10 perce olvastam el az utolsó mondatot és utána sem tudtam sokáig letenni a könyvet.
Csak szorongattam.
Tudtam, hogy sírni fogok.
Kevés a szó, ami leírja, hogy mennyire a hatása alatt vagyok.
Torey Hayden Egy gyerek c. könyvét el kell olvasni minden szülőnek, minden tanárnak és minden olyan szakembernek, aki valaha is gyerekekkel akar foglalkozni vagy már foglalkozik.
Hogyan lehet előítéletek és feltétel nélkül szeretni?
Erről mesél Torey Hayden egy igaz történeten keresztül, amely szívet szorongató és csodálatra méltó.
Mert nem csak Sheila-t, de az apját is és még a nagybácsit is tudta úgy szemlélni, hogy nem vádolta őket.
Bátor a legbátrabbak között.
Sokszor csak az ösztöneire hallgatott és tudta, hogy az egyetemen tanultakkal ellentétesen cselekszik.
És nyert.
Nyertek.
Megszelídítették egymást és ezért felelősek voltak egymásért.
Megrázó, felkavaró és mélységesen őszinte.
Tisztelettel és alázattal fordult az ún. “őrültek” felé.
Őt is őrültnek tartották.
Őrültnek kell lenni ahhoz, hogy ekkora szeretet legyen bennünk és ezt merjük vállalni?
Már ahogy a kezembe vettem ezt a könyvet, valami azon nyomban megváltozott.
Másként tekintek a gyerekeimre.
Jobban át tudom velük élni a jelen pillanatot.
Többet figyelem csak úgy őket, amint ezt vagy azt csinálnak.
Élőbbek lettek nekem.
Többet nézek a szemükbe és térdelek le melléjük.
Jobban tisztelem őket.
Egy szóval közelebb kerültünk egymáshoz és ezt mindannyian érezzük.