Minden családban előbb-utóbb történnek olyan dolgok, amit legszívesebben eltitkolnánk a gyerekek elől vagy a gyerekek előlünk. "Nem nekik való, legalábbis nem most." - mondatják velünk saját félelmeink és hinni akarjuk, hogy jól tesszük, ha óvjuk őket. A gyerekek is azért őrzik a titkaikat, mert félnek.
Titkolózunk, mert félünk
Mese, lámpaoltás, imádság és csend. Szokatlan csend. Nincsen semmi "mami még, had mondjak valamit vagy hozz egy pohár vizet légy szíves!"
Minden porcikámmal érzem, tudom, látom, hogy küzd. Egész nap szorongatta, gúzsba kötötte, marcangolta. És most nem engedi, hogy álom jöjjön a szemére. Ülök az ágy szélén, nem mozdulok. Várok, várunk. Van idő. Van hit. Van bizalom.
"...Mami, bocsánatot kérek. Azért viselkedtem ma úgy, mert össze voltam zavarodva. Egy titok nyomja a szívemet..."
A fájdalmas zokogás közepette alig érteni a szavát. Nem is az a lényeg, hogy mit mond, hanem, hogy mondja.
Ha elbizonytalanodunk
Halál, betegség, válás, örökbefogadás, szexualitás, világ katasztrófák - az élethez tartozó dolgok. Gyakran halogatjuk a kényes témával való szembenézést, pedig ösztönösen tudjuk, hogy azzal teszünk jót, ha beszélünk róla.
Teljesen természetes, ha keressük a szavakat és nem igazán tudjuk mit feleljünk gyermekünk kérdéseire. Hasznos lehet ilyenkor, ha visszakérdezünk, hogy mit gondol, mit érez ő az adott dologgal kapcsolatban. Így világossá válhat, hogy mit értett meg és milyen aggodalmak húzódnak meg valójában a kérdése mögött.
Azt is mondhatjuk, hogy ez a kérdés több figyelmet érdemel, annál, hogy csak úgy futtában beszéljünk róla, ezért amint lesz egy alkalmas pillanat vissza fogunk rá térni. Ne feledjük és valóban mihamarabb hozzuk szóba a témát, különben azt az üzenetet közvetítjük a gyereknek, hogy nem elég fontos a kérdése.
Bizalom, biztonság és egyensúly
Amikor tragédia éri a családot, akkor a legfontosabb, hogy biztonságos légkört, otthont teremtsünk a gyerekek számára, ahol elengedhetik magukat és ki lehet fejezni a legfájdalmasabb érzéseket is. A megértésre, elfogadásra mindennél nagyobb szükségük van ilyenkor (is) és arra a biztos tudatra, hogy akármi történik, megvédjük őket.
A mindennapi rutinokhoz való visszatérés (kutyasétáltatás, lecke megírása, időben történő lefekvés stb.) segít az új egyensúly helyreállításában.
Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk kamasz korában is hozzánk forduljon a gondjaival, akkor születésétől kezdve ápoljuk vele a kapcsolatunkat! Kutatások támasztják alá, hogy azok a gyerekek, akik élő, bizalomteljes kapcsolatban vannak szüleikkel, tanáraikkal, sokkal valószínűbb, hogy sikeresebben veszik a felnőtté válás akadályait is.
9 tipp arra, hogyan beszélgessünk a gyerekekkel
1. Kezdjük korán!
Kisgyerekekkel a legkönnyebb játékos formában, szerepbe bújva beszélgetni. Próbáljuk ki, mi történik, ha felhúzunk egy bábot a kezünkre! Adjuk meg a kezdő lökést a szerepjátékhoz és utána engedjük, hogy gyermekünk irányítsa a történéseket. Vagy vegyük elő a csomagolópapírt és a krétákat, rajzoljunk és meséljünk a rajzokról!
2. A gyermek szintjén és nyelvén beszéljünk!
Amikor a gyerek nyitottan fordul felénk a kérdéseivel, gyakran megtáltosodva a mester-tanítvány szerephelyzettől magasra tesszük a lécet, túlbecsüljük gyermekünk megértési képességét. Annyi információval szolgáljunk, amennyi kielégíti a gyereket, röviden és világosan fogalmazzunk. A túl sok információ összezavarhatja és megijesztheti. Legyünk figyelmesek a jelzéseire, amikor már inkább lezárná a beszélgetést. Ne feledjük, hogy máskor is vissza lehet térni az adott témához!
3. Tegyük a beszélgetést könnyeddé!
Néha könnyebb egy témáról az autóban beszélgetni, mintha a nappaliban a kanapén ülve diskurálnánk ugyanarról a dologról. A közös kutyasétáltatás vagy horgászás is jó alkalmat szolgáltat arra, hogy bizalmat ébresszünk gyermekünkben, ahelyett, hogy koncentrált figyelmünkkel baljós hangulatot gerjesztenénk.
4. Legyünk őszinték!
Azt gondolhatnánk, hogy megvédjük a gyereket azzal, ha elrejtjük az érzéseinket. Jót tesz, ha a gyerek előtt sírunk. Természetes viselkedésünk segítség számára, látja, hogy a veszteség élménye a felnőtteknek is fájdalmas.
5. Kezdeményezzük mi a beszélgetést!
Ha úgy érezzük, hogy van valami, amiről szeretnénk beszélni gyermekünkkel, ne várjunk sokat vele. Először tisztázzuk, hogy mit tud, mit hallott az adott témáról. Aztán kérdezzük meg, hogy mit gondol, mit érez ezzel kapcsolatosan.
6. Hallgassuk meg gyermekünket!
Ha nem a párbeszédet és megértést tartjuk szem előtt, hanem a látszat-okítást és előfeltételezéseink igazolását, amikor befejezzük a gyerek megkezdett mondatait és kiselőadást tartunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy süket fülekre és zárt szívekre találunk!
Amennyiben ténylegesen beszélgetni szeretnénk a gyermekünkkel, akkor törekedjünk arra, hogy minél jobban megértsük mit jelentenek a szavai, a hallgatása és a testbeszéde. Legyünk jó hallgatók, értő figyelemmel bátorítsuk! Ne riadjunk meg attól, ha nem értünk egyet mindenben! Sokkal fontosabb, hogy a gyerek érezze, meghallottuk és megértettük az ő szempontjait is. Így fogja ő is a miénket meghallani, mérlegelni.
7. Beszéljünk az értékeinkről!
A szülők az elsődleges információ forrásai a gyerekek céljainak és értékrendszerének alakulásával, formálásával kapcsolatban. Értékeljük gyermekünk figyelmét és kezdjünk el élni vele a lehető legkorábban, amíg lépéselőnyben vagyunk a kortársakkal és a médiával szemben!
8. Legyünk elérhetőek!
A gyerekek nem akkor keresik a társaságunkat, amikor nekünk kényelmes. Fontos, hogy elérhetőek legyünk, amikor beszélgetni szeretnének velünk. Minél többször megközelíthetőek vagyunk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a gyerek megtalál minket a kérdéseivel, mondandójával.
9. Legyünk türelmesek!
Bizonyára tapasztaltuk már, hogy beletelik egy kis időbe, amíg a gyerekek a lényegre térnek. Előfordulhat, hogy egy témát újra és újra szóba hoznak, nem véletlenül. Foglalkoztatja őket az adott dolog és ezzel jelzik, hogy több információra van szükségük. Minden egyes beszélgetéssel jobban megértik, átlátják a helyzetet, így rakosgatva össze a teljes kép puzzle-darabkáit. Értékeink és hiedelmeink mentén egyre mélyebb beszélgetéseket folytathatunk velük, ha elég türelmesek vagyunk és a gyerek tempóját követjük.
(Megjelent: Ridikül Magazin, 2015. augusztus 1.)
Bemutatkozás
Medveczky Kata pszichológus vagyok. A gyermeknevelés olykor kanyargós útveszőjében a szülőknek segítek kiutat találni, másrészről a pedagógusokat támogatom abban, hogy minél hatékonyabban tudják végezni szakmai munkájukat.
Hiszem, hogy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségeink megoldásának a kulcsa többnyire nálunk, felnőtteknél van.
Az egyik legnagyobb ajándék egy gyerek számára, ha a szülője először saját magán kezd el dolgozni.
Honlapomon a mindennapi és a nem mindennapi gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket járom körül szakmai szemmel, de közérthetően. Ha szülőként, pedagógusként megértjük a gyerekek viselkedését és újra gyerekszemmel tudjuk látni a világot, akkor már nem lesz kérdés, hogy mitévők legyünk egy-egy nehezebb helyzetben.
Információk
Minden jog fenntartva © 2012 - 2024. medveczkykata.hu