Rémálmok és szorongások

Mindannyiunknak vannak olyan rokonai, barátai, akik büszkén újságolják, hogy „csak leteszik a gyereket, és végigalussza az éjszakát.”

Mit tegyünk, ha a mi gyerekünk nem a jó alvók táborába tartozik és nehezen alszik el?

Legyünk következetesek a lefekvési idő betartásában!

A gyerekeknek nagyon fontos, hogy megszokott, előre látható időbeosztásuk legyen, még akkor is, ha néha lázadoznak ellene. Nem kötelező persze azonnal elaludniuk: a lefekvésbe beletartozik a mese, a beszélgetés, az éneklés, vagy bármi olyan rutin, amelyet a szüleivel közösen alakít ki.

Az ágyát telepakolhatja plüssállatokkal, könyvekkel és sok minden mással (ismertem kisfiút, aki a születésnapján a frissen kapott háromkerekű biciklijével aludt). A legfontosabb az, hogy ne boruljon föl a biztonságos rend: ne keljen föl csak azért, mert éppen nincs kedve befejezni a napot.

A szülő közelsége biztonságot sugároz

Nehézségek merülnek fel a lefekvéskor, nem akar aludni menni a gyerek?

Egy időre nyugodtan odatelepedhet az anya vagy az apa – akár az ágyba (ha belefér), akár a padlóra, szőnyegre vagy egy matracra. Nem ártunk vele, sőt! A szülő megnyugtató közelsége aktiválja a gyermek testében az "alvást elősegítő" hormonok (oxitocin) felszabadulását.

Ekkor már nem kell szórakoztatni őt: elég, ha mellette vagyunk, és belemerülünk egy jó könyvbe. Lehet, hogy amúgy sem jut ilyesmire időnk nap közben, így mindkét fél „profitálhat” az együttlétből. A szülő is megérdemel néha ennyit.

Az se baj, ha minket is elnyom az álom mellette – különösen, ha ebéd utáni alvásról van szó. Így legalább együtt lehetünk vele annak ellenére, hogy éppen alvásidő van. Sok gyerek éppen azért menekül az alvástól, mert szeretne még együtt lenni a szüleivel, testvéreivel. Így ezt a kifogásukat is hatékonyan tudjuk kezelni, ráadásul mi is nyerünk egy kis jutalomszunyálást.

Rémálmok

Nagyobb a gond, ha a kicsinek rémálmai vannak. Majdnem minden szülő átélte már azt az ijesztő pillanatot, amikor az éjszaka közepén a gyermeke kétségbeesett sikítására ébred. Fájdalmas élmény látni az arcán a rettegést, és tudni, hogy éppen valami olyasmit él át, ami számára valóban rémisztő.

Sajnos meglehetősen mindennapos jelenségről van szó: a hét-nyolc éves gyerekek legalább tíz százalékának hetente vannak rémálmai.

A gyerekeknek is vannak gondjaik

A rémálmok annak a jelei, hogy a gyerekeknek éppen úgy megvannak a maguk problémái az életben, mint nekünk, felnőtteknek. Sok élmény éri őket, ezek között pedig elkerülhetetlenül vannak negatívak is. Nem kell feltétlenül komoly traumákra gondolni: bőven elég, ha az egyik szülő elutazik egy-két napra, vagy ha valaki ingerülten rákiabál a kicsire.

A gyerekeknek meg kell küzdeniük ezekkel az érzelmi nehézségekkel, és ez a küzdelem gyakran az álmaikban is folytatódik.

Tipikus okozója a rémálmoknak, ha kistestvér születik, vagy ha a gyerek visszatérő konfliktusokat tapasztal a családban. Ha ezek tartósan jelen vannak az életében, akkor könnyen lehet, hogy a rémálmok is állandósulnak.

Biztonságos érzelmi környezet

A rémálmok megelőzésében a legfontosabb, hogy a kicsi biztonságban érezze magát otthon, és feltétlenül bízhasson a szüleiben. Amikor rosszat álmodik, azonnal igényli szülei megnyugtató jelenlétét. Feltétlenül szükséges a testi kontaktus: öleljük magunkhoz, fogjuk meg a kezét és nyugodt hangon adjuk tudtára, hogy mellette vagyunk. Ha hozzánk bújhat, érezheti a megnyugtató testmeleget, az esetek többségében hamar megnyugszik.

8 ötlet arra, hogy mit kezdjünk akkor, ha gyermekünknek rémálma van

1. Együttérzően beszéljünk a gyerekkel az álmáról!

A legkézenfekvőbb terápia, ha meghallgatjuk, mit álmodott. Ilyenkor alkalom nyílik arra, hogy jelezzük neki, mennyire együtt érzünk vele és megértjük a riadalmát. Sokat segítünk azzal, ha ilyenkor a saját szavainkkal is megfogalmazzuk az álmát, és biztosítjuk őt arról, hogy ilyesmi a valóságban nem fordulhat elő.

Jó alkalom ez arra is, hogy újra biztosítsuk a gyermekünket a legfontosabb szülői feladatról: arról, hogy mindig minden körülmények között vele vagyunk. Mellette állunk , és soha nem hagyjuk, hogy bármiféle baja essen.

2. Gondoljuk végig a gyereket érintő változásokat!

Ha nem sikerül konkrét információt megtudnunk az álmáról, akkor nézzünk körül egy kicsit a házunk táján.

Biztosak lehetünk abban, hogy ha súlyos események, vagy jelentősebb változások történtek körülöttünk, akkor ezeknek köze lehet a rémálmokhoz.

Akár haláleset, válás történt a családban, akár csak tanúja volt egy hangosabb vitának, vagy elveszett egy fél napra a kedvenc macija, a reakció megnyilvánulhat rossz álmokban is.

A kislányomnak akkor volt egy-két nehéz éjszakája, amikor óvodát váltottunk. Órákon keresztül forgolódott az ágyában és sírdogált. Igazi kínokat élt át. Simogattam, beszéltem hozzá és ő reagált is rá. Lassan sikerült csak nyugodt álomba merülnie. Reggel semmire sem emlékezett.

3. Nézzünk magunkra a külvilág szemével!

Időről időre vizsgáljuk fölül a nevelési módszereinket. Már azzal is komoly károkat okozhatunk a saját gyerekünknek, ha túl szigorúak vagyunk, ha folyamatosan kiabálunk vele.

Azok a gyerekek pedig, akiket rendszeresen megvernek, több kutatás tanúsága szerint is gyakrabban szenvednek rémálmoktól. Mindig minden körülmények között érvényes az az alapszabály, hogy a szeretet és az empátia az emberséges és sikeres gyermeknevelés alapja.

4. Korlátozzuk a képernyőt!

Figyeljünk oda a tömegmédiára! Akármilyen nehéz ezt a gyakorlatban kivitelezni, mindenképpen korlátoznunk kell azt a mennyiséget, melyet a gyerek a különböző képernyők előtt tölt. Azok a gyerekek, akik sok tévét néznek, a statisztikák szerint többször álmodnak rosszat, mint azok, akiknél a szülők kézben tartják ezt a tevékenységet.

Egyes gyerekek jobban, mások rosszabbul viselik a televízióban látottakat. Olyan jelenetek is traumatikusak lehetnek, amelyekről mi, felnőttek ezt soha nem gondolnánk. Akár egy gyermekrajzfilm is szolgálhat kellemetlen meglepetéssel.

Különösen lényeges, hogy a megfelelő kontrollt gyakoroljuk az internethasználat fölött is. Akármilyen biztonságosnak tűnik egy honlap, ne feledjük, hogy merő véletlenségből is meglepően egyszerű veszélyes helyekre keveredni róla.

Gerald Hüther német agykutató és neuropszichológus szerint az lenne a jó, ha a gyerekek a beiskolázás előtt nem kerülnének egyáltalán kapcsolatba a tévével és a számítógéppel!

5. Kutassuk fel, mi dühíti a gyereket!

Kövessük nyomon mitől mérges a gyermekünk! Gyakran előfordul, hogy a kicsik bűntudatot éreznek, ha mérgesek lesznek. Ezek az érzések persze csak ideiglenesen elfojthatók, és ha máshogyan nem, akkor rémálmokban törnek elő.

Mindenkinek joga van neheztelni, dühösnek lenni, így nekik is. Ilyenkor meg kell beszélnünk a gyermekünkkel, mi dühítette fel őket. Tudatosítsuk benne, hogy nem követett el semmi rosszat: tegyük számára egyértelművé, hogy ezek az érzelmek természetesek és helyén valók!

6. Kezeljük a gyereket az életkorának megfelelően!

Ügyeljünk arra, hogy a gyermekünk ne kerüljön szembe túlzott elvárásokkal. Ne akarjunk egy kis felnőttet gyártani belőle, hanem figyeljünk oda arra, hogy az életkori és fejlettségi sajátosságai szerint terheljük!

Vannak gyerekek, akik szorongósabbak az átlagnál. Az ő számukra különösen fontos, hogy mindig ott legyen a háttérben egy biztonságos bázis, hogy soha ne érezzék magukat elhagyatottnak, kiszolgáltatottnak. Nekik olyan feladatokat adjunk, amelyek nem jelentenek számukra frusztráló élményeket és erősítik az önmagukba vetett hitüket.

7. Tegyük a helyükre az álmait!

Ragadjunk meg minden alkalmat arra, hogy tudatosítsuk bennük: a rossz álmok ugyan kellemetlenek és félelmetesek lehetnek, de semmi közük a valósághoz. A rettegésnek gyakran erejét lehet venni már azzal is, ha sikerül rávenni a gyereket, hogy egy kicsit kevésbé vegye komolyan.

Minél inkább a helyükön tudja kezelni a saját álmait, annál önállóbb lesz ebben a küzdelemben, és annál tartósabb győzelmet tud aratni.

8. Játsszuk el vele a rémálmokat!

Meglepően jó eredményekre vezetnek a drámaterápia egyes elemei. Ezeket otthon is meg lehet valósítani, különösen, ha az egész család részt vesz bennük.

Első pillantásra talán szokatlannak tűnik eljátszani a gyerek álmát, de a hatása megdöbbentően erős lehet. Ha anya, apa és a gyerekek együtt vesznek részt egy ilyen rögtönzött előadásban, sokkal közelebb hozzák a valósághoz mindannyiuk számára. A rémálmok misztikus köde helyett valóságos, családi környezetben zajlik az eredetileg rémisztő eseménysor, és a szereplők a rossz álom végkimenetelét is könnyedén pozitív irányba változtathatják.

Nagyon fontos eredménye ennek, hogy a gyerek megtanulja kinevetni a rémisztő élményeket, és ezzel tompítani lehet a hatásukat.

Tudatosság és összetartás

A rémálmok kezelése lehetséges: sok szeretet, odafigyelés és empátia kell hozzá. Ha ezek megvannak, akkor a család erejével megoldható a gond.

Mint minden hasonló probléma esetén, itt is érvényes az alapszabály: a legtöbb probléma életvezetési jellegű. A bajok gyökerét először a saját környezetünkben keressük, így a legbiztosabb a megoldás.