A reggeli stressz, rohanás nagymértékben rányomja a bélyegét a napunkra. A gyerekek még érzékenyebben élik meg ezeket a pillanatokat, mint a felnőttek és sokszor dacoskodást, ellenállást vált ki belőlük a reggeli stresszhelyzet.
Könnyen gondolhatjuk, hogy igen, de ilyenkor nincs idő a tötyörészésre, a lelkizésre. Az idő szorít és különben is meg kell tanulnia a gyereknek is gyorsan összeszednie magát, hiszen felnőttkorában sem lesz ez másként. Jobb, ha már most megszokja.
Valóban a rohanást, a sürgetést, a sietést kell megszoknia vagy lehet másként is indítani a napot?