Nem hallgat rám! - Te meghallgatod?

"Még egyszer nem mondom el! Elég volt!" vagy "Hányszor kell még elmondanom???" - ismerősek a mondatok? Mit gondolunk, hogy minek kell ahhoz történnie, hogy csak egyszer kelljen elmondanunk?
Egyszerű a válasz: Figyeljen rám!
Most miért nem figyel és mikor fog rám figyelni?
A hallgatást, a másikra való odafigyelést is tanulnunk kellene?

Magától értetődő, hogy mindenki tud hallgatni. De valóban így van? Vagy már ezt is tanulni kell? Igen, ahhoz, hogy a másik fél azt érezze, értjük, amit mond, meg kell tanulnunk jól hallgatni. Ha valóban odafigyelünk egymásra, azzal a tiszteletünk fejezzük ki és azt üzenjük fontos vagy nekem. Ha megtanulunk értő figyelemmel hallgatni, akkor számos további problémától kíméljük meg magunkat, miközben valódi kapcsolatba kerülünk egymással. Azáltal, hogy meghalljuk, amit a gyermekünk vagy társunk mond, az önértékelését is növelhetjük, hiszen akit meghallgatnak, az értékesnek érezheti magát.

Nincs benne semmi ördöngösség, tegyünk egy próbát még ma!

A hallgatni tudás emberi kiválóság...

"A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés, türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg - vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud." (Tatiosz)

A kellő pillanatban hallgatni... Mi a kellő pillanat?

Ez az, amit nem lehet előre megmondani, ezt érezni kell. Ha valóban meg akarjuk hallgatnti a másikat, akkor olyan "fogadókész" állapotba kell helyezni magunkat, ami segít abban, hogy a társunkra vagy a gyerekeinkre hangolódjunk és akkor már nem kérdéses, hogy melyik az a kellő pillanat, amikor csak jelen kell lenni és hallgatni kell. Valahol olvastam, hogy 17 másodpercig tudunk általában hallgatni anélkül, hogy félbeszakítanánk a másik embert. Összesen 17 másodperc. Ráadásul még ezalatt a rövid idő alatt is azon gondolkodunk, hogy majd mit mondjunk, mit kérdezzünk, tehát a saját mondanivalónkkal, gondolatainkkal vagyunk elfoglalva, amikor elvileg a másik embert hallgatjuk.

Mit is jelent a hallgatás?

Julian Treasue "hang-szakértő" (Sound Business c. könyv szerzője) a hallgatást a következőképp definiálja: a hangokból történő jelentés megalkotása. A hallgatás egy mentális folyamat, az extrakció, kinyerés folyamata. A kommunikációval töltött időnk 60%-át hallgatással töltjük, de csak a 25%-át őrizzük meg annak, amit hallunk. Mi alapján döntjük el, hogy mit őrizünk meg? Tudatos vagy tudattalan folyamatról van inkább szó?

A hallgatás 11 szűrője

A saját ötleteinkkel és gondolatainkkal szűrjük meg azt, amit a beszélgetés folyamán meghallunk. Ez automatikusan és többnyire tudattalanul történik. Mindazonáltal ezek a hallgatási szűrők akadályozzák azt, hogy jól tudjunk kommunikálni. A kultúránk, anyanyelvünk és szándékaink is alapvetően befolyásolják, hogy mi az, amit meghallunk. Ezeken kívül még az alábbi szűrőkön keresztül hallgatunk:

  1. Hiedelmek
  2. Érdeklődés
  3. Attitűd (hozzáállás)
  4. Értékek
  5. Elvárások
  6. Jelenlegi hangulati állapot
  7. Múltbeli és jövőbeli képek
  8. Előítéletek
  9. Emlékek
  10. Múltbeli tapasztalatok
  11. Feltételezések

Ha képesek vagyunk felismerni saját hallgatási szűrőinket, akkor jobban tudjuk Stephen Covey tanácsát követni: "Először a megértést keresd, aztán értesd meg magad."

"Hallod, amit mondok?"

A metrón utazva gyakran tapasztalhatjuk, hogy az egyedül utazóknak be van dugaszolva a fülük fejhallgatóval. Kizárják a külvilág zaját és a maguk által választott hangok világába menekülnek.

A hallgatással foglalkozó szakemberek szerint kezdjük elveszíteni a hallgatás készségét, mert

1. az emberiség egy csomó mindent feltalált

Például elsőként az írást, aztán a hangok, majd később mozgóképek rögzítését. A világ túl látványossá és zajossá vált, sokszor alig érthető. Valószínűleg ezek a tények vezettek ahhoz a jelenséghez, hogy fejhallgatóval védekezünk a ránk zúduló információáradattól.

2. Egyre inkább türelmetlenekké válunk.

Ebben a felgyorsuló világban nem igazán akarunk túl sok időt a hallgatással tölteni. Azt is gyorsan szeretnénk tenni. A hallgatáshoz viszont idő kell. Nem lehet siettetni.

3. A média szenzációt hajhászva eláraszt minket olyan címszavakkal, hogy "botrány", "csapás", "napvilágra jutott, hogy...", "iszonyú, rettenetes és borzasztó"... Ezért is nehezebb a háttérben meghúzódó információt megérteni.

A tudatos hallgatási készség elveszítése azért veszélyes, mert ez az alapja annak, hogy valóban megértsük egymást. Dühöt, agressziót, veszekedést, sőt még háborúskodást is okozhat. Ha teljes életet szeretnénk élni, akkor elengedhetetlen az, hogy képesek legyünk tudatosan hallgatni és odafigyelni egymásra. Mind az iskolákban, mind otthon szülőként tanítanunk kell a hallgatást - legfőképp azáltal, hogy mi magunk jó hallgatók vagyunk-, mint egy az élethez nélkülözhetetlen készséget. Szükségünk van rá, hogy kapcsolatokat, megértést és békét teremthessünk!

Hallgatni arany. Tanuljunk meg hallgatni!

A hallgatás tanítását magunkkal kezdjük! Íme néhány tipp, amit azonnal ki is próbálhatunk:

Ne beszéljünk folyamatosan! Nem tudunk hallgatni, ha beszélünk. Vegyünk egy mély lélegzetet és figyeljünk. Először magunkra, hogy mit is érzünk. Ha inkább a beszélő típusba tartozunk, akkor készüljünk fel rá, hogy nem lesz könnyű az első egy-két alkalom, amikor valóban majd hallgatni akarunk. Ellenállhatatlan késztetést érzünk majd, hogy félbeszakítsuk a másik embert és elmondjuk, hogy mi mit akarunk, gondolunk a témáról, stb. Minden egyes alkalom után dicsérjük meg magunkat, hogy tudatosan figyelünk arra - már a szándék is nagyon méltányolandó - , hogy csöndbe maradjunk. Gyakorlással meg tudjuk tanulni, ugyan úgy mint valaha a biciklizést!

Iktass ki minden zavaró tényezőt. Kapcsold ki a telefont, vagy ha csörögne, ne vedd fel. Ne kezdj el sms-t írni, vagy összeszedni a szanaszét hagyott ruhákat.

Teremtsünk elfogadó, barátságos légkört. Azzal, hogy gyermekünk mellé leülünk és egy szintre helyezkedünk vele, azt mondjuk neki: itt vagyok, figyelek rád. Közelségünkkel, gyakori szemkontaktussal, mosolyunkkal és azzal, hogy megérintjük, átkaroljuk őt azt fejezzük ki, hogy mellette vagyunk, figyelünk rá és nyugodtan beszélhet, mert most odaajándékozzuk  magunkat neki.

Azért hallgasd, hogy megértsed, ne azért, hogy reagálj. Érdeklődéssel hallgasd és a megfelelő pillanatban kérdezz. A megfelelő pillanatot érezni fogjuk, ha rá tudtunk hangolódni a másik félre. Kérdezz és aztán hallgass. Várj egy kicsit mielőtt úgy érzed válaszolnod kéne. Hagyj időt magadnak és a másiknak is.

Kerüld a támadást, vitát vagy kritikát. Semmi esetre se ítélkezzünk vagy kritizáljunk! Abban az esetben, ha megszólítva, esetleg "megtámadva" éreznénk magunkat, beszéljünk saját magunkról, a saját érzéseinkről, de ne támadjunk vissza. Azzal, hogy kimondjuk saját érzéseinket - amit sokszor még magunknak is nehéz megfogalmazni - elejét vesszük a vitának és segítünk a beszélőnek is abban, hogy saját magára, ill. a problémára tudjon koncentrálni.

Nyitott kérdésekkel ösztönözd a beszélgetést, aztán aktívan hallgass. Fontos, hogy a kérdéseinkkel a további beszédre biztassuk a másik felet és ne összezavarjuk vagy lényegtelen részletekre tereljük a figyelmet. Kérdéseinkkel azt közvetítjük a másik felé, hogy érdekel, amit mond. A nyitott végű kérdésekkel (mi történt, mit gondolsz, hogyan érezted magad, mi segítene most, stb.) segítjük a beszélőt, hogy pontosan meg tudja fogalmazni gondolatait. Kerüljük a miért-kérdéseket, mert azok gyakran védekezésre késztetnek és a felelősségre vonást sugallják.

Az aktív hallgatás technikája - több annál, hogy "csupa fül vagyok".

Ha a hallgatást mesterfokon szeretnénk művelni, akkor sajátítsuk el az aktív hallgatás technikáját. Az aktív hallgatás során arra törekszünk, hogy mind az átadni kívánt tartalmat, mind a hozzá kapcsolódó érzéseket, gondolatokat is megértsük. Nem verbális kommunikációnk nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy hogyan tudjuk megteremteni az elfogadás, bizalom és megértés légkörét. A gyakori szemkontaktus, bólogatás, barátságos hangszín, nyílt testtartás mind azt üzeni a beszélőnek, hogy bátran beszélhet, biztonságban van. Van néhány olyan az aktív hallgatást elősegítő készség, amit a jó tanácsadók gyakran alkalmaznak és mi is könnyedén elsajátíthatunk.

3 hatékony hallgatási eszköz

1. Újrafogalmazás

Az újrafogalmazással vagy átkeretezéssel további beszédre ösztönözhetjük a beszélőt és azt közvetítjük felé, hogy halljuk, megértjük, amit mond. Semlegesíthetjük vele a támadásokat és megérthetjük a szavak mögötti valódi üzenetet. Nem túl bonyolult technika, egyszerűen saját szavainkkal megismételjük, amit hallunk. Íme egy példa:

Gyerek: "Eszter soha sem pakol el maga után és azt is nekem kell megcsinálnom."

Újrafogalmazott válasz: "Úgy gondolod, hogy Eszter sokszor nem gondol arra, hogy összerámoljon maga után és ez több munkát jelent így számodra."

Az újrafogalmazás arra készteti a hallgatót, hogy lelassítson és meghallja, amit a beszélő mond. Biztosítja mind a hallgató, mind a beszélő számára, hogy megértették az érzéseit, gondolatait, azt amit át szeretett volna adni.

2. Empátiával hallgatni

Ha empatikusan szeretnénk hallgatni, akkor először ki kell teljesen üresíteni a fejünket, hogy megfelelően a másik szerepébe, helyzetébe tudjuk képzelni, helyezni magunkat. Amennyiben képesek vagyunk ezt megtenni, akkor már szinte önmagától megszületnek azok a mondatok, amelyekkel azt jelezzük vissza a hallgató számára, hogy teljes mértékben megértjük, átérezzük azt, amit mond.

Gyerek: "A Gábor azt mondta, hogy ez nem is aranyérem és hogy gyerekek nem is kapnak ilyet."

Empatikus válasz lehetne erre: "Rosszul esett, hogy nem hitte el, hogy első lettél a versenyen és érmet nyertél. El akartad újságolni a nagy hírt és nem erre számítottál."

Akár eltaláltuk, akár nem, hogy pontosan mit is érez a gyerek, ebből a reakcióból azt fogja érezni, hogy meghallottuk, amit mond és értékeljük. Meg fogja mondani, ha nem jól érettük és addig fogja hangsúlyozni, hogy pontosan mi is neki a legfontosabb ebből, amíg végül megértjük. Óriási megkönnyebbülés és felszabadító érzés egy gyerek számára, ha megértik és elismerik, elfogadják az érzéseit. Pusztán attól az érzéstől, hogy "meg van értve", kiegyensúlyozottá válik.

3. Összegzés

Amikor hosszabban fejti ki valaki a mondanivalóját és sokat segít neki, ha a hallgató néha-néha összegzi az addig elmondottakat. Ezáltal visszajelzést adunk a beszélőnek arról, hogy hol tart, hangsúlyozzuk, hogy mi az, ami fontos számára. Segít a beszélőnek abban, hogy össze szedje a további gondolatait, illetve tisztázásra is lehetőséget ad, ha nem értettünk volna valamit pontosan. Ügyeljünk arra, hogy az összegzésnél csak a beszélő üzenetét foglaljuk össze és ne tegyünk hozzá, ne vegyünk el belőle.

Figyeljünk arra, hogy ne adjunk tanácsot vagy ne ítélkezzünk, kritizáljunk!

Hallgasd úgy, hogy elmesélje...

Szülőként nem könnyű megállni, hogy ne adjunk azonnal valamilyen ötletet, tanácsot gyermekünknek, amikor kisebb-nagyobb gondjával hozzánk fordul. A konkrét tanácsok adásával elbátortalanítjuk és azt az érzést keltjük benne, hogy nem képes egyedül megoldani a problémáit. Továbbá azt sugalljuk vele, hogy a bölcsek köve nálunk van. Nem adunk lehetőséget a kreatív problémamegoldásra és így előbb-utóbb elhiszi magáról, hogy képtelen egyedül bármiféle megoldással előrukkolni, nem fog bízni magában. Természetesen a legjobb segítő szándék vezérel bennünket, amikor azonnal megoldásokat kínálunk gyermekünk számára. Látva rossz érzéseit, a lehető leggyorsabb módon enyhíteni szeretnénk azokat.

Nehéz elhinni, hogy nem kell semmit tennünk ilyenkor, csak hallgatni. Hallgatni és további gondolkodásra ösztönözni. Tegyünk egy próbát a következő alkalommal és nézzük meg mi történik, ha az alábbi módokon reagálunk:

  • Megnevezzük az érzéseket: "Csalódott lehetsz, hogy nem sikerült az új játékodat megmutatnod."
  • Sokszor elég az is, ha csak hümmögünk ("Ühüm, értem.")
  • Kérdezzük meg: Hogyan érezted magad emiatt?
  • Bátorítsuk, hogy tovább mesélje a történetet: Milyen más dolgot vettél még észre? Mi történt akkor?
  • Kérdezzünk rá azokra a részletekre, amelyek segítenek nekünk, hogy valóban megértsük őt és segítenek neki, hogy pontosan át tudja adni az üzenetet.
  • Kérdezzük meg tőle, hogy mi segítene most neki, ill. mi lenne a legjobb, amit most tehetne ebben a helyzetben.
  • Bólogassunk, kedvesen mosolyogjunk és gyengéd érintéssel fejezzük ki érdeklődésünket.

Amikor valódi figyelmet szentelünk gyermekünknek, kapcsoljuk ki a televíziót, tegyük le az újságot és hagyjuk abba a mosogatást. Forduljunk felé vagy üljünk le mellé. Teljes figyelmünket, önmagunkat adjuk neki. Csupán az érzések elfogadásával, megnevezésével ("Látom, hogy milyen szomorrú vagy.") és néhány rövid biztató, megértő szóval (jól van, tudom, értem) a gyerekek (és nem csak a gyerekek) csodákra képesek.

Minden kedves Olvasót bátorítok arra, hogy próbálja ki, mit jelent értő figyelemmel hallgatni! Örömmel venném, ha indíttatást éreznek arra, hogy megosszák velem a tapasztalataikat.

Tanítsd meg gyermekedet hallgatni, minél korábban!

Az a személy, aki jól tud hallgatni, jobban megérti a felé intézett kéréseket és kevésbé valószínű, hogy felesleges köröket fut. Ha vannak gyerekeid, kezd el minél korábban őket arra tanítani, hogy tudatosan figyeljenek a hangokra, tudatosan hallgassanak.

6 ötlet - miként neveljük gyermekünket arra, hogy meghallja, amit mondanak neki

1. Beszélj gyermekeddel - a korának megfelelő módon - a hallgatás fontosságáról. Természetesnek és magától értetődőnek gondoljuk, hogy a gyerek figyeljen ránk, ha kérünk tőle valamit vagy beszélünk hozzá. A gyerekek a játék és mese világában élnek, akkor is, ha éppen úgy tűnik nem játszanak. Beszélgessünk velük az egymásra való odafigyelés fontosságáról és arról, hogyan tudjuk ezt a gyakorlatban kifejezni.

2. Bizonyosodj meg róla, hogy a gyerek figyel rád, amikor hozzá beszélsz. A gyerekek figyelme könnyen elterelhető. (A fókuszálás egy olyan mentális folyamat, amihez az agy érettsége szükséges. A gyerekek agya folyamatosan fejlődik, és tudható, hogy pl. egy 6-7 éves gyerek 10-15 percig tud folyamatosan koncentrálni). Ha a televízió be van kapcsolva, az éppen úgy lekötheti a figyelmét, mint amikor elmerül egy játékban vagy a rajzolásban. Ilyenkor szó szerint nem hall a gyerek. Úgy tudunk ezen segíteni, ha megkérjük, hogy válaszoljon nekünk, amikor beszélünk hozzá. Például megkérhetjük arra, ha mondjuk a nevét, akkor mondja azt "igen, anyu." Ilyen módon tudhatod, hogy figyel rád és folytathatod a kéréseddel. Mond el neki, hogy minden esetben kérsz tőle választ, ha hallja a nevét. Ha nem válaszol, menj közelebb, hogy felhívd magadra a figyelmet és mond megint a nevét.

3. Tanítsd meg a gyerekedet, hogy figyeljen rád és válaszoljon neked az első alkalommal, amikor mondasz valamit. Ha megkéred a gyereket, hogy csináljon meg valamit és ő nem figyel rád, ne ismételd folyton, hogy mit szeretnél. Ha ötször elismétled, hogy mit kérsz mielőtt a gyerek teljesíti a kérésedet, azt tanítod neki, hogy az első négy alkalommal nem is gondoltad komolyan, amit mondtál. Azzal erősíted meg a viselkedését (az oda nem figyelést), hogy újra és újra kéred. Ha megkéred valamire és ő nem teszi meg, akkor kérdezd meg, hogy hallott-e téged. Ha nem hallott, akkor ismételd meg a kérésed. Ha hallott, akkor iktass ki minden zavaró tényezőt, addig, amíg meg nem csinálja, amit kértél.

4. Jutalmazd meg, ha jól tud hallgatni vagy figyelni! Jutalom szó esetén először nekem a cukorka és a cirkuszi kiskutya jut eszembe. A cukorka a gyereknevelésben nagyon nem hatásos eszköz. Itt arra gondolok, hogy készítsetek közösen például egy csillag-táblát, ahová a csillagokat lehet gyűjteni. Állapodjatok meg közösen abban, hogy pontosan miért jár egy csillag. Ha összegyűlt mondjuk 10 csillag, azt be lehet váltani valamire (pl. a kedvenc gyerek-magazinra). Emellett, ha még az előnyeit is végigveszitek, hogy miért lesz jó neki, ha megtanul jól figyelni, akkor erősíted a motivációját, hogy valóban fontossá váljon számára az, hogy odafigyeljen arra, amit hall. Minél motiváltabb, annál gyorsabban fogja megtanulni, hogy jól hegyezze a füleit.

5. Olvassatok együtt vagy mesélj neki fejből történeteket, majd utána beszélgessetek róla. Az én gyerekeim nagyon szeretik, ha olyan történeteket mesélek, amelyek velük történtek, amikor még kisebbek voltak, vagy amelyek velem történtek, amikor én kicsi voltam. Nem győznek kérdezni közben, annyira bevonódnak és szinte izgatottak lesznek. Ezeken a valódi történeteken keresztül is érezhetően közelebb kerülünk egymáshoz, mintha akkor valami varázspor lenne a levegőben. A "kapcsolaton alapuló nevelés" (parenting by connection, hand in hand parenting) szószólói azt hirdetik, hogy minél jobb a kapcsolat szülő és gyermek között, annál inkább hajlandóak a gyerekek együttműködni és teljesíteni a kéréseinket. Saját tapasztalatom csak megerősíteni tudja ezt.

6. Játszatok olyan játékokat, amelyek fejlesztik a hallgatási készséget. Létezik számos olyan játék, amelyben a gyerekeknek hallás útján kell figyelniük. Ezekkel a fókuszált figyelmet igénylő, hallás utáni játékokkal segíthetünk gyermekünknek a figyelmét "csiszolni".

Néhány figyelem fejlesztő játék

Tűz, víz, repülő

Gyerekkorunk klasszikus játéka. Ha azt mondjuk tűz, le kell guggolni, hogy megmelegedjenek a tűznél. Ha azt mondjuk víz, fel kell állni egy székre vagy valahová, nehogy ellepje őket az árvíz. Ha azt mondjuk repülő, le kell hasalni a földre, mert alacsonyan szállnak a repülők. Miközben figyelnek még mozognak is.

Mit hallasz, mi szól?

Gyűjtsünk össze különféle hangot adó tárgyakat (kulcsok, síp, zörgős papír, furulya, dob, kasztanyetta, diók, csengettyű, üvegpohár, stb.) Kérjük meg gyermekünket, hogy fordítson hátat és szólaltassunk meg több hangot is egyszerre (könnyebb, ha többen játsszuk) és ki kell találni, hogy hallotta-e pl. a sípot vagy sem.

Szóljon hangosan az ének

Indítsatok el valamilyen zenét vagy kapcsoljátok be a rádiót közepes hangerővel. Milyen nehéz odafigyelni egymásra, ha közben beszélni akarunk! Soroljunk egymás után különböző szavakat és a gyerekeknek először csak egyetlen szóra kell figyelniük: kupac. Ha meghallják azt a szót, hogy kupac, akkor koppantsanak egy ceruzával az asztalon. Tűz, elefánt, kopasz, Bob mester, béka, kerek, perec, kopasz, kukac, kupac, Thomas, Hófehérke, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka, kupac, kupac, ház, kötél, kert, malac, csupasz, kupac, dinó, tündér, kupac, ruha, puha, fukar, pokróc, kutacs, kupac, stb.

Ha már jól megy, akkor lehet 2 vagy 3 szóra is figyelni, egyikre koppintani, másikra dobbantani, harmadikra térdre ütni.

Diktafon

Közösen a gyerekekkel együtt vegyük fel különböző hangokat a diktafonra (telefon hangrögzítőjére). Ahogy felkapcsoljuk a villanyt, meggyújtunk egy gyufát, lendkerekes autót elindítunk, lehúzzuk a wc-t, turmixgép hangját, kinyitjuk a hűtő ajtaját, felhúzunk egy cipzárt, koccintunk a poharakkal, ásítunk, stb. Utána játsszuk le egyesével és ki kell találni, hogy melyik-melyik. Ha túl könnyű, akkor játszunk le egymás után hármat és úgy kell megmondani, hogy mi volt az első, második és harmadik.

Bemutatkozás

Bemutatkozás - Medveczky KataMedveczky Kata pszichológus vagyok. A gyermeknevelés olykor kanyargós útveszőjében a szülőknek segítek kiutat találni, másrészről a pedagógusokat támogatom abban, hogy minél hatékonyabban tudják végezni szakmai munkájukat.

Hiszem, hogy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségeink megoldásának a kulcsa többnyire nálunk, felnőtteknél van.

Az egyik legnagyobb ajándék egy gyerek számára, ha a szülője először saját magán kezd el dolgozni.

logo

Honlapomon a mindennapi és a nem mindennapi gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket járom körül szakmai szemmel, de közérthetően. Ha szülőként, pedagógusként megértjük a gyerekek viselkedését és újra gyerekszemmel tudjuk látni a világot, akkor már nem lesz kérdés, hogy mitévők legyünk egy-egy nehezebb helyzetben.

Minden jog fenntartva © 2012 - 2024. medveczkykata.hu