Nem akar oviba menni

Ma reggel félúton az ovi felé sétálva Lénácskám szinte nevetve, mindenesetre jókedvűen mondta, hogy nem akar oviba menni.

Jé, ilyen is van? (Mármint, hogy nevetve mondja, hogy nem akar oviba menni.)

Én sem gondoltam a mai napig, de megtörtént.

Aztán elém állt, átölelte a lábamat és kérte, hogy vegyem fel. Most nem volt erőm a 20 kg-os nagylányt cipelni – pár napja viszont felkötöttem hordozókendővel a hátamra, mert kisbaba szeretett volna lenni -, ezért elkezdtem vele játszani.

Megpróbáltam kitérni előle. Jobbra egy gyors lépés, aztán balra, aztán megint jobbra és végül futás. Hangosan kacagó fogócska lett belőle.

Aztán megint lelassítottunk és gyönyörködtünk a patakban, csodáltuk, hogy mennyire megduzzadt és kis vízesések alakultak ki a sok esőtől (olyan szerencsénk van, hogy az oviba az út a patakparton vezet).

Egyszercsak Léna azt mondja, mami én úgy szeretnék halacska lenni. Jó, felelem, legyünk halak, beszéljünk halnyelven. Elkezdtem tátogni. Ő is tátogott, ritmusosan, mintha mondana valamit.

Én meg érteni véltem: “Most azt mondtad, hogy jaj, de jó, hogy megint oviba mehetek!”

Léna nevetve: “Nem, mami. Azt mondtam, hogy nem szeretnék oviba menni.”

Én: “Oh, akkor valamit félreértettem, de az ovi és a szeretnék szót azt jól értettem. Most én is mondok valamit halnyelven és te fordítsd le.”

Tátogtam és közben azt gondoltam, hogy mennyire szeretem. Léna nem sokáig késlekedett.

Kicsit szégyenlősen tolmácsolja: “Azt mondtad, hogy szeretsz engem.”

Átölteltem és megpusziltam, majd kézenfogva indiánszökdeléssel tettük meg az utolsó métereket az oviig.

Az ablakból mosolyogva integetett…

Nem indulhatott volna szebben a mai napom.

A “Nem akarok oviba menni!” dekódolása: miért mondja, hogy nem akar oviba menni?

Határozottan kijelentik, sírva kiabálják, nyafogósan ismétlik vagy halkan suttogják a gyerekek: “Nem akarok oviba menni!”

Mindegy hogyan mondják, a lényeg, hogy valami oka van, hogy mondják.

Egy dolgunk van ilyenkor: megfejteni, hogy valójában mit is akar nekünk mondani ezekkel a szavakkal a gyermekünk.

Mi a mögöttes üzenet?

Ha sokszor halljuk ezt a mondatot, akkor egy idő után már elbizonytalanodunk, tanácstalanná válunk, hogy mit is tegyünk, mit feleljünk ilyenkor. Egyáltalán felelni kell rá vagy hagyjuk figyelmen kívül?

Vajon miért mondja a gyerek?

Ez a kérdés biztosan felmerül bennünk és gőzerővel próbáljuk is megtalálni a választ rá.

De jó helyen keresgélünk?

Gyakran olyan gondolatok cikáznak a fejünkben, hogy biztosan azért mondja, mert valami miatt nem érzi jól magát az oviban. Pl. Balázska tegnap meglökte. Az óvónéni határozottabban rászólt. Nincsenek barátai. Túl nagy a zaj, túl kicsi a szoba, túl sok a gyerek, túl kevés a figyelem és egyébként is minden túl…

A gyerekek (és felnőttek) egyik legalapvetőbb pszichés szükséglete az, hogy kapcsolatban legyenek. Akkor “működnek jól”, ha kapcsolódni tudnak a körülöttük lévőkhöz.

Mennyit kapcsolódunk a gyermekünkhöz mostanában? – vizsgáljuk meg erről az oldalról is a “nem akarok oviba menni” kérdést.

Lehet, hogy azt akarja üzeni vele a gyermekünk, hogy

  • simogass többet, hiányzik az érintésed;
  • vegyél az öledbe, úgy szeretem, amikor ott ülhetek;
  • játszál velem (bújócskát, fogócskát, mindegy mit, csak nevessünk közben sokat!);
  • olvass nekem, úgy szeretek közben melléd bújni;
  • rossz napom van, csak fodadd el és értsd meg, nem kell több.

Töltsük fel a szeretet-tankját!

Ha a “nem akarok oviba menni” mellett még sok más “nem akarok” is van mostanság, akkor ez egyértelmű jelzés a gyerek részéről.

Vegyük észre, halljuk meg, hogy mit akar mondani!

Előfordulhat, hogy hiába próbáljuk megérteni gyermekünket, nem sikerül és napról napra csak növekszik az ellenállás.

Mit tegyünk ilyenkor?

Ne akarjuk mindenáron görcsösen megfejteni a miért kérdéseket. Fogadjuk el, hogy valami miatt nem érzi jól magát a bőrében, nem könnyű most neki.

Adjunk neki magunkból, az időnkből!

Csak neki.

 

Tudom nem könnyű megoldani, hogy minden gyerekre rendszeresen jusson kitüntett figyelem.

Segítséget kell hozzá kérni.

És segítséget sem könnyű kérni, mert arra tanítottak minket, hogy mindent egyedül kell megoldani és akkor vagyunk erősek, ügyesek, ha egyedül csináljuk.

Hidd el, segítséget kérni nem az erőtlenség jele! Inkább a bölcsességé.

Mi is elmentünk Lénával limonádézni csak kettesben.

Aztán lementünk a Dunapartra, beszélgettünk és közben néztük a vadkacsákat és mi is vadkacsák lettünk egy kis időre: repültünk, úsztunk a boldogságban!

Ha semmi nem használ

Akkor vegyük elő Bartos Erika versét és énekeljük együtt:

Nem akarok!

Nem akarok felkelni még,
ilyen korán reggel!
Nem akarok piros pulcsit,
kérlek, anya, tedd el!
Nem akarok reggelizni,
kicsit fáj a hasam.
Nem akarok fésülködni,
ne húzd meg a hajam!
Nem akarok cipőt venni,
nem látom a párját!
Nem akarom cipelni a
hátamon a táskát!
Nem akarok tornazsákot,
nem bírok el ennyit!
Nem akarok, nem akarok,
nem akarok semmit!
Nem akarok teát inni, 
eltörött a bögrém!
Nem akarok fogat mosni, 
elfogyott a fogkrém!
Nem akarok bojtos sapkát,
nem fázik a fejem!
Nem akarok vastag kesztyűt,
szorítja a kezem!
Nem akarok orrot fújni, 
nem folyik az orrom!
Nem akarok elindulni, 
hadd maradjak itthon!
Nem akarok tízórait, 
nem viszem a kiflit!
Nem akarok, nem akarok,
nem akarok semmit!

 

Bemutatkozás

Bemutatkozás - Medveczky KataMedveczky Kata pszichológus vagyok. A gyermeknevelés olykor kanyargós útveszőjében a szülőknek segítek kiutat találni, másrészről a pedagógusokat támogatom abban, hogy minél hatékonyabban tudják végezni szakmai munkájukat.

Hiszem, hogy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségeink megoldásának a kulcsa többnyire nálunk, felnőtteknél van.

Az egyik legnagyobb ajándék egy gyerek számára, ha a szülője először saját magán kezd el dolgozni.

logo

Honlapomon a mindennapi és a nem mindennapi gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket járom körül szakmai szemmel, de közérthetően. Ha szülőként, pedagógusként megértjük a gyerekek viselkedését és újra gyerekszemmel tudjuk látni a világot, akkor már nem lesz kérdés, hogy mitévők legyünk egy-egy nehezebb helyzetben.

Kövessen a Facebook-on!

Kapcsolatfelvétel

Minden jog fenntartva © 2012 - 2018. medveczkykata.hu