Ne hagyjuk sírni a babát!

Amikor megszületik a kisbaba, az első dolog, ami megnyugtatja a szülőket, ha felsír és hallják a hangját. Aztán ez percek múlva az ellenkezőjére változik: nyugtalanná válnak, ha sír a baba.

A sírás az újszülött legfőbb kommunikációs eszköze. Olyan kellemetlen érzelmek és ijesztő testi érzések uralják a kisbabát, amelyekkel még nem képes egyedül megküzdeni. Nem tudja magát megnyugtatni, ezért segítségért, vigasztalásért kiált.

A szívünk azt sugallja, hogy menjünk és vigasztaljuk meg, és ez nem véletlen. Ezzel teszünk jót.

Sajnos a szülőket be lehet tanítani arra, hogy ne az ösztöneikre hallgassanak ilyenkor és a gyerekeket is le lehet szoktatni az ösztönös sírásról. Ennek viszont ára van.

A modern agykutatásokból kiderül, hogy döbbenetesen nagy hatása van a szülő-gyermek kapcsolatnak - többek között a sírásra adott szülői válasznak - a gyermek fejlődésben lévő agyára.

Kétségbeesett segélykiáltás

Sírhat a baba, ha éhes, ha fáradt, ha melege van, ha túl sok inger éri vagy ha egyszerűen csak szorítja a zokni. Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudjuk, hogy miért sír, egy a lényeg: mindig nyugtassuk meg! 

A hosszan tartó sírás stressze rossz hatással van a baba fejlődésben lévő agyára, későbbiekben hajlamossá teheti a depresszióra és egyéb testi-lelki betegségekre.

Fontos tisztázni, nem arról van szó, hogy azonnal felkapjuk, ha már az ajkai remegni kezdenek vagy egy-két percre elsírja magát, mert valamit nem kap meg. Nem maga a sírás az, ami hatással van a gyermek agyára, hanem a vigasztalan, elhúzódó szenvedés. Az ilyen pánikreakció alkalmával a gyermek agyát elöntik a stresszvegyületek.

Ezt a kétségbeesett segélykiáltást bármelyik érzékeny szülő képes felismerni: amikor hosszasan és zaklatottan csak sír a baba, és vagy teljesen kimerülve álomba zuhan, vagy abbahagyja, mert ráeszmél, hogy nem érkezik segítség.

Azok a babák, akik egyáltalán nem sírnak (árvaházakban látni ilyen csecsemőket), sajnos már megtanulták, hogy nincs értelme segítségért kiáltani. Elvesztették a bizalmukat a körülöttük lévő világban.

Hangolódjunk rá a babára!

Talán kevésbé köztudott az a tény, hogy ha sietettjük a kisbabánkkal az interakciót, nem hangolódunk rá megfelelően, akkor is elégedetlenné, nyugtalanná válhat.

Minden kisgyereknek saját ritmusa van. Ha tiszteletteljes módon közelítünk a gyerekhez, akkor először meg kell állnunk, és a csecsemőhöz kell igazítanunk a saját tempónkat. Ezt nevezzük ráhangolódásnak.

Nagymértékben le kell lassítanunk ahhoz, hogy megfigyeljük és megértsük a kisbaba igényeit, felvegyük a kapcsolatot vele, megvárjuk, amíg válaszol és aztán a gyerek ritmusa szerint kapcsolódjunk hozzá.

Ha az interakciós láncnak ez az első eleme - a babára való odafigyelés, ráhangolódás - csorbát szenved, akkor megszakad, ill. nem tud felépülni a kapcsolat szülő és gyerek között.

Hallgassunk az ösztöneinkre!

Minden nő, minden anya nagyon jól tudja, hogy mit kell olyankor tenni, ha sír a baba. Belénk van programozva. Ringatjuk, simogatjuk, éneklünk és dúdolunk neki.

Amikor gyermekeim vigasztalhatatlanul sírtak egy meleg fürdő mindig segített. Ennek is megvan az oka. Az érintés, szoptatás és meleg révén oxitocin szabadul fel a gyermek agyában, ami nyugtatólag hat rá és ezzel egy időben a megemelkedett stresszvegyületek szintje is csökken.

Nyugtassuk meg a babát!

1. Először is higgyük el, hogy mi ismerjük legjobban a kisbabánkat és nálunk jobban senki nem tudja megnyugtatni.
2. Hangolódjunk rá a babára, hagyjuk őt kezdeményezni és mi csak kövessük őt. Figyeljük meg tempóját és ahhoz igazítsuk a miénket!
3. Testközelség mindenekelőtt! Vegyük ölbe, ringassuk, kössük magunkra, simogassuk, masszírozzuk. Az érintés számára a legfontosabb lelki táplálék, hogy nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott legyen. Nem lehet túlzásba vinni!
4. Ha úgy érezzük, hogy annyira kimerültek, feszültek vagyunk, hogy nem tudjuk a babánkat megnyugtatni, bátran adjuk oda apának, nagyinak vagy egy kedves barátnak!
5. Törődjünk magunkkal, hogy legyen miből adnunk! Nyelvtanulás, zenehallgatás, egy nagy séta vagy kávézás a barátnőkkel, mindegy csak figyeljünk oda a saját igényeinkre is! Ha az anya jól van, a baba is jól van.

Többemberes babák

Vannak olyan babák, akik valamilyen oknál fogva érzékenyebbek, nehezebb őket megvigasztalni. A többemberes babák (a szakirodalom így nevezi a különösen érzékeny csecsemőket) gondozása közben idővel elbizonytalanodhatunk, hiszen gyakran kapjuk azt a visszajelzést a gyermekünktől, hogy valami miatt nem érzi jól magát a bőrében.

Óhatatlanul is előbukkannak a negatív gondolatok, érzések. Ilyenkor az édesanyának is sok nyugtatásra, vigasztalásra van szüksége a család, a barátok részéről.

Mi anyukák is biztassuk egymást: "Jó anya vagy!". Nem a versengés, hanem a megerősítés az, ami önbizalmat ad és ettől valóban jók, elég jó szülők leszünk.

Tévhitek és tények a sírással kapcsolatban

A kisbaba képes irányítani, manipulálni a szüleit a sírásával.

A neurobiológiai kutatások révén ma már tudjuk, hogy ez abszolút tévedés. Mivel a csecsemő agyában (a legéretlenebb részben, a homoklebenyben) még nem fejlődött ki megfelelően az az agyi vegyület (glutamát), ami a tiszta gondolkodás képességéhez szükséges, ez azt jelenti, hogy, a babák nem képesek sokat gondolkodni egyáltalán bármiről is, hát még arról, hogy miként irányíthatnák szüleiket.

Egy csecsemőt el lehet kényeztetni. 

Nem, egy csecsemőt nem lehet elkényeztetni, csupán a lehető legteljesebb mértékben kielégíteni az igényeit. A legnagyobb ajándék egy gyermek számára, ha a szülei következetesen megnyugtatják, amikor zaklatott állapotban van. Ez a későbbiekben segíteni fog neki, hogy szabályozni tudja az érzéseit és megbirkózzon a stresszel. Számos tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy minél több érintést kap az ember gyerekkorában, annál nyugodtabb lesz felnőttkorában.

Hadd sírjon, csak tágul tőle a tüdeje.

Sokan támogatták évtizedeken keresztül azt a nézetet, hogy a kisbabákat hagyni kell sírni és ehhez magyarázatot is gyártottak. Ma már talán bekerült a köztudatba, hogy ez nem igaz. Az utóbbi időben a hosszan tartó sírásrohamokat alvástréningekre használják, hogy kialakítsák az elalvás egyfajta rutinját. Ez súlyos károkat okozhat a későbbiekben a megfelelő stresszreakció kialakításában.