Miért megy világgá a gyerek?

Vajon mi késztet arra egy kisgyermeket, hogy a családi fészeknek hátat fordítson és egyedül neki merjen vágni az ijesztő, ismeretlen, tágas nagyvilágnak?

Léna lányom még nem volt 5 éves, mikor elhatározta, hogy világgá megy. Gyorsan döntött, nem teketóriázott. Éppen azt újságoltam el a gyerekeknek, hogy a születendő testvérük kisfiú lesz. Tisztában voltam vele, hogy kényes téma. Ábel egyértelműen fiút, Léna lány szeretett volna. Vettem egy nagy levegőt és összeszorult szívvel, feszülten figyeltem az arcrezzenéseiket, hiszen nem lehet jó egyformán mindenkinek. Sem most, sem később.

Ábel arcán angyali mosoly jelent meg, majd erőteljes hangot is adott valódi, gyermeki örömének. Léna szája legörbült és pillanatok alatt krokodil könnyeket hullatott: "Ez nem ér!"

Utólag felmerül bennem a kérdés, hogy vajon akkor is így reagált volna, ha négyszemközt mondom el neki a hírt? Lehet, hogy egyszerűen Ábel öröme volt annyira hangos, hogy úgy érezte az ő szomorúságának is legalább ekkora hangot kell adni?

Mindenesetre nem telt bele egy perc sem, már hóna alatt két kedvenc plüss állattal és egy társassal, húzta a szandálját és nyomta le a bejárati ajtó kilincsét. Igazából még fel sem ocsúdtunk, őt már a fájdalma húzta. Mi meg esdekelve kérve tartottuk vissza: "Ne menj el!Nagyon csalódott és mérges vagy, de nagyon hiányoznál, ha elmennél!"

Nem tartóztathatta fel semmi. Ment. Mi utána. Aztán már futott, futott, ahogy csak tudott, el, messzi, ahol nem látja, nem találja meg senki. A lakóparkban zárt kapuk vannak, de egy pillanatra nagyot dobbant a szívem, mi van, ha pont most ment ki egy autó és nyitva maradt még pár percig a kapu... Rohantunk, de nem értük utol. Végül egy meredek domboldalon szúrós, tövises bokrok között találtuk meg. Engem nem akart látni.

Ábel hozta haza. Lassan jöttek. Lehajtott fejjel lépdelt, majd megállt, de nem nézett rám. "Ne haragudj, mami, de nagyon haragudtam..." - kezdte és végre feltörtek a gyógyító könnyek. Ölembe vettem és szerettem, amíg ránk nem esteledett.

Miért megy világgá a gyerek?

A legtöbb gyerek - iskolás korosztály - családi problémák miatt határozza el, hogy elmegy otthonról.

Van olyan, akit egyetlen szörnyű veszekedés indít útnak és vannak olyanok is, akik konkrét konfliktus nélkül választják a problémáknak ezt a fajta "megoldását". Esetleg olyat tettek, ami miatt szégyellik magukat és nem merik elmondani a szüleiknek.

A leggyakoribb okok:

Válás, szülők veszekedése, új anya vagy apa érkezik a családba, veszteségélmény, haláleset, kistestvér születése, elhanyagolás, verbális erőszak (állandó kiabálás), szexuális abúzus, stressz, iskolai problémák, kortárs csoport hatása, addikciós (alkohol, drog) és anyagi problémák.

Ezek olyan életszituációk, amelyekkel sok gyerek és kamasz szembesül.

Amikor a gyerekek fejében megfordul, hogy világgá menjenek, nem tudják, hogyan oldják meg fojtogató gondjaikat vagy nincs körülöttük olyan felnőtt, aki segíthetne nekik.

Ezért tűnhet úgy számukra, hogy az egyetlen megoldás a menekülés.

Vannak figyelmeztető jelek?

Sajnos nincsen bombabiztos jel, ami arra utalna, hogy a gyerek világgá akar menni. Járjunk nyitott szemmel és bízzunk az ösztöneikben, ha úgy érezzük, hogy valami nincs rendben!

Segélykiáltásként értelmezzük azt, ha a gyerek titkolózik, komolyabb összegű pénzt gyűjt össze vagy az értékes dolgoknak lassacskán nyoma veszik.

Hogyan előzhetjük meg, hogy gyermekünk világgá menjen?

Fokozatosan vezessük be és alakítsuk rutinná a következőket:

1. Tanítsunk neki probléma-megoldó technikákat már kiskorától kezdve. A legfontosabb feladatunk szülőként, hogy bevonjuk a gyermeket a megoldások keresésébe: "Milyen ötleted van, hogyan tudnánk ezt a helyzetet kezelni, rendbe hozni?"

2. Teremtsünk elfogadó légkört az otthonunkban. A hibázás az élet természetes velejárója. Tegyük világossá a gyermekünk számára, hogy a mi otthonunkban úgy kezeljük a hibákat, hogy szembenézünk velük és keressük a megoldást, hogyan tehetjük jóvá, ami történt.

3. Jelentkezzünk be rendszeresen a gyereknél. "Hogy mennek a dolgok? Tudok valamiben segíteni?" Egy nap több alkalommal is megkérdezhetjük a gyermekünket, bekopogtatva a szobája ajtaján. Azt üzenjük ezzel neki, hogy "fontos vagy számomra, törődöm veled."

4. Beszéljünk vele nyíltan, ha úgy érezzük fontolgatja a menekülést. "Ha egyszer úgy begurulnál valamin, hogy akár el is mennél itthonról, ne tétovázz, gyere haza, meg tudjuk beszélni a dolgokat."

5. Válaszoljunk a fenyegetésekre. Ha a gyerek azzal fenyeget, hogy elmegy otthonról, ne adjuk be a derekunkat, hanem vegyük komolyan és mondjuk el mit gondolunk erről. "Ha elmész itthonról, az nem oldja meg a problémádat.  A mi családi szabályaink a következők .... és ha ezek szerint járunk el, az segíthet a problémád megoldásában. Nem pedig az, ha elmenekülsz előle."