Ki a gyerek ügyvédje?

Mi ez a cím? Mi az, hogy ki a gyerek ügyvédje? És miért kell a gyereknek ügyvéd? Meg egyáltalán.

Kezdem az elejéről. Férjemmel (szintén zenész, ill. pszichológus) tartottunk egy interaktív előadás-sorozatot “Szülők Iskolája” néven a Szentendrei Református Gimnáziumban.
A legutóbbi alkalommal egy filmet vittünk a szülőknek és a pedagógusoknak. Miután megnéztük a filmet egy jó kis beszélgetés vette kezdetét.
Záró akkordként megpendítettük azt a kérdést, hogy milyen mondatot, összegzést, szót, bármit visznek el az alkalomról, természetesen a film kapcsán.
A 12 dühös embert néztük meg Henry Fondával a főszerepben az eredeti 1957-es változatot.
Én két dolgot említettem, ami ott lüktetett bennem aznap este.
Az egyik a csend volt. A hallgatás. Amikor a szereplők nem beszéltek, nem válaszoltak szavakkal egymás kérdéseire, kezdeményezéseire, hanem némák maradtak. Óriási ereje volt a filmben.

És óriási ereje van a mi életünk filmjében is. A hallgatással nagyon sokat lehet mondani. Arra gondoltam, hogy milyen nehéz nekünk szülőknek csak hallgatni a gyerekeinket. Milyen nehéz akkor csöndben maradni, amikor elsöprő erővel törne fel belőlünk a szó, a szitok, az ítélkezés, minden, ami igazából rólunk szól, rólunk árulkodik.

A másik dolog, amit aznap este magammal vittem ebből a filmből, egy kérdés volt csupán.

Ki a gyerek ügyvédje?

Aki látta a filmet és emlékszik még az apróbb részletekre is, annak valószínűleg magáért beszél a kérdés.
A filmben nem látjuk effektív a gyerek ügyvédjét, csak a 12 esküdtet, végig egy szobában zajlódik a történet, ahogyan egyességre kell jutniuk atekintetben, hogy a gyerek bűnös vagy sem.
Gyilkossággal vádolják, az élete a tét. Óriási felelősség. A gyermek arca is csak kósza másodpercekre vetődik fel a film elején, amikor a tárgyaló teremben az esküdtek bevonulnak a szobába.
Az ügyvédet nem látjuk. Az esküdtek néhány szót említenek róla, megtudjuk, hogy fiatal, szinte pályakezdő emberről van szó, akit államilag rendeltek ki a gyermek védelmére.
A filmben is felmerül a kérdés, hogy vajon mi az ügyvéd motivációja? Hisz-e a gyereknek? Csak akkor lehet sikeres – mondják -, ha hisz a védencének.

Milyen ügyvédjei vagyunk mi szülők, a saját gyerekünknek?

Megvédjük, amikor szüksége van rá? Vállszéleséggel mellé tudunk állni? Mi hajt bennünket?

Mi a lényeg számunkra, amikor a gyerekünk rossz fát tesz a tűzre? Megakarjuk leckéztetni? Az igazságot keressük és azt akarjuk bizonyítani minden áron?

Képesek vagyunk a gyerek szemüvegén keresztül látni a helyzetet?
Ha nem a leckéztetés a célunk, hanem az, hogy valóban tanuljon a gyerek a hibájából, akkor mi az, amit elsőként tegyünk?
Azt gondolom a csend a legjobb barát ekkor is. Várjunk. Legyünk türelemmel. Ha érzelmileg bevonódtunk a helyzetbe, akkor elsőként nyugodjunk meg. Nyugalomban meghalljuk a gyerek szívének lüktetését és rá tudunk hangolódni. Át tudjuk józanul gondolni a dolgokat.
Amikor egy gyerek bajba keveredik – teljesen mindegy, hogy mi miatt -, akkor egy jó ügyvédre van szüksége. Egy olyan elkötelezett, támogató hozzáállásra, amiben tapintható az a fajta elfogadás, hogy “Bármi történt is, meg tudjuk beszélni. Itt vagyok, fogom a kezed, segítek Neked.”
Az már a második körös futam (azután, hogy a gyerek belátta, hol hibázott), hogy milyen módon teszi jóvá a történteket.
Majd azon is érdemes közösen gondolkodni, hogy legközelebb mit lehetne másként tenni, hogy ne forduljon elő ilyesmi.
Gyerekeink, mindegy hány évesek, szüntelenül arra vágynak, hogy érezzék fontosak nekünk. Értékesek. Ajándékok. A feltétel nélküli elfogadást óhajták mindenkor és mindig.

Mellé állunk, amikor…

…azt mondja, hogy nem szeretné most odaadni a kismotorját egy másik gyereknek? (Vagy igyekszünk meggyőzni őt arról, több-kevesebb ártó erőszakoskodással, hogy mégiscsak jó dolog az, ha odaadja. Felmérjük, hogy miben van éppen? Mit akarok neki tanítani?)
… nem hozza az “elvárásokat” és nem úgy alakul az élete, ahogy azt megálmodtuk?
…olyan nagy bajban van, hogy mi is megijedünk és mi sem látjuk pontosan a kiútat?
Mellette lenni.
Egymás kezét fogni és egyirányba nézni.
Feltétel nélkül szeretni, akkor is, ha már nagy, ha görbe utakon jár, ha nehezen tanul meg repülni, ha beleesik a gödörbe.

Ez a szeretet az, ami bekötözi a sebeket, gyógyít és szárnyakat ad.

Nekünk milyen ügyvédjeink voltak a szüleink?

Mi milyen ügyvédjei vagyunk a gyerekünknek?

Nem, nem kell mindenhol és mindig ott lenni. Nem anyatigrisekről, helikopter-, legújabban drón-szülőkről beszélek.

Bőven elég, az, ha elég jó ügyvédjei vagyunk a gyerekeinknek. Olyanok, akik ott vannak az élete fontos pillanatában. Akik felteszik a mércét magasra, de minden segítséget megadnak ahhoz, hogy át is tudja ugorni a gyerek. Ha nem sikerül, akkor pedig bíztatják, szurkolnak neki és hisznek benne, hogy meg fogja tudni ugrani.

Mert akkor a gyerek is elhiszi magáról…

és egyszercsak megtörténik a csoda.

Bemutatkozás

Bemutatkozás - Medveczky KataMedveczky Kata pszichológus vagyok. A gyermeknevelés olykor kanyargós útveszőjében a szülőknek segítek kiutat találni, másrészről a pedagógusokat támogatom abban, hogy minél hatékonyabban tudják végezni szakmai munkájukat.

Hiszem, hogy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségeink megoldásának a kulcsa többnyire nálunk, felnőtteknél van.

Az egyik legnagyobb ajándék egy gyerek számára, ha a szülője először saját magán kezd el dolgozni.

logo

Honlapomon a mindennapi és a nem mindennapi gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket járom körül szakmai szemmel, de közérthetően. Ha szülőként, pedagógusként megértjük a gyerekek viselkedését és újra gyerekszemmel tudjuk látni a világot, akkor már nem lesz kérdés, hogy mitévők legyünk egy-egy nehezebb helyzetben.

Kövessen a Facebook-on!

Kapcsolatfelvétel

Minden jog fenntartva © 2012 - 2018. medveczkykata.hu