Család születik

Harmonikus családi életet – receptre?

Amikor találkozik két ember és kezdi összecsiszolni az életét, akkor a legfontosabb, hogy stabil alapra építkezzenek. Hasonló legyen az értékrendszerük, értsék egymás nyelvét, legyenek közös céljaik és legfőképp szeressék és tiszteljék egymást.

Fontos, hogy a pár ki tudja nyitni ezt a kapcsolatot és be tudja engedni a gyermeket is, úgy hogy közben a párkapcsolat továbbra is megingathatatlanul működjön. El kell búcsúztatni a páros életet és immáron három főből álló kis családdá kell alakulnia a szülő-gyermek triádnak.

A kistestvér érkezésével aztán el kell engedni azokat az érzéseket, amelyek a hármasukat fogták egybe és utat kell engedniük az új impulzusoknak, újra formálniuk a családjuk lelki határait, immáron az új kis jövevénnyel együtt. Nem is olyan könnyű ezt a lelki folyamatot átélni, hiszen vegyes érzések, gyász és öröm keverednek benne.

Óriási előnnyel indul az a gyermek, aki lelkileg egészséges, boldog családban nő fel, amely biztonságot, nyugalmat, óvó fészket nyújt, de ugyanakkor bátorít is arra, hogy megismerkedjen  a világgal és felfedezze az élet örömeit. Amikor a gyermekorvos megvizsgálja az újszülött csecsemőt akár receptre felírhatná a harmonikus családi életet.

Nemcsak kevesebbet betegek azok a gyerekek, akik kiegyensúlyozott családban nevelkednek, hanem védve vannak azoktól a nemkívánatos és veszélyes helyzetektől (alkohol, drog, korai szexuális élet, stb.), amelyek kamasz és fiatal felnőttkorban leselkednek rájuk.

Egy csapat vagyunk!

Amikor a gyermekünk úgy fogalmaz, hogy a „mi családunkban az a szokás, hogy”… minden reggel mesét olvasunk, vagy minden pénteken pizzát eszünk…, akkor erős benne a családi identitástudat. A rendszeresen beiktatott közös tevékenységekkel - mint pl. a kirándulás, társasozás, egy jó film megnézése, biciklitúra vagy akár közös főzés - erősítjük az összetartozás érzését.

Érdemes olyan rutinokat kialakítani, amelyek útravalóul szolgálnak majd a gyermekünknek. A jó hangulatú, közös étkezések már önmagukban jótékony hatással vannak mindnyájunk  lelki világára. Az pedig, hogy miről és hogyan beszélgetünk közben a gyerekekkel, szintén meghatározó mintaként szolgál majd. Az étkezőasztal körül folyhatnak olyan beszélgetések, amelyekbe már a gyerekeket is be lehet vonni, mint ahogy a döntésekbe is.

Például tervezzük meg közösen az idei nyarat! Ki hova szeretne menni? Szeretnénk-e valami új dolgot megtanulni vagy kipróbálni? Milyen lehetőségeink vannak? Megtapasztalhatják a gyerekek, hogy fontos a véleményük, számításba vesszük őket és ugyanakkor mintát kapnak tervezésből is. Az együttműködést, az alkalmazkodást és a problémamegoldást is gyakorolhatják, aminek később szintén nagy hasznát veszik majd

A jól működő családokban a tagok gyakran kifejezik, ki, miért hálás. Ezt rituálé szerűvé is tehetjük - énekléssel, gyertyagyújtással, finom sütivel, stb. - és máris egy olyan szokást alakítunk ki, ami hozzájárul ahhoz, hogy elégedett, egymásra odafigyelő, egymást tisztelő embereket neveljünk. De nemcsak a közösség a fontos, hanem az is, hogy minden egyes családtag megtapasztalja, most csak rám figyelnek, most én vagyok soron.

A változás te magad légy!

A család építésénél használt kötőanyag a szeretet, amely összekapcsol mindent mindennel. Először is a bennünk lakozó őszinte embert saját magunkkal, aztán a nőt és a férfit, a szülőket és a gyerekeket, a testvéreket egymással, és végül a családot a társadalommal.

Ahhoz, hogy boldog családunk legyen elsőként a saját belső békénket kell megtalálnunk. Ha önmagunkkal jóban vagyunk, akkor a körülöttünk lévőkhöz is türelmesen, elfogadóan tudunk odafordulni. Ha harmóniában vagyunk magunkkal, az "fertőzően" átragad a többiekre. Beindítunk egy pozitív spirált, ami végül egy olyan családi élethez vezet, amire mindannyian vágyunk.

A jól működő családokban:

• "a családtagok önértékelése magas,
• a kommunikáció nyílt, tiszta, specifikus és őszinte,
• szabályok rugalmasak, emberiek, a helyzethez illőek és változtathatók,
• a család társadalommal való kapcsolata nyitott, reményteli, választáson alapul." (Virginia Satir: A család együttélésének művészete)

(Megjelent: Ridikül Magazin, 2015/20. 38-39. old.)