Túl sok édesség? Elkényeztetett unokák? A nagyinál mindent szabad?
Ebben a cikkben arról olvashattok, hogy miként bánjunk a nagyszülőkkel. És hogy miért szeretjük őket oly nagyon.
Nem könnyű téma, sokan küzdünk vele.
Túl sok édesség? Elkényeztetett unokák? A nagyinál mindent szabad?
Ebben a cikkben arról olvashattok, hogy miként bánjunk a nagyszülőkkel. És hogy miért szeretjük őket oly nagyon.
Nem könnyű téma, sokan küzdünk vele.
Én is küzdöttem, tűzön-vízen keresztül akartam vinni az elveimet:
És még sorolhatnám. Küzdöttem szóban, írásban, magyaráztam, érveltem, aztán beláttam. Beláttam, hogy nem megy. Nem megy át, ha a fejem tetejére állok akkor sem, legalábbis úgy nem, ahogy én próbálkoztam. A nagyi így is úgy is elkényezteti az unokákat...
Vagy mégis lehet beszélni a nagyival?
Igen, igen, tapasztalatból mondom, hogy lehet!
Leültünk és mint felnőtt a felnőttel (nem szülő és gyerek!) egyezséget kötöttünk és azóta...
...a gyerekek továbbra is nézik a TV-t a nagyinál de szabályokhoz kötötten,
...kaphatnak gumicukrot, de csak főétkezések után,
...csak kivételes esetben (ünnepségek alkalmával) esznek a nappaliban.
Persze nagymama továbbra is nekiáll palacsintát sütni este 8 órakor és a gyerekek könnyen az ujjuk köré csavarják. Jól tudják a varázsszót: "Nagyi, lééégyszíves, kééérlek szépen, csak most..." És a nagyinak nem kell kétszer mondani.
Nem lenne igazságos, ha nem említeném meg, hogy mindezek mellett változatlanul sokat vannak kint a kertben, ha rossz az idő bent tornáznak. Rajzolnak, kártyáznak, dominóznak. Főznek együtt és közben nyersen eszik a zöldségeket. És a nagyi sokat mesél nekik arról, hogy milyen volt régen, amikor még ő is gyerek volt... És mindez így van jól.
Úgy gondoljuk, hogy a nagyi túlságosan elkényezteti a gyermekünket és ezzel aláássa a mi kemény, sok munkával elért nevelési eredményeinket?
Jó hír, hogy sok mindent tehetünk azért, hogy egy húron pendüljünk a nagyszülőkkel.
Ez nem csak a gyerekek, de mindannyiunk érdeke. Ha a gyerekek azt érzik, hogy a szülők és a nagyszülők egy irányba húznak, sokkal inkább hajlandóak együttműködni, szót fogadni.
Generációs különbségekről van szó vagy csupán szerepbeli eltérésről?
Amikor házasságot kötöttünk a társunkkal, akkor ezzel az "aktussal" elvettük az ő szüleit is, vagy másképp fogalmazva beleházasodtunk párunk eredeti családjába.
A nagyszülők a nevelési csomag részei.
Néha ez nagyon jó - pl. amikor a beteg gyerekre vigyáznak, vagy megmentik a lemondhatatlan, legfontosabb találkozódat valakivel. De néha eltalálják a gyenge pontjainkat és konfliktust kelthetnek szülő és gyerek, vagy ami ennél rosszabb lehet, házastársak között is.
Sok szülőtárs panaszkodik arról, hogy nagyi édességes doboza kifogyhatatlan. Érdemes feltenni a kérdést ilyenkor magunknak: a nagyi csokival tömi az unokákat vagy ezen keresztül fejezi ki a szeretetét? A legkülönbözőbb módokon fejezhetjük ki a szeretetünket. Lehet, hogy a nagyi így tudja leginkább? Bele fognak halni a gyerekeink? Ha nem, akkor hagyjuk, hogy úgy szeresse a nagyi az unokákat, ahogyan ő a leginkább tudja.
Előfordulhat, hogy a nagymama vagy a nagypapa valami oknál fogva az egyik unokáját jobban kedveli, mint a többit. Kicsivel több figyelmet szentel neki, mindig tartogat valamit számára, ami kedvére való, hajlamosabb elnézni neki a botladozásokat.
Ha észrevesszük, hogy a nagyi kivételezik az egyik unokájával, akkor a mi kötelességünk, hogy ezt megfékezzük. Beszéljünk a nagyival négyszemközt róla. Ha ez esetleg nem működik, akkor találjunk egy támogató kapcsolatot a nem kivételezett gyerek számára. Csupán EGY kitüntetett kapcsolatra van szüksége a gyereknek ahhoz, hogy éreztessük vele a fontosságát. Ha nem a nagymama az, akkor találjunk valaki mást számára.
Vannak olyan nagyszülők, akik túlságosan beavatkoznak a gyerekeik életébe. Beleszólnak a neveléssel kapcsolatos döntéseikbe, akár a házastárssal való kapcsolatba is. Nagyon fontos, hogy időben meghúzzuk a határainkat. Íme egy javaslat arra, hogyan is érvényesítsük önmagunkat:
"Anya / Apa, tudom, hogy mennyire törődsz velem és nagyra értékelem a szeretetedet. Tudom, hogy amikor (pl. tanácsot adsz), igazából csak jobbá szeretnéd tenni az életünket. Jobban örülnék, ha megengednéd nekünk, hogy egyedül küzdjünk meg ezzel a problémával és ha szükségünk van a segítségedre, ígérem, szólni fogunk."
Néhány nagyszülő úgy fejezi ki a szeretetét, hogy elárasztja az unokákat játékkal és pénzzel. Nézzük mit tehetünk, ha nem örülünk neki:
Jó előre (ha lehet, még az unoka érkezése előtt) beszéljünk a szüleinkkel és társunk szüleivel az elvárásainkról, elképzeléseinkről azzal kapcsolatosan, hogy mi mit gondolunk arról, hogy milyen nagyszülői szerepet töltsenek be a gyermekünk életében.
Amy Goyer a generációs témákkal foglalkozó szakértő szerint a leggyakoribb problémát az irreális elvárások jelentik - a szülők és a nagyszülők oldaláról is. A nagyszülőknek elképzeléseik lehetnek arról, hogy mennyi időt töltenek majd az unokákkal, hogyan fognak vagy nem fognak vigyázni rájuk, milyen gyakran látogatja majd őket az új család, stb. - de nem egyeztetnek arról, hogy a szülőknek milyen ötleteik vannak.
Őszintén közöljük az elképzeléseinket a leendő nagyszülőkkel még mielőtt az új jövevény megérkezik. Így elkerülhetjük a menet közben önkéntelenül is felbukkanó kellemetlen vitákat.
Aggaszthatja a nagyszülőket, ha nem kapnak híreket a családról, az unokákról. Hívjuk fel őket gyakran és töltsük fel a szeretet-tankjukat azzal, hogy beszámolunk a mindennapi történésekről az új unokával kapcsolatban. Ha a nagyi többször is váratlanul betoppan és ez bosszant, szerezz neki egy mobiltelefont. Így nincs több kifogás, hogy nem tudta előre jelezni az érkezését.
A jól meghúzott határok jó nagyszülőket is jelentenek egyben. Először az elképzeléseinkről beszéljünk, aztán fektessünk le néhány szabályt, amelyek működnek. Ha a szigorú szabályaink ellenállásba ütköznének, fektessük le mindenképp néhány határozott alapelvet - ne feledkezzünk meg a pozitív tálalásról!
Ahelyett, hogy pl. azt mondanánk "A hétköznapok nem a legalkalmasabbak vendégek fogadására", próbáljuk meg így: "Szeretettel várunk titeket hétvégén, így sok időt tölthetünk majd egymással."
Milyen élvezet úgy nagyinak lenni, ha nem lehet egy kicsit megszegni a szabályokat? Ha tiltjuk az édességet és később kiderül, hogy nagyi nem tartotta be a szabályt és alkalomadtán megkínálta az unokákat egy finom keksszel, próbáljuk meg nem túl reagálni a dolgot. Ne feledjük, hogy mennyire várta már az unokákat, akiket elkényeztethet, igyekezzünk megtalálni a közép utat ebben is.
Elmúltak azok a napok, amikor a nagymama és nagypapa a hintaszékben hátradőlve arra várt, hogy felhívjuk. A mai világban a nagyszülők is elfoglaltabbak, gyakran még dolgoznak, mikor unokáik lesznek és utána is aktív nyugdíjas életet élnek. Nem várhatjuk el, hogy azonnal beugorjanak, ha szükségünk van rájuk. Legyünk tisztelettel az életritmusuk iránt és tervezzünk előre, ha segítségre van szükségünk.
Amennyiben megadjuk nekik a kellő időt és teret a magánéletük intézésére, annál jobban örülnek majd, ha láthatják az unokákat.
Lehet, hogy a szüleinknek is megvannak a saját ötleteik a gyerekneveléssel kapcsolatban, de szeretik az unokáikat és a legjobbat akarják nekik. Érdemes az újdonsült szülőknek extra erőfeszítéseket tenni azért, hogy kimutassák az elismerésüket a saját szüleik felé. Ha igazat adunk a szüleinknek, sokkal kevésbé hajlamosak kritizálni bennünket.
Sokszor csak akkor vesszük észre, hogy milyen keményen kellett dolgoznia a saját szüleinknek, amikor gyermekünk születik és mi is szülővé válunk. Ez az egyik olyan üzenet, amit az új nagyszülők szívesen hallanak. A felismerés és a kölcsönös tisztelet segíthet a szorosabb családi kötelék kialakításában, megtartásában.
Ha jó kapcsolatot alakítunk ki, ápolunk gyermekünk nagyszüleivel, az nem csak a mi életünket teszi könnyebbé, hanem gyermekünk életére is jó hatással van.
Megfelelő kommunikációval szinte az élet bármelyik területén sikeresek lehetünk. Az elkényeztetés kapcsán konfliktusba került nagyszülőkkel is sok mindent elérhetünk a hatékony, asszertív kommunikációval.
Ahhoz, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki és tartsunk fenn gyermekünk nagyszüleivel, a legelső dolog amit tennünk kell, hogy új, friss nézőpontból tekintünk rájuk.
A saját szüleink, gyermekeink nagyszülei nem csak idős emberek, akik úgy gondolják, ANNYIVAL jobban tudják, mint te. (Még ha ennek megfelelően viselkednek is.) Olyanok, mint a legtöbbünk, normális (néha bizonytalan) emberek, akiknek fontos, hogy értékeljék őket. Meg akarják osztani, amit ők már megtanultak. Leginkább azt szeretnék, ha a gyerekeik tisztelnék őket.
Tegyük fel, hogy a nagyi folyamatosan ismétel valamit, ami ellenkezik a mi elképzeléseinkkel. A konfliktus elkerülhetetlen, különben "robbanás" lesz belőle. Hogyan kezeljük ezt a helyzetet?
Minden rendben ment a 2. lépésnél, de mikor következő héten átjön néhány órára, hogy el tudj menni bevásárolni, rájössz, hogy újra ugyanazt csinálja (amire előzőleg megkérted, hogy ne csinálja).
Mi történik, ha ÚJBÓL megtörténik az, amit nem szeretnénk? Ekkor elérkezett az idő arra, hogy meghúzzuk a határokat. Csak úgy, ahogy neked is tisztelned kell a szüleidet azért a kemény "munkáért", hogy felneveltek téged, nekik is tisztelniük kell téged és azt a kemény nevelési "munkát", amit épp próbálsz végezni.
Várjunk néhány hetet és nézzük meg, hogy figyelembe veszi-e a kérésünket. Ha nem, ismételjük a 4. lépést: határok meghúzása és megerősítés.
Medveczky Kata pszichológus vagyok. A gyermeknevelés olykor kanyargós útveszőjében a szülőknek segítek kiutat találni, másrészről a pedagógusokat támogatom abban, hogy minél hatékonyabban tudják végezni szakmai munkájukat.
Hiszem, hogy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségeink megoldásának a kulcsa többnyire nálunk, felnőtteknél van.
Az egyik legnagyobb ajándék egy gyerek számára, ha a szülője először saját magán kezd el dolgozni.
Honlapomon a mindennapi és a nem mindennapi gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket járom körül szakmai szemmel, de közérthetően. Ha szülőként, pedagógusként megértjük a gyerekek viselkedését és újra gyerekszemmel tudjuk látni a világot, akkor már nem lesz kérdés, hogy mitévők legyünk egy-egy nehezebb helyzetben.