A 35 éves Süni emlékére

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka, aki az 1970-es évek végén egy szép sünis étkészletet vett a gyerekeinek. Borka, Kata és Berci szívesen ettek a Hollóházi porcelán tányérból, mert mindig azt lesték, hogy mikor láthatják meg a kicsi narancssárga Süni orrocskáját vagy tüskéit. A legnagyobb jutalom az volt, ha a gyorsan belapátolt ebéd után hosszasan csodálhatták Sünit a tányér alján. Süni a szívükhöz nőtt, hiszen sokat játszottak vele a családi étkezéseknél.

Az évek mentek és a gyerekek felnőttek, de szerencsére születtek gyerekek és szerencsére volt egy nagymama, aki gondosan vigyázott a sünis étkészletre.

Akárhány költözés ide, akárhány étkészlet oda, a sünis mély és lapostányér és a hozzávaló sünis bögre mindig ott lapult nagyi konyhaszekrényében.

Aztán egy nap a nosztalgikus hangulatban lévő egyik felnőtt gyerek újra gyerek lett és kérve kérte nagymamát, hogy had vigye haza legalább a sünis mélytányért a gyerekeinek.

Süni megint szinte minden nap szolgálatba állt és hűen tűrte, hogy telepakolják a hátát hol gyümölccsel, hol forró főzelékkel, hol arany fényű levessel.

Süni segített nekem.

Ha ránéztem, én is mindig egy kicsit újból gyerek lehettem és izgatottan lestem Ábellel, Lénával és Félixszel együtt, hogy vajon mikor bukkan elő a tányér mélyéről, ki látja meg először.

Nagymama, aki az egyszervolt gyerekeinek sok-sok örömet szerzett vele, most az unokáival élhette át azokat a pillanatokat, amelyek mindig mosolyt csalnak fiatal és egy kicsit ráncosabb arcra egyaránt.

Ma gyümölcsöt vitt a hátán. Almát és mandarint.

Megpucolta az almát, felpakolta a süni hátát és megfogta a tányért, hogy az asztalra tegye.

Azok a kezek, amelyek éveken keresztül mosták, óvták, védték, féltették, kincsként őrizték a játékos tányért, most egy kicsit megremegtek.

Csattanás és csend.

Hosszú csend.

– Mi történt?

– Leesett.

– Melyik?

– A Sünis.

Léna szája lassan legörbül: “Süni, szegény Süni összetört.”

Síratjuk, még este is.

A mozaikokat illesztgetjük, de mindannyian érezzük, hogy már nem tudjuk feléleszteni.

Süni ezen a januári estén örök-téliálomra hajtotta a fejét.

 

2015. január 21.

Bemutatkozás

Bemutatkozás - Medveczky KataMedveczky Kata pszichológus vagyok. A gyermeknevelés olykor kanyargós útveszőjében a szülőknek segítek kiutat találni, másrészről a pedagógusokat támogatom abban, hogy minél hatékonyabban tudják végezni szakmai munkájukat.

Hiszem, hogy a gyerekekkel kapcsolatos nehézségeink megoldásának a kulcsa többnyire nálunk, felnőtteknél van.

Az egyik legnagyobb ajándék egy gyerek számára, ha a szülője először saját magán kezd el dolgozni.

logo

Honlapomon a mindennapi és a nem mindennapi gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket járom körül szakmai szemmel, de közérthetően. Ha szülőként, pedagógusként megértjük a gyerekek viselkedését és újra gyerekszemmel tudjuk látni a világot, akkor már nem lesz kérdés, hogy mitévők legyünk egy-egy nehezebb helyzetben.

Kövessen a Facebook-on!

Kapcsolatfelvétel

Minden jog fenntartva © 2012 - 2018. medveczkykata.hu