Óvodában 5 - 7 éves korú gyermekekkel kiválóan alkalmazható az alkotó-fejlesztő metamorphoses meseterápiás módszer. Egy meseterapeuta kb. 6-8 kisgyermekkel tud hatékonyan dolgozni, 30-45 percben. Ehhez egy külön szobára, helységre van szüksége, ahol zárt ajtó mögött valósulhat meg a fejlesztés, prevenció.

Az alábbi témákra szerveződhet óvodában meseterápiás csoport:

• beszoktatási, beilleszkedési nehézség esetén
• érzelmi intelligencia, szociális készségek fejlesztése
• szorongás oldása, önbizalom erősítése
• indulatkezelési nehézségek esetén
• szenzorosság esetén

Meseterápia teljes óvodai csoportoknak

Adódhat olyan alkalom, amikor arra van szükség, hogy egy egész óvodai csoporttal dolgozzunk együtt.

• óvodai csoport-légkör javítása
• egy-egy téma közös feldolgozása meseterápiával (ünnepek, család, pl. víz vagy föld napja, óvodapedagógus személyében történő változás, minden olyan változás, amely kihat az óvodai csoport életére, stb.)
• gyászfolyamat segítése óvodákorban

Meseterápia az egész óvoda részére

Ez egy olyan 45-60 perces alkalom, amikor a meseterapeuta az egész óvodát "megmozgatja". Egy évforduló, egy ünnep kiváló alkalom arra, hogy az óvoda apraja-nagyja feltöltődve töltsön együtt időt ún. élmény-alapú tapasztaláson keresztül.

Meseterápia az óvodapedagógusok részére

Számos helyzet adódhat, amikor az óvodapedagógusok saját maguk részére kérhetnek meseterápiát:

• nevelő testület, közösség erősítése
• együttműködés, kollegiális kapcsolatok fejlesztése
• konfliktuskezelés
• megoldásfókuszú esetmegbeszélés
• kiégés megelőzése
• önismeret fejlesztése
• a módszer megismerése saját élményen keresztül

Amennyiben szeretne óvodájába meseterápiás foglalkozást kérni, kérem keressen meg e-mailen keresztül: kata@medveczkykata.hu

Árajánlatot kérek

The post Meseterápia az óvodában appeared first on Medveczky Kata.

"Én mikor halok meg?"

"És mi lesz akkor, ha meghalunk?"

Minden gyermek életében eljön az az idő, amikor elkezdi foglalkoztatni a halál témája és kérdéseket kezd feltenni. Általában 4-5 éves kor körül szegezik nekünk az első olyan halállal kapcsolatos kérdéseket, amelyekre bizony sokszor nem is tudjuk, hogy mit és hogyan feleljünk.

Kényes témaként kezeljük a halált. Nem szeretünk róla beszélni a gyerekekkel. Nyílt, konkrét kérdéseik, váratlanul érintenek, sokszor megijesztenek minket.

Mit tegyünk, ha az óvodai csoportban egyik kisgyermeknek meghalt egy közeli hozzátartozója?

Fontos, hogy az óvodapedagógusok is fel tudják dolgozni a történteket. Minél közelebbi viszonyban voltak az elhunyttal, annál hosszabb ideig tart általában ez a gyászfeldolgozási folyamat.

Amennyiben van az óvodának pszichológusa, akkor kérjük a segítségét. Ha nincs, és úgy érezzük, hogy tartósan kibillentünk az egyensúlyunkból, vannak kérdéseink, bizonytalanok vagyunk a tekintetben, hogy mit és hogyan csináljunk, akkor érdemes megkeresni egy gyászfeldolgozásban jártas szakembert.

A szülőket tájékoztatni kell a halálesetről. Amennyiben igénylik és van rá lehetőségünk, megsegíthetjük őket azzal, ha összehívunk egy rendkívüli szülői estet. Szakember bevonásával átbeszélhetjük, hogy miként tudunk gyermekünk halállal kapcsolatos kérdéseire válaszolni, hogyan érdemes nekünk szülőknek viselkednünk.

Az érintett csoportba járó gyerekeknek is el kell mondani, hogy mi történt. Ha ezt nem tennénk meg, akkor a gyerekek - mivel akarva-akaratlanul hallják a felnőttek beszélgetéseit, látják a fekete zászlót - elkezdenek fantáziálni arról, mi történhetett. Ez nagyfokú szorongást idézhet elő bennük, mert azt érzik, hogy valami történt, amiről nem szabad beszélni. A tabu, a titok mindig óriási pszichés teher nem csak egy gyermek, de még egy felnőtt számára is.

Nyílttá kell tenni a gyerekek előtt és őszintén, de röviden elmondani, hogy kinek kije halt meg. Aztán lehet beszélgetni velük arról, hogy az ő nagyobb családjukban meghalt-e már valaki. Emlékeznek-e rá, akkor hogyan érezték magukat. Aztán úgyis jönnek majd a kérdések, amire szintén röviden, egyszerűen, de őszintén kell felelnünk.

A gyászolást segítő gyógyító tevékenységek

Lehet a csoportban gyertyát gyújtani és így emlékezni. Erről is beszélhetünk a gyerekekkel, hogy ez is egy módja annak, hogy emlékezzünk azokra, akik már nincsenek itt velünk ezen a földön.

Az éneklés egy csodálatos tevékenység. Nem csak az örömünkben, hanem bánatukban is dalra fakadtak az emberek, hogy az egyik legtermészetesebb módon vigasztalódjanak, fejezzék ki együttérzésüket társaikkal. Az éneklés még azért is csodálatos dolog, mert - agykutatók által is bizonyított tény - nem tudunk közben félni.

A mesék gyermekkorban (is) gyógyítanak, választ adnak kérdéseinkre. A gyerekek mindig azt veszik ki a meséből maguknak, amire éppen nekik szükségük van. Ezért nem szabad megmásítani a meséket, vagy kihagyni belőle részeket. A gyász korai szakaszában az élet csodáiról szóló meséket érdemes olvasni a gyerekeknek. Barátságról, bölcsességről, szerelemről, a világ keletkezéséről. Később lehet elővenni azokat a meséket, amelyekben megjelenik a halál.

A rajzolás, mint alkotó tevékenység szintén segíthet a gyerekeknek abban, hogy kifejezzék érzéseiket.

S ha az évszak és az időjárás engedi, akkor egy virág, egy fa elültetésével is azt az üzenetet közvetíthetjük a gyerekek felé, hogy az életnek van egy körforgása.

Mire figyeljünk a gyászoló kisgyermekkel kapcsolatban?

Az a kisgyerek, aki elvesztette az egyik szülőjét vagy testvérét, vagy egyik nagyszülőjét, akihez erősen kötődött, ugyanúgy fog többnyire játszani, mint előtte. Természetesen lesznek olyan pillanatok, időszakok, amikor semmi sem lesz jó. Dühös lehet, csapkodhat, sírhat. Ilyenkor az első és legfontosabb dolog, hogy nyugtassuk meg, amikor már közel enged magához. Nem kell sokat beszélni. Az érintések magukért beszélnek.

Annyira nehéz számára felfogni, megérteni és elfogadni a halál tényét, hogy természetes védekezőmechanizmusa nem is engedi, hogy ez az óriási fájdalom egy az egyben elborítsa. A gyermek minden egyes fejlődési szakaszában újra megéli a szeretett hozzátartozó halálát, már egy újabb szinten.

A kisgyereknek kérdései lesznek. Hol van most? Mi történt vele? Nagyon fontos, hogy őszintén mondjuk el, meghalt. Ezzel a szóval. És kerüljük a burkolt kifejezések használatát: elaludt, elutazott, elköltözött, stb. A gyermekek gondolkodása konkrét. Ha így fogalmazunk félni fog az alvástól vagy attól, ha másvalaki elutazik, soha többé nem jön vissza.

Hitünknek megfelelően tudunk a gyermekkel arról beszélgetni, hogy mi történik velünk a halálunk után. Ha nem vagyunk hívő emberek, érdemes arról is beszélni, miután elmondtuk, hogy mi mit gondolunk, hogy vannak olyan emberek is, akik azt gondolják, hogy a mennyországba kerülünk, az angyalok közé. Óvodapedagógusként fontos, hogy kiemeljük, hogy többfélét gondolnak erről az emberek.

Amennyiben szülőként beszélgetünk gyermekünkkel a halálról, és elfogadható számunkra, hogy mások másként vélekednek arról, hogy mi történik velünk halálunk után, akkor azt is meg tudjuk engedni talán gyermekünknek, hogy esetleg ő is másként gondolkodjon a halálról. Ha a gyerekeknek nyitva hagyjuk a választás lehetőségét, akkor sokat segítünk nekik ebben a nehéz élethelyzetben.

Könyvek, amelyek segítenek a gyermekeknek a veszteség, gyász feldolgozásában

Agócs Írisz - Innes Shona: Az élet olyan, mint a szél (3-6 évesek)

Uli Brée: Barátom, Gombocska és a mágikus levelek története (3-5 évesek)

Szulyovszky Sarlota: A hálás virág (4-6 évesek)

Barbara Walsh: Sammy az égen (4-8 évesek)

Kiss Ottó: Ati és a holdvilág (4-7 évesek)

Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban (5-8 évesek)

Bátky András: Morci (5-8 évesek)

Dezső Andrea: Mamuska (6-10 évesek)

Florence Jenner-Metz: Neked írok, Apu! (6-10 évesek)

The post Gyászfolyamat segítése óvodai csoportban appeared first on Medveczky Kata.

"Egyik nap azzal jött haza 5 éves lányom az óvodából teljesen kiborulva, hogy a délutáni alvásidő alatt nem tudott még elaludni és azt hallotta, hogy az ő imádott Ági nénije "mérges hangon" mondott rólunk valamit. Mivel a lányomnak nagyon jó a verbális memóriája, szinte belevésődtek a hallott mondatok: "Liliék is mindig azzal jönnek, hogy Lili rajzszakkörbe jár." Első döbbenetemben szóhoz sem jutottam. Én komolyan vettem azt, amit a legelső óvodai szülői értekezleten az óvónő és a vezető óvónő mondott: legyünk partnerek a gyereknevelésben! Ezért elmeséltem, hogy lányunkat az óvodai idő után egy művésztanárhoz hordjuk, aki kicsiknek tart rajz és kézműves foglalkozásokat. Azt gondoltam, jó, ha az óvónő tud róla, hogy a gyereket ilyen élmények érik - hiszen úgyis mindent elmesél az ő imádott óvónénijének.

Az óvónő azonban visszaélt ezzel a bizalommal, és tette mindezt úgy, hogy a gyerek ezt meghallotta, és egy világ dőlt össze benne... Miért "mérges" rá az óvónéni, amikor ő semmi rosszat nem csinált? 

Nem tudom, hogyan oldjam meg a helyzetet. Merjek-e szólni vagy nem? Visszaüt-e egy ilyen kritika később a gyerekre? Egyáltalán... mire számíthatok egy olyan "pedagógustól", aki sok év tapasztalattal a háta mögött sem tudja, hogy a gyerekek könnyen meghallanak dolgokat, és ha már nem tud gátat szabni kritikai megjegyzéseinek, tegye ezt inkább az öltözőben..."

Egy kétgyermekes anyuka

Nem könnyű helyzet a gyerek és a szülő számára. Nem jó tüskéket hordozni, mert előbb utóbb megmérgezhetik a kapcsolatokat. Az én álláspontom szerint érdemes mihamarabb őszintén és nyíltan beszélni az óvónővel ilyenkor, négyszemközti helyzetben, nem az ajtóban reggel vagy délutáni búcsúzáskor. Fontos, hogy külön kérjünk időpontot, arra hivatkozva, hogy szeretnénk a gyerekről beszélni.

Nagyon kellemetlen helyzet ez az óvónő számára, mert egyértelmű, hogy ő az, aki hibát vétett. Nehéz a helyzet a szülő számára is, mivel fel van háborodva és ilyenkor sokszor automatikusan támadó állásból közelítünk a másik félhez.

Azt javaslom, hogy még otthon ventilláljunk (addig mondjuk a magunkét, amíg érezhetően megkönnyebbülünk) apával a helyzetről, hogy minél kevesebb feszültség maradjon bennünk, mikor találkozunk az óvónővel.

A legjobb stratégia még abban az esetben is, ha mi vagyunk a sértett fél, ha támogatóan lépünk fel. Meghökkentőnek tűnhet, de a siker kulcsa ebben van.

A kérdés az, hogy mit szeretnénk elérni?

Az a cél, hogy a gyerek jól érezze magát az óvodában, az óvónők bizalmát és szeretetét élvezze?

Ha igen, akkor segítő szándékkal kell közelednünk már az első alkalommal is. Tudom, hogy nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

Tehát az első és legfontosabb dolog, hogy végig nyugodtak maradjunk és tudatosan építsük fel a kommunikációnkat, asszertívak legyünk (saját érdekeinket hatékonyan képviseljük).

1. Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy elmondjuk, mi az, amit a lányunk szeret az óvodában és ez nekünk mennyire fontos, hogy jól érzi magát itt, hiszen biztonságban tudjuk. Ezzel a kezdő megerősítő lépéssel is azt közvetítjük a pedagógus felé, hogy együttműködő, megoldás-kereső szándékkal jöttünk. Ez általában bizalmat gerjeszt a másik félben (jelen esetben az óvónőben) és elősegíti, hogy remélhetőleg hozzánk hasonló módon nyugodtan és együttműködően tudjon részt venni a beszélgetésben.

2. Ezután térjünk rá a konkrét helyzet elmesélésére. Maradjunk tényszerűek és röviden fogalmazzunk. Ne kezdjünk vádaskodni, átlendülni támadásba. (Pl. Lili tegnap délután mesélte, hogy alvás idő alatt azt hallotta, hogy rólunk beszéltek a rajzszakkörrel kapcsolatban és ez nagyon felzaklatta. Úgy érezte, mintha neheztelnétek ránk emiatt.)

3. Kérjünk segítséget, hogy megértsük a helyzetet és hangsúlyozzuk az együttműködési szándékunkat. Nyitott végű kérdéseket használjunk, de kerüljük a miért kérdést, amivel leginkább csak bűntudatot, lelkiismeretfurdalást ébresztünk. (Pl. Szeretnék megkérdezni, hogy mi az, ami problémát jelent számotokra ezzel kapcsolatosan? Számít, hogy tudjuk a véleményeteket, mivel tapasztalt pedagógusok vagytok. Szeretnénk együttműködni veletek partnerként, ahogyan az első szülői értekezleten ezt is kértétek tőlünk.)

A választ nem tudjuk előre, de általában nem könnyű elsőre teljesen megnyerni a másik fél bizalmát, hiszen tudja, hogy ő az, aki hibázott.

4. A lényeg, hogy nyitottan hallgassuk meg és mondjuk el a véleményünket is a rajzszakörrel kapcsolatban. Miért irattuk be Lilit, mit látunk, milyen hatással van rá, hogyan érzi magát ott, stb. Beszéljünk a kislányunkról, hogy hogyan látjuk miben fejlődött az elmúlt időben.

5. Kérdezzük meg, ők hogyan látják a gyermekünket? Sok mindent megtudhatunk az óvónőktől a gyerekünkről (pl. hogyan viselkedik közösségben, stb.) ez némi támpontot is adhat ahhoz, hogy még jobban megérsük, ezáltal még jobb kapcsolatot alakítsunk ki vele.

6. Köszönjük meg, hogy fogadtak minket. A cél, hogy a beszélgetést jó érzésekkel zárjuk és kifejezzük, mi szeretjük ezt az óvodát és szeretnénk kérni, ha látnak valamit Lilivel kapcsolatban, akkor legyenek szívesek először nekünk szólni. Szívesen bejövünk bármikor beszélgetni.

Garantált, hogy másnap Ági néni mosolyogva fogja Lilit és anyukát fogadni.

Mosolyogjunk vissza rá mi is.

Nem árt tudni!

- ahhoz, hogy képesek legyünk valóban nyitottak és együttműködőek maradni minden tüske nélkül...

Lehet, hogy nem is a rajzszakkör a probléma, sőt egészen biztos. Talán nem is az a fontos, hogy kiderítsük mi pontosan az óvónő problémája. A lényeg, hogy ha segítő szándékkal, kedvesen viszonyolunk hozzájuk, akkor nagyon valószínű, hogy nem fog többször megismétlődni ez a kellemetlen szituáció és az óvónők is szeretettel közelítenek a gyerekhez és felénk is.

Természetesen az is előfordulhat, hogy nem változik az óvónő hozzáállása és feszült marad a viszonyunk. Ha a gyerek nem érzi jól magát és még van akár egy éve hátra az óvódában, érdemes megfontolni, hogy jó-e ott neki, ahol nem tudunk partneri kapcsolatot kialakítani a pedagógussal. Az óvodaváltás sokszor jobb az ilyen helyzetben. Viszont, ha már csak pár hónap van hátra, mert utána iskolába megy a gyerek, akkor már nem érdemes váltani.

The post Konfliktus az óvodával appeared first on Medveczky Kata.

Nem vitás, hogy nagy kihívás ma óvodapedagógusnak lenni. Óriási elhivatottság, gyerekszeretet, türelem, empátia, kreativitás, humorérzék, megfelelő önismeret, naprakész szakmai tudás és még sok minden más kell hozzá. Hiszem, hogy a mai világban, a mai óvodákban, a mai gyerekekkel is lehet alkotni, varázsolni és csodákat tenni.

Mi húzódik meg az árulkodás mögött?

• Az 5-6 éves gyerekek életében a szabályok egyszer csak nagyon fontosakká válnak. Ekkor kezdik el megtanulni alkalmazni, betartani őket és átesve a ló túlsó oldalára, ezt úgy teszik, hogy mindenáron és mindenkivel szenvedélyesen be is tartatják a szabályokat. Rettentően fontos lesz számukra az igazság és nem tűrik el, ha valami nem úgy történik, ahogy történnie kell. Erős társadalmi igazságérzetük azt diktálja, hogy azon nyomban "jelentsék", ha hiba került a gépezetbe.
• Az árulkodás egyfajta hatalomérzést is adhat a gyereknek. Ő közvetíti a fontos információt.
• Az árulkodó gyerek gyakran csak megerősítésre vágyik. Arra van szüksége, hogy valamilyen módon pozitív visszajelzést kapjon, hiszen ő az, aki tudja, hogyan kell helyesen viselkedni.

Információ átadása vagy árulkodás

Az óvódáskorú gyerekek még nem tudják eldönteni, hogy mikor kell valamiért tényleg szólni az óvónéninek vagy mikor nem. Meg kell őket rá tanítanunk, hogy melyek azok a helyzetek, amelyekben feltétlenül szólniuk kell a felnőttnek. Például amikor valódi veszély forog kockán, amiben valakinek nem csak fizikailag, hanem lelkileg is bántódása eshet, azonnal segítséget kell kérni az óvónéniktől. Az óvodai csoportban érdemes beszélgetni arról, hogy mik lehetnek veszélyes helyzetek az óvodában és mi a teendő akkor, ha ilyesmit lát vagy hall a gyermek.

Mit tegyünk, ha egy gyerek árulkodik?

1. Először hallgassuk végig türelemmel, megelőlegezve neki a bizalmat.
2. Passzoljuk vissza neki a labdát. Biztassuk arra, hogy találjon ki valami megoldást és oldják meg maguk között a problémát.
3. Ha ezek után sem tágít, kérdezzük meg, hogy szerinte mi lenne a jó megoldás erre a helyzetre. Ne adjunk tanácsot, csak bátorítsuk, hogy maguk között intézzék el a dolgot, úgy hogy mindenkinek jó legyen. Ezt hívjuk nyertes-nyertes (win-win) helyzetnek.
4. Alkalomadtán (egy későbbi időpontban, de ne túl későn) jelezzük vissza neki, hogy milyen ügyesen megoldották saját maguk az adott helyzetet.
5. Tanítsuk meg arra, hogy mindig szóljon, ha veszélyes dolgot tapasztal.

4 dolog, amit soha ne tegyünk, ha egy gyerek árulkodik

1. Ne legyünk döntőbírók. Amikor valóban csak árulkodásról, a másik gyerek "befeketítéséről" van szó, akkor vigyázzunk arra, hogy az árulkodás után közvetlenül mit teszünk. Ha elkezdünk bíráskodni, akkor a gyermek az árulkodással elérte a célját és ilyen módon megerősítjük őt, hogy van értelme árulkodni.

2. Ne tegyünk elhamarkodott lépéseket. Ne cselekedjünk addig amíg bizonyosak nem leszünk afelől, hogy valóban mi történt. Ha nem voltunk jelen a történteknél, akkor ne tegyünk azonnali lépéseket csupán a gyermek szavai alapján.

3. Ne büntessük meg a gyereket az árulkodásért, hanem olyan szemmel figyeljük őt, hogy mi az, amire valóban szüksége van most. Miből szenved hiányt? Lehet, hogy csak kapcsolódni szeretne hozzánk, de nem tudja, hogyan tegye? Lehet, hogy csak egy kis megerősítésre vágyik?

4. Ne ragasszuk rá az "árulkodós gyerek" címkét. Amikor úgy reagálunk a gyerekre, hogy "Te folyton csak árulkodni tudsz?", akkor ezzel akaratlanul is betesszük őt egy skatulyába, ami azért veszélyes, mert a gyerekek úgy látják magukat, ahogy a körülöttük lévő felnőttek látják őket. Előbb-utóbb elhiszik azt, hogy olyanok, amit mondanak róluk és ennek megfelelően fognak viselkedni, még ha az kedvezőtlen is számukra.

The post Árulkodás. Miért árulkodnak a gyerekek? appeared first on Medveczky Kata.

Jé, ilyen is van? (Mármint, hogy nevetve mondja, hogy nem akar oviba menni.)

Én sem gondoltam a mai napig, de megtörtént.

Aztán elém állt, átölelte a lábamat és kérte, hogy vegyem fel. Most nem volt erőm a 20 kg-os nagylányt cipelni - pár napja viszont felkötöttem hordozókendővel a hátamra, mert kisbaba szeretett volna lenni -, ezért elkezdtem vele játszani.

Megpróbáltam kitérni előle. Jobbra egy gyors lépés, aztán balra, aztán megint jobbra és végül futás. Hangosan kacagó fogócska lett belőle.

Aztán megint lelassítottunk és gyönyörködtünk a patakban, csodáltuk, hogy mennyire megduzzadt és kis vízesések alakultak ki a sok esőtől (olyan szerencsénk van, hogy az oviba az út a patakparton vezet).

Egyszercsak Léna azt mondja, mami én úgy szeretnék halacska lenni. Jó, felelem, legyünk halak, beszéljünk halnyelven. Elkezdtem tátogni. Ő is tátogott, ritmusosan, mintha mondana valamit.

Én meg érteni véltem: "Most azt mondtad, hogy jaj, de jó, hogy megint oviba mehetek!"

Léna nevetve: "Nem, mami. Azt mondtam, hogy nem szeretnék oviba menni."

Én: "Oh, akkor valamit félreértettem, de az ovi és a szeretnék szót azt jól értettem. Most én is mondok valamit halnyelven és te fordítsd le."

Tátogtam és közben azt gondoltam, hogy mennyire szeretem. Léna nem sokáig késlekedett.

Kicsit szégyenlősen tolmácsolja: "Azt mondtad, hogy szeretsz engem."

Átölteltem és megpusziltam, majd kézenfogva indiánszökdeléssel tettük meg az utolsó métereket az oviig.

Az ablakból mosolyogva integetett...

Nem indulhatott volna szebben a mai napom.

A "Nem akarok oviba menni!" dekódolása: miért mondja, hogy nem akar oviba menni?

Határozottan kijelentik, sírva kiabálják, nyafogósan ismétlik vagy halkan suttogják a gyerekek: "Nem akarok oviba menni!"

Mindegy hogyan mondják, a lényeg, hogy valami oka van, hogy mondják.

Egy dolgunk van ilyenkor: megfejteni, hogy valójában mit is akar nekünk mondani ezekkel a szavakkal a gyermekünk.

Mi a mögöttes üzenet?

Ha sokszor halljuk ezt a mondatot, akkor egy idő után már elbizonytalanodunk, tanácstalanná válunk, hogy mit is tegyünk, mit feleljünk ilyenkor. Egyáltalán felelni kell rá vagy hagyjuk figyelmen kívül?

Vajon miért mondja a gyerek?

Ez a kérdés biztosan felmerül bennünk és gőzerővel próbáljuk is megtalálni a választ rá.

De jó helyen keresgélünk?

Gyakran olyan gondolatok cikáznak a fejünkben, hogy biztosan azért mondja, mert valami miatt nem érzi jól magát az oviban. Pl. Balázska tegnap meglökte. Az óvónéni határozottabban rászólt. Nincsenek barátai. Túl nagy a zaj, túl kicsi a szoba, túl sok a gyerek, túl kevés a figyelem és egyébként is minden túl...

A gyerekek (és felnőttek) egyik legalapvetőbb pszichés szükséglete az, hogy kapcsolatban legyenek. Akkor "működnek jól", ha kapcsolódni tudnak a körülöttük lévőkhöz.

Mennyit kapcsolódunk a gyermekünkhöz mostanában? - vizsgáljuk meg erről az oldalról is a "nem akarok oviba menni" kérdést.

Lehet, hogy azt akarja üzeni vele a gyermekünk, hogy

• simogass többet, hiányzik az érintésed;
• vegyél az öledbe, úgy szeretem, amikor ott ülhetek;
• játszál velem (bújócskát, fogócskát, mindegy mit, csak nevessünk közben sokat!);
• olvass nekem, úgy szeretek közben melléd bújni;
• rossz napom van, csak fodadd el és értsd meg, nem kell több.

Töltsük fel a szeretet-tankját!

Ha a "nem akarok oviba menni" mellett még sok más "nem akarok" is van mostanság, akkor ez egyértelmű jelzés a gyerek részéről.

Vegyük észre, halljuk meg, hogy mit akar mondani!

Előfordulhat, hogy hiába próbáljuk megérteni gyermekünket, nem sikerül és napról napra csak növekszik az ellenállás.

Mit tegyünk ilyenkor?

Ne akarjuk mindenáron görcsösen megfejteni a miért kérdéseket. Fogadjuk el, hogy valami miatt nem érzi jól magát a bőrében, nem könnyű most neki.

Adjunk neki magunkból, az időnkből!

Csak neki.

Tudom nem könnyű megoldani, hogy minden gyerekre rendszeresen jusson kitüntett figyelem.

Segítséget kell hozzá kérni.

És segítséget sem könnyű kérni, mert arra tanítottak minket, hogy mindent egyedül kell megoldani és akkor vagyunk erősek, ügyesek, ha egyedül csináljuk.

Hidd el, segítséget kérni nem az erőtlenség jele! Inkább a bölcsességé.

Mi is elmentünk Lénával limonádézni csak kettesben.

Aztán lementünk a Dunapartra, beszélgettünk és közben néztük a vadkacsákat és mi is vadkacsák lettünk egy kis időre: repültünk, úsztunk a boldogságban!

Ha semmi nem használ

Akkor vegyük elő Bartos Erika versét és énekeljük együtt:

Nem akarok!

The post Nem akar oviba menni appeared first on Medveczky Kata.

Magyarországon elsősorban az ún. alternatív óvodákban, iskolákban (pl. Montessori, Waldorf, Freinet-pedagógiát képviselők körében) szintén bevett szokás, hogy beszélgetőkörrel indítják a napot. Az önkormányzati óvodákban beszélgetőkör helyett általában szabad játékkal kezdik a napot a gyerekek, amikor nem irányítják a tevékenységüket, hanem kedvük szerint azzal játszanak, akivel és amivel szeretnének.

Mi a reggeli beszélgetőkör?

Az óvodai csoport - gyerekek, óvónők, dadusok - minden egyes nap összegyűlnek, hogy köszöntsék egymást, megbeszélik az óvodán kívüli élményeiket, ill. az óvodai életükkel kapcsolatos információkat. Mindnyájan részt vesznek egy közös tevékenységben és az óvónő elmondja a gyerekeknek a nap mottóját ( a napi üzenetet). Ezek a tevékenységek meghatározott sorrendben követik egymást.

1. Köszöntés. A gyerekek egymást köszöntik egy rövid üdvözlő mondókával. Az üdvözlés segítségével mindenkit "hivatalosan" beléptetünk a körbe és a barátságos hangnem hatással van a beszélgető kör és a nap további részére is. A bizalom légkörét is segít megteremteni a barátságos üdvözlés, ami nélkülözhetetlen alapja az élmények megosztásának.

2. Élménycsere. A gyerekek strukturált formában beszélgetnek egy-egy témáról. Mindenkinek van lehetősége arra, hogy megoszthassa a gondolatait a többiekkel. A téma lehet szabadon választott vagy az óvónők által előre meghatározott. Ez összetett készséget kíván meg a gyerekektől, hiszen egy adott témára kell koncentrálniuk és azzal kapcsolatban kifejezni magukat, illetve képesnek lenni meghallgatni a többieket vagy akár kérdéseket megfogalmazni. Azért fontos, hogy reggel, korán történjen ez a tevékenység, mert a gyerekek még frissek és figyelmük is élénk.

3. Csoporttevékenység. Miután a gyerekek elmondhatták a véleményeiket, készek arra, hogy egy rövid, játékos tevékenységet végezzenek együtt csoportként. Ez olyan játékos feladatokat is tartalmazhat, amiben szerepel a matematika, a memorizálás, az éneklés, stb.

4. Reggeli üzenet. Az óvónő minden reggel egy üzenetet hoz a gyerekek számára, ami valahogyan kapcsolódik az éppen közösen tanult, átélt eseményekhez. Ez lehet egy szólás, közmondás, vagy versrészlet, idézet. Az óvónő saját maga is megfogalmazhatja az üzenetet. A reggeli üzenet segít a gyerekeknek abban, hogy az előző együttes tevékenység után megnyugodjanak és átmenetet biztosít a nap további részéhez is. Az óvónő elmondja, elmutogatja, felolvassa az üzenetet és utána közösen megbeszélik a gyerekekkel, hogy mi a mögöttes tartalma, jelentése.

A reggeli beszélgetőkör általában 20-30 percig tart. Egy olyan értékes alkalom a gyerekek számára, amikor érzelmi intelligenciájuk fejlődhet és gyakorolhatják azokat a szociális készségeket, amelyekre a nap további részében is szükségük lesz.

A beszélgetőkör célja

1. Az óvodai csoportból közösséget, kis csapatot épít, miközben kielégíti a gyerekek "valahová" tartozási szükségletét, fontosnak érezhetik magukat és mindezt játékos formában teszi.
2. Megalapozza az együttműködés, játék, tanulás pozitív, bizalommal teli légkörét.
3. Összekapcsolja a gyakorlati tanulást az elméleti tudással.
4. A gyerekek gyakorolhatják és megerősíthetik azokat a szociális készségeket, amelyeknek óriási hasznát veszik a további életük során. Többek között megtanulják az egymásra való odafigyelés, a meghallgatás, az empatikus reagálás, a nyilvánosság előtti megszólalalás készségét.

Hogyan készítsük fel a gyerekeket a reggeli beszélgetőkörre?

Gondos előkészület és tervezés szükséges ahhoz, hogy a reggeli beszélgetőköröket bevezessük egy óvodai csoport életébe és azok jól működjenek. Az óvódapedagógusoknak érdemes megfelelő időt szánni az előkészületekre. Előzetesen elmondhatják a gyerekeknek, hogy egy olyan új szokást szeretnének bevezetni, amiben számítanak a segítségükre. Ha előre felkeltik az érdeklődésüket, a gyerekek örömmel vesznek részt abban, hogy játékosan megtanulják azokat a rutinokat, viselkedésformákat, amelyek elősegítik, hogy a beszélgetőkör hatékonyan működjön. Fontos, hogy a szabályokat óvónők és gyerekek közösen alakítsák ki és mindenki jóváhagyja őket.

Játékos formában tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy:

• szép sorban és csendesen jöjjenek a reggeli beszélgetőkörbe,
• hogyan találják meg a helyünket,
• milyen módon üljenek a beszélgetőkör alatt,
• hogyan reagáljanak a csendre figyelmeztető jelre (felemelt kéz, kis csengő hangja),
• hogyan lépjenek át egyik tevékenységből a másikba,
• miként köszöntsék egymást biztonságos és barátságos módon,
• hogyan fejezzék ki a gondolataikat,
• hogyan tegyenek fel kérdéseket,
• hogyan fűzzenek empatikus megjegyzéseket egymás mondanivalójához.

A beszélgetőkör szabályai

A szabályok csak példaként szolgálnak, ezeket beszéljük meg jó előre a gyerekekkel és magyarázzuk el, hogy melyik szabály milyen célt szolgál.

1. Rituálészerűen hívjuk a gyerekeket mindig ugyanazzal a dallal vagy hangjelzéssel a körbe.
2. Akinél a plüssbagoly van, csak az beszélhet. Mikor valaki befejezte a mondanivalóját továbbadja a mellette ülőnek a plüssbaglyot. Az óvónők is alkalmazkodnak ehhez a szabályhoz.
3. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy beszéljen, de nem kötelező. Ha valaki nem szeretne szólni, azt mondja, hogy passz.
4. A kör végén az óvónő megkérdezi, hogy kinek van kérdése vagy valamllyen kiegészítse a hallottakhoz. A gyerekek a megbeszélt módon jelzik ezt (pl. kinyújtják a lábukat).

Hogyan zárjuk le a beszélgetőkört?

Törekedjünk arra, hogy hasonló módon fejezzük be a beszélgetőköröket. Az ismert rituálék biztonságot jelenetenek a gyerekeknek.

Amire feltétlenül figyeljünk:

• minden alkalommal köszönjük meg a részvételt a gyerekeknek
• mielőtt folytatódna a napi menetrend adjuk ki a beszélgetőkört követő következő tevékenységhez kapcsolódó instrukciót
• egy rövid dallal, mondókával, együttes mozgással tegyük fel a pontot az i-re.

A beszélgetőkör mint a Freinet-pedagógia egyik fontos eszköze

A Freinet-pedagógia alkalmazóinak körében már 1988 óta hagyomány hazánkban is a beszélgetőkör mint hatékony módszertani eszköz alkalmazása (köszönet az információért Porkolábné Kóra Zsuzsának).

Az alábbi kiadványokban bővebben lehet olvasni a beszélgetőkör jelentőségéről:

• Feinet-vel könnyebb... szerk.: Ballangó, Galambos, Horváth. Vitéz János Tanítóképző Főiskola, Esztergom, 1990.
• Galambos R. - Horváth H. A. - Porkolábné K. Zs.: Freinet-módszer Nagykovácsiban. Pedagógiai Szemle, 1990. 12. 1134-1147.
• Freinet Magazin I.évf. 4-5. sz.

The post Beszélgetőkör az óvodában. Hogyan induljon a nap? appeared first on Medveczky Kata.

• Melyik óvodát válasszam?
• Fogja-e szeretni az óvónénit?
• Milyen a jó óvónéni?
• Mennyi ideig tart a beszoktatás?
• Mikor hozzam el az óvodából?
• Lesznek-e barátai?
• Mi történik, ha túl gyakran megbetegszik?

Miért ilyen fontos esemény az óvodakezdés, az óvodai beszoktatás?

Az óvoda az első nagy megmérettetés a család, szülők életében, ahol kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből. Lehet, hogy ezt nem is fogalmazzuk meg magunknak tudatosan, de ekkor kapunk először visszajelzést arról, hogy a gyermekünk "beválik-e", "megfelel-e", "beszokik-e"...

Egyszer egy sok évtizedes tapasztalattal bíró bölcsődei gondozónő mondta, hogy ő még nem látott olyan gyereket, aki ne tudott volna a bölcsibe beszokni. Lehet, hogy valakinek kevesebb, valakinek több időbe telik, de előbb-utóbb minden gyermek képes lesz rá. Vagyis: ha az óvodai beszoktatás nem zajlik le néhány hét alatt, azért ne csodálkozzunk...

Mit tehetünk azért, hogy ne legyen rémálom az óvodai beszoktatás?

Ahhoz, hogy jól vegyük az első nagyobb akadályt, érdemes elsőként a figyelmünket saját magunkra irányítani és megvizsgálni, hogy mi, szülők hogyan állunk az óvodakezdés témájához.

• Hogyan gondolunk mi az óvodára?
• Vannak saját emlékeink?
• Milyen érzések töltenek el, amikor első nap visszük óvodába a gyereket?
• Vagy amikor először hagyjuk ott egy-két órára az óvodában?

Minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből, stb.

A gyerekek olyan antennákkal születnek, amelyek képesek kódolni a nemverbális kommunikációnk mögött meghúzódó érzéseket és gondolatokat és ennek megfelelően reagálnak az új helyzetre.

Ha mi magunk szorongunk és félünk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, ezeket a félelmeket a gyermekünk is átveszi és csupán beteljesíti tudatalatti vágyunkat.

Amikor azt tapaszalja a gyermek, hogy anya és apa is arról beszél, hogy milyen csuda jó dolog volt óvodába járni és bárcsak ők is újra ovisok lehetnének, mert ott aztán lehetett ezt is, meg azt is csinálni, akkor talán ő is pozitív izgalommal várja majd az óvodát.

Könnyebb óvodai beszoktatás

Az óvónők nagyon sokat segíthetnek, hogy az óvodai beszoktatás gördülékenyen menjen.

Beszélgess velük, kérdezz bátran! Óriási tapasztalatuk és számtalan jó ötletük van, hogy éppen a ti esetetekben mi lenne hasznos. Az óvodai beszoktatás nem egyszerű feladat, hiszen az óvónőknek is meg kell találniuk a kulcsot a különböző környezetből érkező, különböző személyiségű gyerekekhez. Az óvodai beszoktatás tehát "összeszokás" minden gyerek és az óvónők számára is.

A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke. Amint ki lehet mondani, hogy nem könnyű feladat ez a szülő számára sem, máris könnyebbé válik.

A jó óvónő már első pillanatra felméri, milyen személyiségtípusba tartozik egy gyerek, és az óvodai beszoktatás menetét, módját, idejét is ehhez tudja igazítani. Ez nem azt jelenti, hogy a lassabban megnyíló gyerekek esetében az óvodai beszoktatás anyukával együtt töltött ideje megnyúlik - hanem csak azt, hogy nem támaszt "elvárást" a gyerekkel szemben, hogy ekkorra vagy akkorra már meg kell szoknia az óvodát. Sokszor épp az óvónő inti türelemre a szülőt, hiszen mégiscsak több óvodai beszoktatás van már a háta mögött...

Az óvónénikkel való jó kapcsolat kialakítását most kell elkezdeni, amely több szempontból is meghatározó lesz a következő 3 évben.

1. Szakmai tanácsok meghallgatása

A partneri viszony megalapozása azzal kezdődik, hogy nyitottan fordulunk az óvónők felé és meghallgatjuk szakmai tanácsaikat. Nemcsak az óvodai beszoktatással kapcsolatban, de gyermekünk személyiségéről is fontos visszajelzést kaphatunk.

2. Nyílt kommunikáció

Nagyon fontos, hogy fogalmazzuk meg igényeinket, szükségleteinket, merjünk segítséget kérni! Senki nem tudja kitalálni a gondolatainkat, de ha elkezdünk beszélgetni, akkor már együtt lehet a megoldásokat keresni.

3. Példamutatás a gyereknek

Mintát adunk gyermekeinknek azzal, ahogyan egy problémát megoldunk vagy ahogyan az óvónénikről beszélünk. Ha tisztelettel fordulunk feléjük és elismerjük szakmai tudásukat, gyermekünk is pozitív attitűddel, együttműködően fog viselkedni. Ezzel a példanyújtással is segíthetjük a gyermek és az óvónéni közötti harmonikus kapcsolat kialakulását.

Mennyi ideig tartson az óvodai beszoktatás?

Vannak óvodák, ahol hetekre is elhúzzák, más helyen csak néhány nap. Ha megtehetjük, válasszunk olyan ovit, ahol rövidre zárják a beszoktatás körüli kínlódást. Sem a gyereknek, sem a szülőnek nem jó, ha nincsenek keretek és fix pontok, amelyekhez igazodni lehet.

Az intézményeknek különböző beszoktatási rendje lehet, érdemes még az óvodaválasztásnál tájékozódni erről. Ha lehetséges úgy alakítsuk a munkába való visszatérés idejét, hogy az ne szeptember 1-re essen. Minél inkább a gyermekre tudunk hangolódni a beszoktatás ideje alatt, annál könnyebben sikerül neki büszke óvodássá válnia.

Az óvodapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal elöről kell kezdeni az óvodai beszoktatást. A gyerekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az óvodában.

Betegség az óvodai beszoktatás miatt?

Előfordulhat, hogy a kisgyerek megbetegszik az óvodai beszoktatás alatt. Többnyire pszichoszomatikus eredetű betegségről vagy tünetekről beszélhetünk ilyenkor (pl. szobatiszta volt már és újra bepisil, hirtelen lázas lesz, de nincs más egyéb tünete, székrekedés, nagyobb mértékű szorongás, fejfájás, stb.).

A biztonságosan kötődő gyermekek az óvodai beszoktatás időszakában érzelmileg instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól (szülők), ami lelkileg megterhelő számukra. Ez a fajta "lelki legyengülés" vezethet aztán a testi legyengüléshez is, így könnyebben elkapják a különböző betegségeket.

Kettős támadás is indul ilyenkor a kicsik szervezete ellen, hiszen azok a gyerekek, akik előtte nem jártak közösségbe, csak az otthoni baktérium-flórával kötöttek eddig ismeretséget. Az új helyen új bacik környékezik meg őket. Általában az első évben a gyerek “megbarátkozik” az új betolakodókkal és immunrendszere évről évre erősödik.

Viszont vannak olyan gyerekek, akik nem csak az első évben, de végig a 3 év alatt sokat hiányoznak betegség miatt az óvodából.

Ekkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy:

• Vajon miért lesz olyan gyakran beteg a gyerek?
• Lehet, hogy valami miatt nem szeret óvodába járni?
• Esetleg szorong valamitől?

Éjszakai rémálmok – lehet, hogy nehezebb az óvodai beszoktatás, mint reméltük?

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az óvodai beszoktatás első hete simán ment, de a második héten már kisebb-nagyobb problémák jelentkeznek. A gyermek életében bekövetkező változás olyan élményeket, érzelmeket hoz magával, amellyel nem minden kisgyereknek könnyű megküzdeni.

Ezeket többnyire éjszaka, alvás közben dolgozza fel az agyunk, amelyek álmok formájában nyilvánulnak meg. Nem ritka jelenség ilyenkor, hogy a gyermek az éjszaka közepén felriad vagy hangosan beszél álmában. A gyötrő rémálmokat belső feszültség, szorongás, feldolgozatlan élmények váltják ki.

Hogyan segíthetünk gyermekünk szorongásának oldásában az óvodai beszoktatás alatt?

• Elsőként nekünk, szülőknek “nem szabad” szoronganunk, mert a gyermek tudat alatt is átveszi ezeket a feszültségeket, ránk hangolódik. Amennyiben mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy a gyerek a legjobb helyen lesz, akkor ő is így fogja érezni.
• Bízzunk benne és saját magunkban, hogy ügyesen fogjuk venni ezt az “akadályt” is, hiszen már mennyi mindent megoldottunk az elmúlt 3 év alatt.
• Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel és röviden (“ühüm, értem, nahát!, hm) adjuk tudtára, hogy megértjük őt.
• Fogadjuk el és nevezzük meg az érzéseit. A gyermek nem tudja megmondani, hogy éppen szomorú, csalódott, dühös vagy zavarban van. Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében és el is fogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele: azt tapasztalja meg, hogy megértik, feltétel nélkül elfogadják és szeretik. Később felnőttként pontosan fogja tudni, hogy mit érez, ezért jobban tud majd az érzéseiről beszélni és azokat kifejezni.
• Ha már nagyon unjátok a sok beszédet, vegyetek elő papírt és ceruzát. Rajzoljatok közösen - ez is egy módja a kommunikációnak és a feszültség levezetésének. Válasszatok egy-egy színt és alkossatok úgy együtt valamit, hogy egyszer az egyikőtök rajzol valamit, majd a másik folytatja. Általában vicces rajzok születnek így, amelyeken jót lehet együtt nevetni.
• Süssétek meg együtt a kedvenc sütijét! Igen, több idő lesz, a konyha is úszni fog, de most nem ez a lényeg, mert sokkal fontosabb történik közben a gyermekeddel és köztetek. Az együtt töltött minőségi idő során gyermeked fontosnak érzi magát, új készségeket sajátít el és így önbizalma is növekszik. A kapcsolatotok pedig tovább bimbódzik.
• Menjetek ki a szabadba és fogócskázzatok, röptessetek papírsárkányt vagy fussatok versenyt. A friss levegő átmossa a lelkünket is, az elalvással garantáltan nem lesz gond utána.
• Félhomályban fürdés után egy finom babaolajjal masszírozd meg az egész testét. Az érintés gyógyít. Közben akár dúdolhatsz is neki.

8 tipp a zökkenőmentes óvodai beszoktatáshoz

1. A 3. születésnap körül, ill. egy-két hónappal az óvoda megkezdése előtt érdemes már elkezdeni beszélgetni gyermekünkkel arról, hogy ő bizony már nemsokára óvodás lesz! Mekkora kiváltság ez!
2. Sétáljatok többször a leendő óvoda felé. Figyeljétek meg a gyerekeket hogyan játszanak az udvaron. Ha lehetőség van rá, menjetek be az épületbe egy-két csoportba bekukucskálni, a szekrényeket, kis mosdókat és az egyéb érdekességeket szemügyre venni.
3. Kezdjetek el otthon is kialakítani az óvodaihoz hasonló napirendet (ha eddig még nem tettétek).
4. Beszéljétek meg előre, hogy mikor és ki fog érte menni. A mikort egy eseményhez kössétek (ebéd előtt, alvás után, stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek. Nem tudnak különbséget tenni 3 óra vagy 3 nap között. Minden jelen idejű számukra, a jövőképük pedig még nem alakult ki. Ezért is lehet olyan nehéz a biztonságot jelentő mindenségtől (szülők) elszakadni akár csak rövid időre is.
5. Ne menj el úgy, hogy nem köszöntél el tőle. Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzz el tőle. Bármi történik, ne fordulj vissza utána, hogy megvigasztald. Még ha nehéz is megtenni, gondolj arra, hogy fontos, hogy lásson elmenni és előbb-utóbb megtanulja, hogy ez azt is jelenti, visszajössz érte.
6. Lehetőleg ne legyen más nagy változás a kisgyermek életében (költözés, új délutáni külön foglalkozások, pl. sport) az óvodakezdés időszakában.
7. Olvassatok óvodáról szóló könyveket.
8. Bőven szánj időt az óvodai beszoktatásra. Hangolódj rá gyermekedre, bízz benne és engedd el, hogy a saját útját járhassa!

Az óvodai beszoktatás sikermutatói

Mikor lehetünk nyugodtak afelől, hogy gyermekünk beszokott az óvodába? A szülők ismerik legjobban a gyereküket és ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy mikor bizonytalan még gyermekük. Ebből a szempontból sem lehet a gyerekeket összehasonlítani, mégis van egy-két olyan jellemző, ami a legtöbb gyereknél azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát már óvodában is.

Amikor beteg, és hosszú napokat otthon tölt, akkor utána alig várja, hogy újra mehessen oviba.

Amikor valódi kapcsolat alakul ki az óvónő és a gyermek között. Ennek egy szép példája, amikor a gyerek otthon rajzot készít az óvó néninek vagy más módon kifejezi, hogy gondol rá, fontos neki.

Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában. Azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát és kezd feloldódni.

Amikor már szinte alig akar búcsúzkodni, a kíváncsiság hajtja a csoportszoba felé.

Amikor mélyen alszik éjszakánként.

Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ. Tehát ne feledjük, az óvodai beszoktatás sikeressége nagymértékben rajtunk is múlik! Mindezek ellenére - úgy gondolom, hogy - nem ajánlatos túlságosan komolyan venni!

Óvodai beszoktatás – segítő könyvek, segítő mesék:

• Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok;
• Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában;
• Finy Petra: Az ovi-ügy;
• Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!,
• Vackor az óvódában; Óvoda az őserdőben; Első nap az óvodában. Diafilmek
• Csesznák András - Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy

1. Óvónőt válassz, ne óvodát! Olyat, aki szereti a gyerekeket és örömre, bánatra egyaránt jól reagál.
2. Időben kezdjétek el a felkészülést. Magaddal kezd!
3. Ne időzíts más fontos eseményt az óvodai beszoktatás idejére!
4. A beszoktatás helyett a gyerekkel való kapcsolatodra koncentrálj!
5. Vedd lazán!

The post Az óvodai beszoktatás: az első próbatétel appeared first on Medveczky Kata.