Egy gyermekes család életében nem ritka jelenség, hogy a reggeli készülődésből rohanás és kapkodás lesz egy pillanat alatt. Adott időn belül nyugodtan elkészülni - reggelizni, mosakodni, felöltözni, nem otthon felejteni a tízórait és az úszás cuccot, ja és a plusz házi feladatot, amit mára kellett elkészíteni, stb. - kész művészi teljesítmény.

Ne törődjünk bele, hogy a reggeli stressz része az életünknek! Nem kell, hogy így legyen. Lehet nyugodtan és jókedvűen is oviba, iskolába és munkahelyre menni.

Vajon mit tehetünk azért, hogy a reggelek ne rohanásba torkolljanak?

Reggel: a legkritikusabb napszak egy család életében

A családokkal, szülőkkel folytatott konzultációm során is rendre bebizonyosodik, hogy a reggel az egyik legkritikusabb napszak egy gyermekes család életében.

Vajon mi az oka ennek?

• mindenkinek adott időre kell megérkeznie valahová
• meghatározott idő alatt kell egyszerre több teendőt elvégeznünk - idői nyomás
• szűkösek a lakás, ház erőforrásai (fürdőszoba, wc)
• fejben tartani, hogy magunkkal vigyük az egész napi teendőkhöz, intézni valókhoz szükséges felszereléseket, tárgyakat, papírokat
• plusz időt hagyni a reggeli nagyobb forgalomra, parkolásra

Felvértezve a reggeli stressz ellen

A pszichológia egyes irányzatai (pl. pozitív pszichológia) azzal is foglalkoznak hogyan működnek az egészséges emberek, azok pl. akik másoknál jobban kezelik a stresszt. Azok az emberek, akik fokozott stressznek vannak kitéve a reggeleket és az estéket, a stressz szempontjából két kritikus napszakot kezelik hatékonyan.

Az életünk nagy része szokásokból tevődik össze. Szokásokat öröklünk, veszünk át másoktól vagy saját magunk alakítjuk ki őket. Ezek lehetnek olyanok, amelyek segítenek bennünket abban, hogy előre haladjunk, ill. olyanok, amelyek gátolnak.

Ahhoz, hogy stressz nélkül, jól induljon a napunk érdemes olyan reggeli rituálét kialakítani, amely garanciaként szolgál, igazi útravalót ad számunkra a nap további részére.

Reggeli rituálé kialakítása

Ha nincs egy jól bevált, hatékony reggeli szertartásunk arra, hogyan indítsuk el a napunkat, akkor a reggeli stresszhormonszintünk könnyen az egekbe szökhet.

Sok kisgyermekes szülő számol be arról, hogy mennyi mindent megtesz azért, hogy a reggelek ne rémálmok legyenek, mégis sokszor ennek ellenére sem sikerül elkerülni a feszült hangulatot, rohanást, kiabálást.

A rossz hír az, hogy annak ellenére, hogy este összekészítünk mindent, reggel játékosan közelítünk a gyerekhez, választási lehetőségeket ajánlunk fel (a bordó harisnyát szeretnéd vagy a lilát), nincs garancia arra, hogy a reggelek harmonikusan és idillien induljanak.

Rengeteg energiát és időt tudunk megspórolni a fent említett dolgokkal, mégis előfordul, hogy a gyerekek és a szülők igényei összeütközésbe kerülnek. Vajon miért?

Mire van szüksége egy óvodás korú gyereknek reggelente?

Természetesen mindannyian különbözőek vagyunk, de a legtöbbünknek - a gyerekeknek is! - szükségünk van egy átmeneti periódusra ahhoz, hogy az alvásból aktív ébrenléti állapotba kerüljünk. A legtöbb 4 éves gyerek ellenáll és megmakacsolja magát, ha kényszerítve érzi magát valamire. Legtöbben önállóan, egyedül szeretnék elvégezni a dolgaikat, hogy újra és újra megtapasztalják azt az érzést, ez nekem sikerül. Ehhez viszont sokszor annyi idő kell, hogy reggelente ezt nem lehet kivárni.

Mi akkor a megoldás?

A legideálisabb az amikor az egyik szülő félállásban vagy rugalmas időbeosztásban dolgozik és így legalább nem kell mindkét szülőnek korán munkába sietnie. A mai világban sajnos ez sok családban kivitelezhetetlen.

Ha ez nem megoldható, akkor azt javaslom, hogy vizsgáljuk felül a reggeli készülődéssel kapcsolatos legfontosabb teendőinket és vegyük előre a kapcsolatteremtést a gyerekekkel, mint nélkülözhetetlen alapelemet.

Mi történne, ha mától fogva a kapcsolatteremtés lenne reggelente a legfontosabb feladatunk?

Gyermekünk szeretet-tankja fel lesz töltve és sokkal inkább akar, hajlandó együttműködni velünk, ill. sokkal inkább képes lesz arra, hogy szembenézzen az életkorához mérten támasztott napi kihívásokkal (pl. öltözködés, fogmosás, rendrakás, stb.)

Nézzük mi az, amit tehetünk mindezért?

7 tipp a reggeli stressz megelőzésére - gyermekes családoknak!

1. Esti előkészületek

Amit csak lehet érdemes előző este előkészíteni: pl. a másnapi ruhákat (nem csak a gyerekekét, hanem a sajátunkat is!), óvodai tisztaságcsomagot az ajtókilincsre felakasztani, az iskolatáskát bepakolni, a judo edzésre a táskát egy üveg vízzel és némi harapnivalóval bekészíteni, reggelihez megteríteni, a kávét főzésre kész állapotban bekészíteni a kávéfőzőbe, stb.

Érdemes az előkészületekbe a gyerekeket is bevonni, hogy pl. megkeressék azt a játékot, amit holnap mindenképp magukkal szeretnének vinni.

2. Olyan korán bújjunk ágyba, amilyen korán csak lehet

Ha ébresztenünk kell a gyerekeket, akkor az azt jelenti, hogy nem aludtak eleget. Az egyéni alvásigénynek megfelelően minden órával kevesebb alvás egy évvel veti vissza a gyermek agyi működését, így ennek megfelelően a viselkedését is. Nem csak a gyerekeknek, de nekünk szülőknek is elengedhetetlenül fontos, hogy kipihenjük magunkat.

A reggelek olyan óriási energiát és kreativitás igényelnek tőlünk, hogy ahhoz teljesen "feltöltött" állapotban kell lennünk. Kimerülten képtelenség türelmesen viselkedni és a család reggeli hangulata attól függ, hogy mi, szülők mennyire vagyunk kipihentek.

3. Reggeli előkészület a gyerekek ébredése előtt

Ez az extra befektetés és áldozat, ami igazán meghatározza, hogy mennyire tudjuk nyugodttá, békéssé varázsolni a reggeleket. Nagyon megéri, ezért érdemes egy fél órával (kinek mennyivel) korábban felkelni. Ha saját magunk előre elkészülünk a mosakodással, öltözködéssel és nyugodtan kortyolgathatjuk a reggeli kávénkat még a saját gondolatainkba merülve, jobban tudunk a gyerekek igényeire figyelni utána.

A siker "tudományával" foglalkozó szakemberek ezt az időt "arany órának" hívják. Arra biztatnak, hogy érdemes egy kis testmozgást is végezni ilyenkor és olyan akár spirituális, inspiráló anyagot olvasni, hallgatni, ami az egész napra feltölt energiával.

A reggeli készülődés közben a zene is sokat segíthet, hogy az álomvilágból megérkezzünk az ébrenlét állapotába. Érdemes egy olyan CD-t betenni, amit az egész család szeret. Más lesz a hangulat, ha a gyerekek halk muzsikára ébrednek.

4. Kapcsolatteremtés mindenekelőtt, hogy örömmel és dalolva menjen fogat mosni

Mindenekelőtt figyeljük meg, hogy általában hogyan kel fel gyermekünk reggelente. Mi az, amit ilyenkor elsőként csinálni szokott? Azonnal kipattan az ágyból, megmosakszik és korgó gyomorral várja a reggelit? Vagy inkább lassan ébredezik, szeret még a jó meleg ágyban heverészni egy kicsit? Azonnal játszani kezd valamivel és nem is akarja abbahagyni?

Minél jobban ismerjük gyermekünket, annál jobban tudunk kapcsolódni hozzá.

Mit is jelent a valódi kapcsolódás és miért fontos?

"Hiszen én kapcsolatot teremtek vele azonnal" - mondhatnánk, amint felkelt mondom neki, hogy menjen mosakodni, öltözzön fel és gyorsan egyen valamit, mert már késésben vagyunk. Ez nem kapcsolatteremtés, ez a feladatok utasításszerű felsorolása. Ha a feladatok oldaláról közelítünk egy gyerekhez nem együttműködést, hanem ellenállást váltunk ki belőle, pont az ellenkezőjét annak, amit szeretnénk.

Amikor néhány percet valóban csak a gyerekre szánunk, leülünk mellé és teljes figyelmünket neki szenteljük, akkor lépünk vele igazán kapcsolatba. Ezt a gyermek is megérzi és mindennél jobban vágyik erre. Azt gondoljuk, hogy ez lehetetlenség, hogy reggelente minden gyerekkel még külön időt töltsünk? Ha minden egyéb elő van készítve, akkor nem az. Természetesen nincs túl sok idő erre, de nem is kell, mert nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Már 5-10 perc csodákra képes.

Próbáljuk ki, hogyha felébred, akkor elsőként kapcsolatba lépünk vele és ez nem azt jelenti, hogy bemegyünk  jó reggelet kívánunk neki, majd megyünk és végezzük a további teendőket és a konyhából kiabáljuk, hogy mit is várunk el most tőle.

Íme néhány példa, hogyan érezheti gyermekünk, hogy valóban rá figyelünk:

• simogassuk még egy kicsit, amikor ébredezik (természetesen csak akkor, ha jól esik neki)
• finom csiklandozással, mondókával játékosan teremtsünk vele kapcsolatot ebben az átmeneti állapotban
• kérdezzük meg tőle, hogyan aludt, mit álmodott
• mondjuk el neki, hogy van 15 percünk arra, hogy valami kedvére valót tegyünk (nálunk szertartásosan reggeli mesével indul a nap)
• üljünk oda az ágy szélére és szavakkal, szavak nélkül fejezzük ki, hogy mennyire szeretjük őt és mennyire fontos ő nekünk.

Minden bizonnyal azt fogjuk tapasztalni, hogyha valóban szántunk egy kis időt a gyermekünkre, akkor utána alig kell kérnünk, szinte magától végzi el mindazt, amit várunk tőle, hiszen a szeretet-tankja fel van töltve.

5. Megértéssel és humorral a morcos, bal lábbal felkelős hangulat ellen

Minden tőlünk telhetőt megtettünk (lásd fentebb) és mégis morcos, "nem akarok felkelni még ilyen korán reggel" - "nem akarok semmit" hangulat uralkodik a gyermekünkön?

Segítsünk neki azzal, hogy elfogadjuk ezeket a kellemetlen, undok érzéseket:

"Látom, ma leginkább ahhoz lenne kedved, hogy egész nap szundikálj. Bárcsak hétvége lenne! Tudod mit most szombaton addig maradunk pizsamában, ameddig csak akarunk!"

"Jaj, de jó meleg az ágyad, nem szívesen bújsz ki belőle. Maradj még egy kicsit, addig felmelegítem a ruháidat fűtőtesten és a meleg ágyból azonnal meleg ruhákba bújhatsz."

"Ma reggel nincs kedved semmihez. Tudom milyen ez, velem is elő szokott fordulni. Én ilyenkor legszívesebben... Te mit csinálnál, ha itthon maradhatnánk?"

Csupán azzal, hogy képzeletben teljesítjük a gyerek vágyait, máris oldtuk a benne lévő feszültséget és azt érzi a gyerek, hogy megértjük őt. Ha megengedett az, hogy nem jól érezzük magunkat, akkor az máris megkönnyebbüléssel, jó érzéssel tölt el. A jó érzések pedig jó dolgokhoz vezetnek!

6. Te mit vársz a mai naptól?

A reggeli kapcsolatteremtés egyik fontos kérdése lehet, hogy akár még az ágyban egy kicsit lustálkodva, vagy reggeli közben megkérdezzük a gyermekünktől, hogy mit vár a mai naptól. Ezzel a kérdéssel már ráhangoljuk az előtte álló eseményekre és segítünk neki abban, hogy várakozással nézzen egy-egy pozitív, számára izgalmas aznapi történés elé. A pozitív gondolatok pozitív érzéseket ébresztenek.

Ha feltesszük ezt a kérdést reggel, ne felejtsük el megkérdezni este, hogy mi is történt a várva várt dologgal kapcsolatban! Ezzel fejezzük ki csak igazán, hogy figyelünk rá és mennyire fontos számunkra.

Kisebb gyerekek (2-3 éves korban) még nem biztos, hogy meg tudják fogalmazni a vágyaikat. Segíthetünk nekik azzal, hogy egy-két olyan pozitív élményt sorolunk fel, amelyek örömmel szokták eltölteni. Pl. "Biztos ma is egy nagyot fogtok motorozni a Balázzsal a bölcsiben!" vagy "De jó, hogy ilyen szépen süt a nap, mert akkor biztosan megint kimentek az udvarra és hintázhatsz majd."

7. Búcsú

Ahhoz, hogy gyermekünk jókedvvel induljon el otthonról, felszabadultan menjen be az óvodai csoportba vagy az osztályterembe mindenképpen búcsúzzunk el tőle. Tegyük ezt úgy, hogy azt érezze belőle gyermekünk, hogy még ebben a pillanatban is ő a fontos nekünk.

Atyai intelmek helyett (Légy jó!, Ha kimentek az udvarra, vedd fel a sapkádat!, Ne felejtsd el hazahozni a tornazsákot!, Figyelj a tanítónénire!, Fogadj szót!, Ügyes legyél!, stb.), sokszor többet ér, ha szavak nélkül egy mindent elmondó öleléssel, gyengéd érintéssel, puszival veszünk búcsút gyermekünktől.

A búcsúzásnál a jelenlegi kapcsolódásunkat "zárjuk le" egy kis időre és tegyük ezt úgy, hogy közben a kapcsolatra koncentrálunk és nem a feladatokra!

Induljon jól a napunk

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy jól induljon a saját napunk és a gyerekek napja is. Biztosan tapasztaltuk már, hogy mennyi mindenre hatással van az, ha a reggelek stressz nélkül, harmonikusan és boldogan indulnak:

• együttműködőbbé, segítőkészekké válunk
• mosolygunk a többi emberre
• türelmesebbek vagyunk saját magunkkal és másokkal is
• jobban tudunk koncentrálni (gyerekek is az iskolában)
• nagyobb teljesítményre vagyunk képesek
• nő az energiaszintünk és az aktivitásunk
• könnyebben mozgósítjuk az erőforrásainkat
• hatékonyan kezeljük a nehéz helyzeteket
• "nekem ma minden sikerül" hangulat vesz rajtunk erőt (gondolatok meghatározzák az érzéseinket, ezért)
• egyszerűen jól érezzük magunkat a bőrünkben és ez sugárzik is rólunk - ekkor jönnek csak az őszinte, pozitív visszajelzések

Ne feledjük, hogy a gyerekek függnek a mi hangulati állapotunktól és akkor tudják jól szabályozni a saját kedélyállapotukat, ha mi magunk jó hangulatban vagyunk.

Jó hír, hogy ez egy átmeneti állapot és nem tart örökké. Most fektetjük le azokat az alapokat, amelyekkel később gyermekünk saját maga fogja tudni kialakítani a harmonikus, stresszmentes reggeli rituáléját.

Sajnos a mai, modern világban óriási a nyomás szülőkön, gyerekeken egyaránt, ami ellene hat a valódi kapcsolatok kialakításának. Mindezekért a leginkább most van szükségünk a valódi kapcsolódásra, kapcsolatokra, hogy egy-egy pillanatra meg tudjunk állni ebben a rohanó világban. A gyermekeink szomjúhozzák ezeket a pillanatokat, nem csak azért, hogy örömet szerezve együttműködjenek velünk, hanem, hogy valódi teljességükben ki tudjanak bontakozni.

Ha a kapcsolatok válnak legfontosabbá számunkra, akkor minden egy kicsivel könnyebben fog menni, még a reggelek is!

Próbáljuk ki!

The post Reggelek stressz nélkül... - hogy jól induljon a nap! appeared first on Medveczky Kata.

Amikor megszületik a vágy bennünk, hogy gyermeket szeretnénk, akkor természetes, hogy olyan családot szeretnénk, amilyen a szülőknek szóló magazinokban van: felhőtlen, játékos, vidám és állandóan nyaraló család. A világon a legtermészetesebb dolog, hogy álom-családot szeretnénk, különben nem vállalnánk gyerekeket!

Aztán, ahogy születnek és nőnek a gyerekek, nézzük a magazinokat és nem értjük a képeket. Hol vannak ezek a realitástól?! Igen, olykor vannak csodálatos pillanataink - nem éppen a tengerparton homokozós, hanem az, amikor a két gyerek már tíz percen keresztül képes veszekedés nélkül együtt játszani -, de sokszor a határainkat feszegetjük és akár a dühkitörések sem ritkák egy-egy nehezebb időszakban.

Meg lehet tanulni kezelni a dühünket, azt, hogy hogyan reagáljunk nyugodtan a legnehezebb szituációkban is! A dühkezelési technikák megtanulásával és a nevelési stílusunk javításával nem csak a gyereknevelés mindennapjait tesszük könnyebbé, hanem pozitív szerepmodellként szolgálunk gyerekeink számára, akik ennek köszönhetően lelkileg egészségesebbek és erősebbek lesznek.

Ha gyakran vannak dühkitöréseid és gyakran küzdesz a haragoddal, fordulj szakemberhez. Nem kell szégyellni, hogy segítséget kérsz. A szégyen az, ha tagadjuk, hogy szülőként felelősek vagyunk gyermekünk testi-lelki sérüléseiért.

Miért olyan nehéz a gyereknevelés?

Szülőnek lenni óriási felelősség. Egy másik személy életét (a legfrissebb kutatások szerint az agyát is!) formáljuk, alakítjuk.

1. Temperamentum és személyiségbeli különbségek

Nem minden gyereket könnyű nevelni. Néha az a helyzet, hogy a gyerek személyisége és temperamentuma nem egyezik a szülőével. Például, ha a szülő valamennyire szorongó alkat és hajlamos a szorongásra, akkor egy a dolgokat lazán kezelő gyerek folyamatos aggódásba és bosszankodásba (kisebb intenzitású düh) kergetheti. Ugyanezen az alapon, egy szorongó gyermek egy nyugodtabb vérmérsékletű szülő idegeire mehet, amikor a gyerek állandóan bolhából elefántot csinál.

2. A gyerek fejlődésbeli adottságainak figyelmen kívül hagyása

Problémát okozhat, ha a gyerekeket kis felnőtteknek tekintjük és olyan dolgokat várunk el tőlük, amire még éretlenségük miatt nem képesek. A gyerekek nem akarnak szándékosan kiborítóan viselkedni, csak azért, hogy az életünket megnehezítsék. A gyerekeknek mivel még fejletlen a magasabb rendű agyuk (homoklebeny), az érzelmi agyuk (limbikus rendszer) domináns. Ebben a korban nehezen kontrollálják az érzéseiket, impulzívan cselekszenek és nem képesek arra, hogy sokáig fókuszáltan figyeljenek. A korai években még kicsik ahhoz, hogy verbálisan megfogalmazzák az érzéseiket és igen, megütik a testvérüket. De, az, ha mi is megütjük őt vagy agresszíven rákiabálunk, nem fogja megakadályozni, hogy legközelebb ne ugyanúgy cselekedjen. Sőt, tulajdonképpen ezzel pontosan azt a viselkedést tanítjuk neki, amit próbálunk megfékezni.

3. A szülő saját érzelmei, érzései

A gyereknevelés kapcsán szintén nehézséget okozhat, ha a szülő saját érzelmi élete zaklatott, kaotikus. Azoknak a szülőknek, akik hajlamosak a depresszióra, szorongásra, különösen nagy kihívást jelenthet a gyereknevelés. Továbbá, ha egy szülőnek ambivalens, zavart érzései vannak a saját szülői mivoltával kapcsolatosan, ez is nagymértékben hozzájárulhat a gyereknevelési problémákhoz.

Mindezek mellett teljesen természetes, ha szülőként nem vagyunk feldobódott állapotban minden percben. Teljesen rendben van az, hogy vannak olyan pillanatok, amikor nem élvezzük azt, hogy szülők vagyunk vagy akár még a gyerekünket sem szeretjük olykor-olykor. Ebben semmi új nincsen - persze nem szívesen beszélünk erről -, de a valóság az, hogy a szülő-gyerek kapcsolat, mint minden kapcsolat, tele van változatos és sokféle érzelemmel és érzéssel, és nem mindegyik kellemes, vagy élvezetes számunkra.

Segítség! Mindjárt felrobbanok! - Indulatkezelési gyorstalpaló

1. Tekints másként gyermeked viselkedésére! Változtasd meg a nézőpontodat!

Az, hogy miként tekintesz a gyermeked viselkedésére, jelentős mértékben befolyásolja azt, hogy milyen hatást gyakorol rád. Ha megértjük, hogy mi húzódik meg a viselkedése mögött, hogy mi történik a gyermek testében és agyában, segít abban, hogy kevésbé negatív színben lássuk azt, amit a gyerek valójában tesz.

• Gyakran hallani kisgyerekeket nevelő szülőktől, hogy "ez a gyerek az idegeimmel játszik", vagy "jól tudja, hogy mi az, amit ki nem állhatok". Ha elhisszük azt, hogy a kisgyerek szánt szándékkal azt keresi, hogyan borítson ki minket, akkor minden valószínűség szerint dühíteni is fog a viselkedése. Ne dőlj be annak a hiedelemnek, hogy a kisbabád vagy éppen totyogód cselszövést sző ellened, hogy hogyan kergessen az őrületbe. Ez a fajta manipuláció a fejlődésből adódóan lehetetlen, mivel ez azt igényelné, hogy a gyerek képes legyen megérteni azt, hogy más emberek hiedelmei és szándékai különböznek az övéitől. A gondolkodási folyamatnak ez a viszonylag fejlett típusa nem fejlődik ki 3-4 éves korig.
• Figyeld úgy a pici gyermeked, hogy azt nézed, ki is ő valójában. Egy kis ember, aki élvezi az újonnan megszerzett képességét és körbe-körbe kúszik, mászik, totyog, hatalmas kíváncsisággal fedezve fel maga körül ezt a lenyűgöző világot. Egy ilyen kicsi gyermek egyszerűen nem képes megérteni, hogy a cselekedeteinek hatása van másokra. Nem fejlődött ki még az önkontroll képessége sem nála, ezért impulzívan cselekszik. Időérzéke sincsen még, ezért nem képes várni.
• Ha van egy nagyobb gyermeked, aki úgy érzed, hogy szándékosan "rosszat" akar neked, próbáld azt megfigyelni, hogy miért viselkedik így. Talán azt tanulta meg, hogy az az egyetlen módja, hogy megkapja, amit szeretne, ha a határaidat feszegeti? Segíthet, ha valódi figyelmet szentelsz azokra a pozitív megnyilvánulásaira, amiből többet szeretnél látni.

2. Csökkentsd a stresszes helyzetek számát!

Már azzal is sokat teszel, ha csökkenteni tudod a leggyakrabban előforduló feszült helyzetek és konfliktusok számát, ezzel is kevesebb esélyt adva annak, hogy robbanásig menjen benned a pumpa. Tartsd észben, hogy a gyerekek azonnal magukba szívják a körülöttük lévő érzelmi légkört. Ha te felhúzod magad, ők is dühösek lesznek.

• Tiszta, rövid, egyszerű kéréseket intézz feléjük, a hangod legyen udvarias, nyugodt, de határozott. A gyerekek egyből megérzik a rejtett feszültséget, a hullámzó dühöt a hangodban és ez még izgatottabbá vagy ellenállóvá teszi őket.
• Kerüld az ironikus megjegyzéseket, a fenyegetést, a címkézést vagy kritikát. Rövid távon ezek a megjegyzések felzaklatják és ingerelik a gyerekeket, hosszú távon pedig súlyos sérüléseket okoznak az önértékelésében.
• Erősítsd meg pozitívan a kívánt viselkedést. Tudatában vagyunk annak, hogy a jó viselkedés megerősítése mennyire fontos, de sokszor mégis neheztelünk és nem szívesen bókolunk a kis zsarnoknak, aki annyi nyomorúságot okozott. Kis célokat tűzz ki, kezdetben mondjuk csak három jó dologért dicsérd meg, aztán fokozatosan növeld majd. Minél többet dicséred, annál több pozitív viselkedést fogsz tapasztalni, így ez nem is lesz olyan nehéz.

3. Mit tévő legyek, ha már alig tudom türtőztetni magam?

Ha dühből reagálunk, az gyakran elhamarkodott döntésekhez és agresszív válaszokhoz vezethet, mint például a kiabálás, kézre ütés vagy elfenekelés, vagy meggondolatlan szélsőséges büntetés kiszabása. Ennek az eredménye, hogy a szülőnek bűntudata lesz, a gyerek pedig a zaklatottság és szorongás érzésével fog küzdeni. Fontos leszögezni, hogy az rendben van, hogy dühösnek érezzük magunkat, de ne engedjük, hogy a düh kontrolláljon minket.

• Hangolódj rá a tested jelzéseire és ismerd fel azokat a korai jeleket, amelyek azt üzenik, hogy kezdesz dühössé válni. Ilyen lehet például a szapora szívverés, remegés vagy izzadás.
• Bármikor, amikor észleled a tested dühkitörésre figyelmeztető jeleit, hagyd abba, amit csinálsz és próbáld objektívan megfigyelni, hogy mi az, amin felhúztad magad. Ez segít abban, hogy több kontroll legyen nálad.
• Beszélj az érzéseidről, de ne támadólag. Használd az "amikor..., akkor" kifejezést: "Amikor sértegetsz, akkor kiborulok."
• A dühkitörés küszöbén álló pillanatok nem alkalmasak a problémák megoldására. Fejezd ki, hogy szándékodban áll megoldani a dolgot, csak épp nem most. Pl. "Beszélhetünk róla holnap reggeli közben, de most túlságosan dühös vagyok."
• Ha a gyermeked biztonságban van, mondhatod neki, hogy "Egy kis időre szükségem van, hogy megnyugodjak." és lépj ki a helyzetből.
• Végy mély lélegzetet, orron be, szájon ki, próbáld lassítani a légzésed, amennyire csak lehetséges. Szorítsd össze a kezedet, amikor belélegzel, és kilélegzésnél lazítsd el. Ettől nyugodtabbnak fogod magad érezni.
• Ha nem megoldható, hogy kilépj a helyzetből és a gyereket egyedül hagyd, használj figyelemelterelő technikákat - számolj, énekelj vagy idézz fel egy verset, megelőzésképp, nehogy meggondolatlanul reagálj.
• Helyettesítsd a dühödet bármivel, ami működik számodra - porszívózás, tornázás vagy a kedvenc dalod éneklése.
• Hasznos lehet, ha lejegyzed, hogy a dühkitörések után hogyan érezted magad. Segíthet az érzelmek ventilációjában és rámutathat a saját és gyermeked viselkedésében megjelenő visszatérő mintákra.
• Amennyiben azt tapasztalod, hogy rendszeresen elveszíted a kontrollt a heves érzelmeid felett és gyakran vannak dühkitöréseid, és úgy érzed, hogy már semmi sem segít, fordulj szakemberhez. Professzionális segítséggel megfelelő támogatást és eredményeket kaphatsz.

Mi a düh?

A düh egy érzelem. A düh se nem rossz és se nem jó, egy természetes érzelmi állapot, ami a hat alapérzelmek egyike (öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem, undor). A dühnek meghatározott célja van a lelki egészségünk szempontjából. Megóv minket a valós vagy vélt veszélyektől, fenyegetéstől. Emellett egy korai figyelmeztető rendszer, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy eljött az ideje egy nemkívánt helyzet megváltoztatásának.

A düh a legtöbb esetben egy "fedő vagy másodlagos" érzelem. Ez azt jelenti, hogy valójában valamilyen másik kellemetlen érzés húzódik meg a düh mögött, és a dühvel elfedjük azt. Ha dühösek vagyunk, akkor kevésbé érezzük magunkat sebezhetőnek, mint akkor, ha átadnánk magunkat a félelem érzésének.

A düh pozitív oldala

Érdemes abból a szempontból is megvizsgálni a dühöt, hogy miben segíthet nekünk? Nem csak romboló, hanem pozitív hatása is lehet?

Ha megfelelően "irányítjuk" és konstruktív módot találunk dühünk levezetésére, akkor még hasznos is lehet számunkra.

A düh motivál. Arra ösztönözhet a düh, hogy keményebben dolgozzunk a céljaink elérése érdekében. Például amikor kitartóan, apai anyait beleadva készül valaki egy vizsgára, vagy amikor egy sportmérkőzésen a játékosok minden erejüket összeszedik, hogy még keményebben játszanak, akkor a düh érzésből fakadó energia levezetésére pozitív módot találnak.

A düh védelmez. Figyelmeztető jel arra, hogy valami nincs rendben és mindenképp reagálnunk kell rá. Amikor gyors beavatkozásra van szükség, hogy megvédjük magunkat vagy mást, a düh adja az erőt ahhoz, hogy cselekedjünk. Ez előfordulhat például akkor, amikor

• anyatigrisként védelmezzük a szemünk fényét (aki pl. az út közepén éppen megállt), vagy
• amikor egy osztálytárs vagy munkatárs bátran szembeszáll a zsarnokoskodóval, vagy
• amikor egy erőszakos eseményt szemlélve kívülállóként beavatkozunk és az áldozat mellé állunk.

A düh küzdésre, cselekvésre buzdít. Megóv minket attól, hogy a szociálisan nem elfogadható viselkedések passzív szemlélői maradjunk csupán. A társadalomban lezajló legfontosabb változások azért történtek meg, mert az emberek dühösek és elégedetlenek voltak azzal, ahogy a dolgok folytak és tettek azért, hogy ezek az igazságtalanságok megváltozzanak (Pl. mozgalom a nők egyenlő jogaiért, a rabszolgaság eltörlése, stb.)

A düh segít a szabályok kialakításában. A játékok szanaszét hevernek a lakásban már megint. Már ahhoz is fáradtak vagyunk, hogy kiabáljunk a gyerekkel, hogy rábírjuk őt az elpakolásra, amivel amúgy is csak megerősítenénk azt, hogy nem figyel oda a rendrakásra. A düh azt jelzi számunkra, hogy lehet, hogy túl magasak az elvárásaink, vagy a szabály nem elég világos, vagy nem vagyunk elég következetesek a következményeket illetően. A dühből fakadó energia konstruktív levezetésének az egyik módja az lehet, hogy (újra) beszélünk a szabályokról és az életkornak megfelelő elvárásokat alakítunk ki.

A düh tanít. A szüleinktől tanuljuk, tanultuk azt, hogy mit kezdjünk azzal, ha dühösek vagyunk. Ha anya kiabált, automatikusan követjük a példáját, még akkor is, ha megesküdtünk rá, hogy soha nem fogunk kiabálni a gyerekkel. Szerencsénk van, mert a dühkezelési technikák tanulhatóak. Felejtsük el azt a gondolatot, hogy a düh rossz. A düh természetes emberi érzés és elkerülhetetlen, de az, hogy mit kezdünk ezzel a viharos érzéssel, az a mi felelősségünk és a mi irányításunk alatt kell, hogy álljon. Egy kis gyakorlattal képesek vagyunk arra, hogy kontrolláljuk a haragunkat, dühünket. Ha valóban tenni akarunk azért, hogy jól tudjuk kezelni a dühünket, olvassunk az indulatkezelésről, dühkezelésről szóló könyveket, menjünk el egy indulatkezelési tréningre vagy kérjük szakember segítségét.

A düh célja a nevelésben

A dühnek nagyon fontos szerepe és célja van a nevelésben. Figyelmeztető jel arra, hogy valami nincs rendben, és ezáltal megóv a veszélytől. Ha megfelelő, pozitív módon fejezed ki a dühödet - igen, ezt is meg lehet tanulni -, akkor azt érzi a gyermeked, hogy szereted őt, és felelősségteljesen vezeted, kíséred őt a helyes úton.

Ezekben a dühös helyzetekben se tévesszük szem elől azt, hogy mi is a célunk szülőként. Mi a végső célunk? Az egyik legfontosabb feladatunk az lehet, hogy néhány konkrét problémamegoldó technikával megmutatjuk, hogyan lehet egészségesen és megfelelően kezelni a nehéz helyzeteket. Nem csak az lényeges, hogy a gyerek viselkedését szabályozzuk, hanem, hogy tanítgassuk és feltétel nélkül elfogadva kísérjük őt saját fejlődésének az útján.

Néha nincs szükség a tanítói célzatú következményekre, hanem sokkal inkább azokra az őszinte beszélgetésekre, amikor elmondhatjuk neki, hogy bízunk benne és támogatjuk abban, hogy következő alkalommal jobban alakuljanak a dolgok. Ahelyett, hogy tanácsokat adnánk, kérdezzük meg őt, hogy neki milyen ötletei vannak, mi tehetne másképpen legközelebb.

Dühös szülők - zaklatott gyerekek

Veszélyes a düh? Veszélyesek az érzelmeink?

Nem, sohasem azok. Legtöbben mégis félünk a saját erőteljes érzelmeinktől. Sőt mit több nem csak a sajátjainktól, hanem a gyerekeink érzéseitől is félünk.

Miért van ez így?

Azért, mert az érzéseinknek, haragunknak elsöprő ereje van. Mindannyian tudjuk, hogy milyen érzés, amikor meg akarunk ütni valakit. Gyakran, amikor az érzéseink befolyása alatt cselekszünk, olyan dolgokat teszünk, amiket később megbánunk.

Ennek ellenére nem az érzések veszélyesek. A veszélyes az, hogy hiszünk azokban a gondolatokban, amelyek az érzésekhez kapcsolódnak és a gondolatok alapján tesszük, amit teszünk.

Legtöbbször, amikor a dühösek vagyunk és ki vagyunk borulva, amit teszünk, azt annak érdekében tesszük, hogy csillapítsuk az erőteljes érzelmeinket. Az adott pillanatban képtelenek vagyunk tolerálni az érzéseinket, és ekkor kirobbanunk. Utána megvédve magunkat és a tetteinket a másik személyt vádoljuk azért, hogy ő okozta a heves érzelmeinket és így ő az oka a dühkitörésünknek.

Akkor nyomjuk el az érzéseinket? Biztosan észrevetted már, hogy ez nem működik. Az érzések valódiak, akár úgy érezzük, hogy tiszteletlenül viselkedik velünk a gyerekünk, vagy úgy érezzük, hogy elárul a társunk. A másik személy nem az okozója a mi érzéseinknek, az érzéseink a mieink, és azokat a saját értelmezéseink hozzák működésbe. Az érzések valódi események a testünkben, amelyeket fizikailag is átélünk. Amikor elnyomjuk az érzéseinket, ahelyett, hogy elismernénk őket, úgy hordozzuk őket magunkban, mint egy csordultig teli forrásban lévő edényt. Ez rengeteg energiát vesz el tőlünk, és így nem csoda, ha kimerültek leszünk. Kiszámíthatatlan, hogy mikor robbannak ki az érzések és mikor veszítjük el az önuralmunkat.

Létezik az indulatok kezelésének vagy a dühkezelésnek egészséges módja? Igen. Csupán csak vegyük tudomásul az érzéseinket, de ne cselekedjünk addig, amíg az erőteljes érzelmek le nem csitulnak bennünk.

Az érzelmek szabályozásának 10 parancsolata

1. Engedj meg magadnak és a gyermekednek is mindenfajta érzést. Engedd, hogy az érzések szabadon áramolhassanak.

2. Az erőteljes érzelmek által vezérelt cselekedeteknek szabj határt.

3. Figyeld meg, hogy az érzések jönnek és mennek.

4. Ne vedd magadra az érzéseket.

5. Figyeld meg magad, hogyan védekezel a "veszélyes" érzelmekkel szemben.

6. Állj ellen a sürgetésnek, hogy az érzelmeid uralma alatt cselekedj.

7. Vedd észre, hogy amíg az érzelmek valódiak, addig a pillanat hevében levont következtetések majdnem soha nem állják meg a helyüket.

8. Figyeld meg, hogy amikor elárasztanak a nehéz érzések és nem teszel egyebet, mint ülsz, mélyeket lélegzel és elfogadod őket, hagyod, hogy végig söpörjenek a testeden, nemsokára szertefoszlanak. Máris sokkal szabadabb lettél.

9. Ahelyett, hogy az érzelmek által vezérelve cselekednél, használd őket információként.

10. Ne feledd, hogy a dühkitörés, mint érzelmi válasz soha nem a megfelelő pillanat arra, hogy egy nehéz problémát megoldjunk.

Forrás: www.ahaparenting.com?utm_source=rss&utm_medium=rss

A dühkitörések megelőzése - tippek szülők számára

Szülőként gyakran tehetetlenül érezzük magunkat, mikor a gyermekünk hisztizik, duzzog, felelőtlenül vagy egyéb számunkra kihívást jelentő módon viselkedik. Ennek ellenére nem szabad, hogy áldozatnak érezzük magunkat. Valójában a tehetetlenség érzése hozzájárul ahhoz, hogy szülő és gyerek is lemerevedjen, és lelkileg mozdulatlanná váljon. A tehetetlenség érzése erőtlenné tesz.

Meg tudod változtatni az eseményt, ami kiborít? Nem.

Meg tudod változtatni a gyerekedet? Nem. Csak a gyerek képes megváltoztatni saját magát!

De, ha tudsz abban segíteni neki, hogy eléggé biztonságban érezze magát, hogy tudjon valamelyest kapcsolódni hozzád, meg fog változni. Valószínűleg szüksége lesz rá, hogy feldolgozza a kaotikus érzéseit, amelyek a "rossz" viselkedésének mozgatórugói és az általad nyújtott biztonság és kapcsolódás segíteni fog neki ebben.

Hol és hogyan is kezdjük akkor?

Csak azt tudod megváltoztatni, amit valóban képes vagy megváltoztatni: a saját reakciódat. Ennyi pont elég is lesz.

Dühkezelés 6 lépésben

1. Emlékeztesd magad rá: ez nem vészhelyzet!

Lélegezz és nyugodj meg, mielőtt reagálnál. Miről is szól mindaz a düh, amit érzel? A szíveden keresztül lélegezz be és ki. Érezd a félelmet és a gyötrődést a düh mögött. Lélegezz. Figyeld, ahogy kiáramlik belőled. Ne engedd, hogy a dühöd lenyomjon közben. Várj addig, amíg hozzáférsz a szeretetedhez, amit majd a gyermeked felé közvetíthetsz.

2. Fogalmazd át a helyzetet: A gyermeked nem akar kiborítóan vagy "rosszul" viselkedni.

Rosszul érzi magát, és ezt próbálja neked megmutatni a tőle telhető legjobban. Minden gyerek nagyon jól tudja, hogy mi a helyes viselkedés, ezért ilyenkor a "hegyi beszéd" nem segít. Képtelen arra, hogy "jól viselkedjen", az összekavarodott érzései, a könnyei, félelmei és stressz miatt. Segíts neki abban, hogy megküzdjön ezekkel, és a viselkedése meg fog változni.

3. Változtasd meg a saját magaddal folytatott belső párbeszédet! 

Hatásos dühkezelési technika, ha a bátorítóan és pozitívan beszélünk magunkkal (ez az a belső hang, ami minden emberben természetszerűleg megszólal és irányítja ilyen vagy olyan módon).

Ahelyett, hogy azt mondanánk magunkban "Ha még egy szót szól, felrobbanok!", inkább ismételgessük azt, hogy "Nyugalom, végy egy nagy levegőt, meg fogod tudni csinálni!".

Elképesztő, hogy a gondolataink mekkora hatással vannak az érzéseinkre és arra, milyen módon reagálunk. Bármilyen nyugodt kép felidézése egy pozitívabb érzelmi állapotba hozhat bennünket. Az ellazulás és a düh egymással nem összeegyeztethető érzések, az egyik felülírja a másikat.

4. Kérdezd meg magadtól: "Mit jelez a gyerekem viselkedése, milyen segítségre van szüksége?"

A gyerekek akkor viselkednek kiborítóan a legtöbbször, amikor elvesztik a kapcsolódást a számukra fontos személyekkel. Ezért ilyenkor egy játékos újrakapcsolódás átfordíthat mindent.

Amikor ez nem működik, akkor arra van szüksége a gyereknek, hogy tudjon sírni és megszabaduljon a könnyeitől és félelmeitől, ami egy görcsös csomóban ott lüktet benne. Lehetséges, hogy több szerető jelenlétre van szüksége, amit csak te adhatsz meg neki - 10 perc egy nap egyedül ti ketten, amikor feltankolod a szereteted 110%-val gyermeked.

Lehetséges, hogy más változtatásokra is szüksége van? Több alvás, szabadtéri játék vagy birkózás a szülőkkel, netalán kevesebb idő a TV és számítógép előtt?

5. Teremts biztonságos légkört és kapcsolódási lehetőséget: akkor áll a feje tetejére a világ, ha a gyerekek úgy érzik, hogy nem tudnak kapcsolódni és rettegnek bensőjükben.

Kezd azzal, hogy összeszeded minden együttérzésedet, hogy a gyermeked biztonságban érezze magát. Ez az egyetlen mód, hogy tanuljon abból, ami történt. Aztán újra teremts kapcsolatot vele, akár egy meleg öleléssel, egy játékos reakcióval, vagy azzal, hogy lehetőséget adsz neki, hogy megszabaduljon az érzéseitől, amelyek a "rossz" viselkedéshez vezettek.

Később - sokkal később, amikor  a gyermeked újra biztonságban érzi magát, és újra kapcsolódtok egymáshoz, megkérdezheted, hogy mit gondol arról, hogy mitől lehetne ez másképp következő alkalommal.

• Tegyél erőfeszítést azért, hogy valóban meghallgasd és megértsd a gyermeked. Nem mindig érthető ugyan számunkra, de minden viselkedés mögött van valamilyen motiváció. Szülőként feladatunk, hogy segítsünk a gyerekeinknek végiggondolni és megérteni a cselekedeteiket. Hallgasd meg először, mielőtt túl gyorsan a következményeket hangsúlyoznád. Gondolkodjatok együtt azon, hogy mi késztethette arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy.
• Légy türelmes a gyerekeddel. Emlékeztesd magad arra, hogy a gyerekek sokszor nincsenek tudatában annak, hogy mit is tesznek. Amilyen módon beszélgetünk vele - tisztelettel, az érzéseit elfogadva -  jó modellként szolgálunk ahhoz, hogy megtanulja, hogyan oldjon meg nehéz helyzeteket, hogyan tanuljon belőlük.

6. Mielőtt bármit is tennél, válassz.

Minden egyes dolog, amit teszel, szeretet vagy félelem által vezérelt. Válaszd a szeretetet!

Ha mindig azt teszed, amit tettél, azt kapod, amit mindig is kaptál. De ha változtatsz azon, hogyan lépsz kapcsolatba a gyermekeddel, a gyermeked fog megváltozni. A gyereknevelés 10%-a az, amit a gyereked tesz, és 90% az, hogyan reagálsz rá.

Válaszd a szeretetet!

The post Düh és dühkitörések. Hogyan kezeljem az indulatokat? appeared first on Medveczky Kata.

Egy gyerekruhaüzletbe mentünk vásárolni és a pénztár előtt álltunk sorban, amikor meglátott egy kis plüssállatot gyerekszem magasságban elhelyezve egy állványon. Először hízelgően szépen kérte, aztán sírva kezdett esdekelni érte. A gyomrom görcsbe rándult, az agyam zakatolt, hogy mivel terelhetném el a figyelmét, mert éreztem, hogy mindjárt kitör az, amitől rettegek, a mindent elsöprő hiszti. Egyet tudtam csak, bármi fog történni, nem veszem meg a játékot.

A hiszti forgatókönyve most sem tartogatott meglepetést. Kislányom a földre vetette magát és úgy toporzékolt, hogy vegyem meg neki a kiszemelt szőrmókot. Árgus szemekkel figyelt a közönség, hogy most mi fog történni.

Ugye ismerős a szituáció?

Nem vettem meg neki és nagyon nem volt könnyű a "hiszti a boltban" című helyzetet kezelni. Mindketten sokat tanultunk belőle.

Amikor egyik hiszti követte a másikat, elkeseredésemben azon töprengtem, hogy vajon

1. Miért hisztizik ennyit ez a gyerek?
2. Mikor lesz már ennek vége?
3. Hogyan kell jól kezelni a hisztis gyereket?
4. és amivel nehéz volt szembesülni: Miért félek a hisztiktől?

A hiszti és az érzelmi agy - miért aktiválódik gyakran a düh-rendszer?

Agyunk három területre osztható: racionális agy, emlősagy és hüllőagy. Az a mód, ahogyan felneveljük gyerekeinket és ahogyan reagálunk rájuk erőteljesen hat arra, hogy agyuk melyik része aktiválódik leginkább. A különböző agyterületek koordináltan fognak működni vagy inkább az egyik rész uralkodik a többi felett?

Az emlősagy vagy érzelmi agy (limbikus rendszer) onnan kapta az elnevezését, hogy nagyjából azonos struktúrával rendelkezik, mint a többi emlős agya. Ez a terület az erőteljes érzelmek központja, amelyet magasabb rendű racionális agyunk (neocortex) tud szabályozni. Többek között itt keletkezik a düh, a félelem és az elválás okozta szorongás (szeparációs distressz) intenzív érzése.

A gyerekek agyának nagyobb része születés után fejlődik ki (75%), főként a magasabb rendű agyuk rendkívül fejletlen. Így az első életévekben az alacsonyabb rendű agy az, ami uralkodó helyzetben van, ami azt jelenti, hogy az ide tartozó érzelmi rendszerek és primitív megnyilvánulások könnyen felülkerekedhetnek. Ez a magyarázata annak, hogy miért hisztizik gyakran egy kisgyerek, emiatt lesz zaklatott és emiatt ordít és fetreng a földön kétségbeejtő állapotban.

A magasabb rendű racionális agy ekkor még nem elég fejlett ahhoz, hogy képes legyen csillapítani ezeket az óriási érzelmi hullámokat. Szükségük van a szülői segítségre, hogy megnyugodjanak. Az érzelemdús szülői gondoskodás révén a gyermek homloklebenye, magasabb rendű agya elkezd fejlődni és képessé válik arra, hogy hatékonyan kezelje a megterhelő stresszhelyzeteket.

Miért fontosak a hisztirohamok?

Fontos hangsúlyozni, hogy a hisztiroham az éretlenség jele és a gyermek ilyenkor nem "rosszalkodik", hanem valódi kínzó érzésektől szenved.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi is történik a gyermekünkkel valójában a hiszti alatt és megfelelően tudjuk kezelni a dühkitöréseket, akkor pozitív irányba alakíthatjuk gyermekünk agyát. Felnőttkorában megfelelően tudja majd kezelni az érzéseit, meg tudja magát nyugtatni az érzelmileg rendkívül megterhelő stresszhelyzetekben.

Az a gyermek, aki nem hisztizik, valószínűleg korán megtanulta, hogy ezt ne tegye, mert különben ijesztő szülői reakcióval szembesül. Azért, hogy szeressék és elfogadják őket teljes engedelmességnek vetik alá magukat. Későbbi életükben, ha frusztráltnak érzik magukat dühkitöréssel fognak reagálni, ill. rengeteg energiát fordítanak arra, hogy magabiztosnak tűnjenek. Így fordulhat elő, hogy felnőtteknél is találkozhatunk a hiszti jelenségével.

Milyen tényezők váltják ki a hisztit?

Különböző tényezők, a gyermek számára "fájdalmas állapotok" tehetők felelőssé a hisztik kialakulásáért. Sokat segít a hisztik kezelésében, ha nem vonódunk be, hanem kívülről szemléljük a szituációt, amit bizony sokkal nehezebb megtenni, mint leírni.

Figyeljük meg gyermekünket és gondoljuk végig, hogy az adott esetben mi okozhatott érzelmi vihart nála:

1. Éhség
2. Fáradtság
3. Az agy éretlensége
4. Ingerszegénység vagy más néven unalom - fizikailag fájdalmas állapot a testi aktivációs szint szempontjából
5. Erőteljes érzelmek: csalódottság, frusztráltság, tehetetlenség, veszteség, meg nem értettség
6. Szülői stressz

Kétfajta hiszti létezik és mindkettő sajátos hozzáállást igényel

Ha hisztiről van szó, akkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden hiszti mögött az akaratosság, a manipuláció, a hatalom iránti vágy húzódik meg. De vajon ez valóban így van? Egyáltalán van olyan hiszti, ami mögött nincs valamiféle manipulatív szándék, nem színjáték, hanem ténylegesen szenved a gyerek?

A válasz: igen, van. Ezt hívja a szakirodalom "distressz-típusú" hisztinek és sajnos kevés szó esik róla, amikor a hisztikről beszélünk.

A distressz típusú hiszti jellemzői

Distressz hiszti esetén a gyerek nem akarja irányítani, kontrollálni a környezetét. A fent említett 6 féle kiváltó tényező miatt - éhség, fáradtság, agy éretlensége, unalom, erőteljes negatív érzelmek, szülői stressz - alacsonyabb rendű érzelmi agyában a düh, félelem és szeparációs distressz rendszer aktiválódik.

Stresszvegyületek áradnak szét a gyerek testében és agyában. Ha nem vigasztaljuk meg a gyereket, a stresszhormonok (pl. kortizol) szintje óriási mértékben megemelkedik.

Ezt a fajta hisztit gyakran erőteljes érzelmek váltják ki: csalódottság, veszteség, frusztráció. Például ha éppen elfogyott a kakaó otthon, a gyermek csalódott és érzelmi kínokat él át. Valódi szenvedés látható az arcán, le kell vezetnie a frusztrációt - ennek lesz a megnyilvánulása az általunk hisztinek címkézett viselkedés - és ilyenkor megnyugtatásra, együttérzésre van szüksége.

A distressz típusú hisztinél hiába próbálunk szót érteni vele, hiába próbálunk érvelni, megmagyarázni a helyzetet, nem sikerül. Olyan zavart állapotba kerül a gyerek, hogy ilyenkor nem képes beszélni és odafigyelni sem, csupán arra képes, hogy az érzéseit levezesse (még társadalmilag nem elfogadható módon).

Azt tapasztalhatjuk, hogy a gyermek többször felriad éjszaka, rosszat álmodik. Gyakori jelenség, hogy a gyereknek rémálmai lesznek, ha napközben distressz típusú hisztirohama volt. Ezek is alátámasztják a gyerekben dúló érzelmek intenzitását.

Hogyan kezeljük a "distressz" típusú hisztit?

• Megértő bánásmóddal: oda kell menni a gyerekhez és meg kell vigasztalni.
• A testi érintés létfontosságú ilyenkor: ha ölbe vesszük, simogatjuk csillapítjuk agyában az óriási hormonális viharokat.
• Beszéljünk hozzá gyengéden, egyszerű, megnyugtató szavakkal. Nevezzük meg az érzéseit. (Pl. "Tudom." "Jól van." "Értem." "Nagyon csalódott vagy, hogy haza kell mennünk." stb.)
• Őrizzük meg a nyugalmunkat, mert a mi kiegyensúlyozottságunk hatással van a gyermekre és ezáltal kezdi majd újra biztonságban érezni magát.
• Cselekedjünk higgadtan és egyszerűen (pl. ha reggelinél hisztizik a gyerek, kínáljunk fel választási alternatívát: tejet vagy kakaót szeretnél-e inni.)
• Amikor a gyermek már kezd megnyugodni, hívjuk fel a figyelmét valamilyen szórakoztató vagy érdekes dologra (pl. egy játékra, valami, ami felkeltheti az érdeklődését a közelben.)

Ezzel a megértő hozzáállással elősegítjük, hogy a gyermek agyában kifejlődjenek azok az idegpályák, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megnyugodjon, ha stressz éri. Ha szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy ugyanúgy kezeljünk minden egyes hisztirohamot, akkor nem segítjük hozzá gyermekünket, hogy agyában a hatékony agyi stressz-szabályozó rendszerek kialakuljanak.

Felszabadító érzést és óriási megkönnyebbülést jelent a kisgyerek számára, ha tudja, hogy a szülei képesek őt - a hisztik sorozata alkalmával is - megérteni és megnyugtatni, csillapítani ezáltal a testében és agyában dúló érzelmi viharokat.

Tovább növeljük a stresszt a gyermekben, ha dühösek leszünk rá vagy ügyet sem vetve rá otthagyjuk, amikor borzasztó érzelmi kínokat él át.

Mi az, amit semmiképp se tegyünk distressz-típusú hiszti esetén?

Ne hagyjuk egyedül a gyermeket a szobában. Még ha abbahagyná is a hangos sírást, belül folytathatja hangtalanul, ami sokkal károsabb lehet (a megemelkedett stresszhormon szint hosszú ideig magas marad). A belső sírás annak a jele, hogy a gyerek már nem hisz abban, hogy a segítség megérkezik és ez a bizalom-vesztés egész életén át elkísérheti.

A kis-Néró típusú hiszti jellemzői

Amikor az az érzésünk támad, hogy a gyerek színjátékot játszik és egyértelműen irányítani szeretne bennünket, akkor a kis-Néró hisztivel van dolgunk. Ez az a hiszti, amiről általában több szó esik. A kis-Néró hiszti célja, hogy kontrolláljon és manipuláljon.

A gyermek magasabb rendű agya aktiválódik: tehát képes gondolkodni és beszélni. Tudatosan és szándékosan cselekszik: hiszti közben meg tudja mondani, hogy mit akar és vitatkozik, ha nemet mondunk.

A kis-Néró hiszti jelmondata: "Add ide, amit akarok! Most!" Erőszakosan és másokat kényszerítve éri el a gyerek, amit akar, ami lehet bármi, pl. figyelem, ennivaló, játék, stb.

Nem árasztják el stresszvegyületek a gyerek agyát és a testét. Nem éli át azt a gyötrődést, kínzó állapotot és pánikot, ami a distressz hisztire jellemző.

Mi történik, ha "beadjuk a derekunkat"?

Ha ezeket az "Add ide nekem, amit akarok - most!" hisztiket megerősítjük, azzal, hogy engedünk gyermekünk erőszakos követeléseinek, a düh a gyermek személyiségének részévé válhat. Ha túl sokszor nyeri meg a gyermek ezeket a hiszti-csatákat, nagy esélye van annak, hogy hatalomra vágyó, erőszakos felnőtt lesz, aki mindenkit irányítani fog maga körül.

Mit tegyünk a "kis Néró" típusú hiszti esetén?

• Ne legyünk közönség a gyerek számára. Ha biztosak vagyunk benne, hogy a gyermeknek, nem distressz típusú hisztirohama van, sétáljunk ki a szobából és hagyjuk figyelmen kívül. Idővel a produkciók is alább hagynak, ha nincs hozzá közönség.
• Ne akarjuk meggyőzni, ne magyarázkodjunk, ne vitatkozzunk és ne alkudozzunk a gyerekkel. Minden egyes szó jutalmazza, megerősíti az akaratos hisztit.
• Ne dédelgessük, ne puszilgassuk őt. Különben azt közvetítjük a gyerek felé, “hogyha dühös leszel és így hisztizel sok-sok szeretetet kapsz tőlem”.
• Mondjunk határozottan nemet. Például így: “Szívesen beszélgetek veled arról, hogy mit szeretnél, ha ugyanolyan nyugodtan beszélsz, mint én.” Folytassuk amit éppen csináltunk mindaddig, amíg a gyerek meg nem nyugszik és azt nem mondja, hogy "légy szíves" vagy "kérlek szépen".
• Kezeljük humorral a helyzetet! A humorral és játékossággal élét vehetjük a hisztinek és ezzel azt üzenjük a gyereknek, hogy nem vesszük komolyan a parancsolgatást.

A kétféle hiszti átbillenhet egymásba

Nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a distressz és a kis-Néró típusú hisztirohamokat. Néha bizony nehéz feladat, mert az egyik átbillenhet a másikba.

Íme néhány életből vett saját példa, ami segíthet a hisztik megkülönböztetésében:

1. Evéssel és étellel kapcsolatos konfliktus (hisztirohamok 17%-át határozza meg):

A gyerek túrórudit szeretne most azonnal enni, de mi határozottan kitartunk amellett, hogy csak vacsora után kaphatja meg. Eleinte, amikor azt mondja, hogy “akarom”, “add ide” és közben leveti magát a földre és úgy toporzékol, akkor a kis-Néró hisztivel szembesülünk. Folytassuk tovább a vacsora készítését és tálaljunk meg, ne szenteljünk figyelmet a gyereknek. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre zaklatottabban sír, megjelennek a könnyek és nem reagál arra, ha hívjuk az asztalhoz, akkor valószínű, hogy a kezdeti akaratosság átváltott csalódottságba. Valóban szenved a testében zajló érzelmi vihartól és arra van szüksége, hogy átöleljük, megvigasztaljuk. A mi nyugodt, együttérző, gyengéd érintésünkre, szavainkra lassan lecsillapodik és ha minden jól sikerül együttműködővé válik: elfogadja, hogy előbb vacsora és utána túrórudi. Gyakori eset, hogy a kis-Néró hisztirohamból distressz hiszti lesz.

2. Hiszti az öltözködésnél (kb. 11%)

Elől maradtak még a nyári ruhák és gyermekünk ragaszkodik hozzá, hogy egy lenge szoknyában menjen oviba egy hűvös őszi napon. Röviden felkínáljuk az alternatívákat (szoknya + hosszú nadrág, a hőn áhított szoknya az oviban lehet az a benti ruhája, stb.), de ő nekikeseredik és hisztizni kezd. Csak a szoknyát akarja és úgy, ahogy ő szeretné. Csapkod, vonaglik, sír (könnyek nélkül). Egyre jobban belelovalja magát és a végén már azt halljuk, hogy sírása fokozódik, már nem vitatkozik, nem beszél. Érzelmi agya átvette az irányítást és már képtelen megnyugtatni magát. Megértő, empatikus bánásmódra van szüksége.

3. Hiszti a lefekvés körül

Rókusz, az érzelmi biztonságot jelentő alvótárs az óvodában maradt. Óriási hiszti vette kezdetét. Valódi könnyek potyogtak és fájdalmas sírás töltötte be a szobát. Szinte hallani lehetett, hogy mennyire fáj ez most neki. Ilyenkor csak a vigasztalás segít.

Aztán pár perc elteltével, ahogy megnyugodott, elkezdett parancs-szerűen utasítani, hogy mit csináljak. Menjek el az óvodába érte, MOST! Hívjam fel azonnal az óvónénit. Az óvónéni nyissa ki az óvodát és adja oda Rókuszt. Ez egy olyan eset volt, ahol a distressz hisztiből lett kis-Néró típusú hiszti. Ez, az ami ritkábban fordul elő.

(A humor segített feloldani a helyzetet: parancsba adtuk a játékkatonáknak, hogy azonnal masírozzanak el az óvodába. De ők nem mozdultak, ezen mindenki nagyot nevetett.)

A hiszti kezelése - szülőként

Ahhoz, hogy a nyugalmunkat meg tudjuk őrizni és jól tudjuk kezelni a nagyjeleneteket, ne feledjük a hiszti mögött rejtőző okokat!

Az ember és minden emlős állat arra van programozva, hogy dühösen reagáljon, ha nem kap meg valamit, amit akar. A homloklebeny érettsége, fejlettsége szükséges ahhoz, hogy átértékeljük ezeket a helyzeteket.

Hisztiről szóló könyvek gyerekeknek és szülőknek

• Berg Judit: Hisztimesék
• L. Molnár Edit: Mese a kislányról, aki nem akart felnőni - és más történetek
• Lackfi János: Bögre család
• Michelle Kennedy: Ebadta kölyke hisztizik - 99 jó tanács szülőknek és nagyszülőknek
• Eileen Hayes: A hiszti... - A szülők iskolája
• A hiszti - Szülők könyve, Szalay Könyvkiadó, 2008.

Felhasznált irodalom:

Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell, M-érték Kiadó, Budapest, 2008.

The post A hiszti. Miért hisztizik a gyerek? appeared first on Medveczky Kata.