The post Játszótéri konfliktusok appeared first on Medveczky Kata.

Természetes, hogy szülőként felhúzzuk magunkat azon és kiborulunk, ha a gyerekünk hazudik. Előbb-utóbb azonban fel kell ismernünk, hogy a hazugság megjelenése természetes velejárója a gyermeki fejlődésnek.

Ha nagyobb a gyermekünk és gyakran azon kapjuk, hogy nem mond igazat, érdemes azon elgondolkodnunk, hogy milyen a kapcsolatunk vele, mennyire biztonságos, bizalomteli az otthoni légkör.

Miért hazudik a gyerek?

Ez a kérdés bennem egy újabb kérdést vet fel: csak a gyerek hazudik? A felnőttek nem hazudnak?

Szülő: "Megetted a sütit, amit mondtam, hogy holnapra készítettem?"

Gyerek: (Sütimorzsákkal a szája körül) "Nem."

Ha a gyerekek veleszületetten jó természetűek, miért hazudnak mégis?

Erre kérdésre egyszerű a válasz: azért hazudnak, mert jó természetűek. A tőlük telhető legjobb módon próbálnak természetellenes kultúránk álnokságokkal teli világában eligazodni.

A kisgyerek az ösztöneire hallgat, amikor a gyomra jelzi az éhséget. Nem természetszerű számára, hogy higgyen abban, hogy "majd nem lesz holnapra" és az sem, hogy felülírja a belső, őszinte "vezérlőrendszerét" holmi önkényes korlátozásokkal.

Abban a pillanatban is veleszületetten jó, amikor szembesül a szülei elvárásaival, hogy megette a tiltott süteményt.

Természetszerű jóságából fakadóan olyan választ ad a szüleinek, amit úgy gondol, hogy hallani szeretnének. Nem fakad a gyerekek természetéből, hogy ellenérzést váltsanak ki másokból.

Hazugság óvódáskorban

Az óvodás gyermek még nem is érti, hogy mi az a hazugság és pláne azt, hogy az nem jó dolog. Néha kitalálnak történeteket, amelyek nem fedik a valóságot vagy eltúloznak valamit, ami alapjában véve igaz. A gyerekeknek ebben a korban nagyon élénk a fantáziájuk és épp ekkor tanulják megkülönböztetni a mesét (fantázia, képzelet) a valóságtól.

Amikor az óvodáskorú gyerekek kitalálnak különféle történeteket, talán azért is lehet, mert azt kívánják, hogy bárcsak igaz lenne.

A szülők vagy meghallgatják ezeket a történeteket és nem mondanak semmit vagy lehetőségként használják arra, hogy egy kis igazságot is belevigyenek abba, amit a gyerek mondott. Egy példa az utóbbi esetre, amikor a gyerek azt mondja, hogy "meg tudok enni akár százat is ebből a finom sütiből", azt felelhetjük rá, hogy "azt kívánod, hogy bárcsak meg tudnál enni százat belőle, ugye?!"

A kisgyerekek azért is "hazudhatnak", hogy megszerezzenek maguknak valamit, amit nagyon akarnak, de ebben a korban még nem ismerik fel, hogy bármi probléma lenne ezzel a taktikával. Érdemes ilyen esetekben egyáltalán nem reagálni.

Később mindenképpen fontos elmondanunk egyszerűen és röviden a kisgyereknek, hogy rossz dolog hazudni és mindig az a legjobb, ha elmondjuk az igazságot.

Mondjuk azt is el neki, hogy milyen boldoggá tesz minket azzal, ha elmondja az igazat és hogy milyen nehéz bizalommal lenni iránta, ha nem ezt teszi.

A hazugság okai

Amikor a gyerekek elérik az iskoláskort elkezdik megérteni, hogy a hazugság rossz.

A hazugságnak számtalan oka lehet. A teljesség igénye nélkül, íme néhány szempont, ami segít megérteni, hogy mi rejtőzhet a hazugság mögött.

A gyerekek azért is hazudhatnak, mert

1. félnek. Amikor a gyerekek megijednek a cselekedeteik következményeitől, gyakran hazudnak, hogy elfedjék azokat.
2. meg akarnak védeni valakit.
3. meg akarnak kapni valamit, amire nagyon vágynak.
4. nagy a képzelőerejük és az igazság unalmas.
5. el akarják kerülni a büntetést vagy egy kellemetlen feladatot: ("Megmostad a fogad?" - "Igen, apa.")
6. növelni szeretnék az önbizalmukat. A hazugság oka lehet a szeretet, az elismerés és a figyelem utáni vágy is. A gyerekek szeretnek gyorsan és hatásosan "lenyűgözni" másokat. Dicséretért, pozitív visszajelzésért áhítoznak.
7. Az is előfordulhat, hogy a gyerekek akaratlanul hazudnak. Néha a hazugság egyáltalán nem szándékos, csak kicsúszik a gyerek száján, főként akkor, amikor rajtakapták egy csínytevésen. ("Ki törte el a dédnagymama vázáját?" "Nem én voltam.")
8. azt hallják, hogy a szüleik hazudnak. A gyerekek, mint tudjuk utánzás útján tanulnak.

Mit tegyünk, ha a gyerek hazudik?

Nem tudjuk megóvni a gyermekünket a hazudozástól, de sokat tehetünk azért, hogy arra bátorítsuk, hogy elmondja az igazat és a hazugságnak ne legyen egy félreértelmezett jutalmazó értéke.

Sok hazugság önvédelemből származik. Könnyű belecsúszni a hazugságba és még könnyebb benne maradni. Sok gyerek "fájdalomcsillapításként" csúszik bele a hazugságba, mintha a kellemes, meleg tengervízbe mártózna meg. Sokkal kellemetlenebb és fájdalmasabb kijönni belőle, amikor fázunk és reszketünk.

Segíthetünk a gyerekeinknek azzal, hogy nem teremtünk olyan helyzetet számukra, amelyben nyomás alatt érzik magukat, hogy hazudjanak vagy szenvednek a következményektől.

Fontos, hogy elmondjuk a gyereknek azt, hogy ha igazat mond a többiek bízni fognak benne és hogy a hazugság nem becsületes dolog, ha valaki nem becsületes, annak következményei vannak.

• A legelső és legfontosabb szabály, hogy elfogadó, megértő és nyitott légkört teremtsünk a beszélgetéshez, amelyben a gyerek biztonságban érezheti magát, hogy elmondja az igazat, ha valami rosszat tett.
• Ahelyett, hogy vádoljuk a gyereket, arra koncentráljunk, hogy mi történt vagy mi a probléma és milyen megoldást lehet rá találni.
• Felejtsük el a vallatófényt és a hazugságvizsgáló készüléket. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az a célunk, hogy beszélgessünk a gyerekkel. Ha keresztkérdésekkel vallatjuk, akkor még jobban bezárkózik, ahelyett, hogy megnyílna.
• Legyünk úrrá sértettségünkön és bízzunk a gyermekünkben, pozitív hozzáállással keressük az okokat, hogy miért hazudott. Azonnal meg fogja érezni, ha segítő és megértő attitűddel fordulunk feléje. Segít a pozitív hozzáállás kialakításában, ha arra gondolunk, hogy a hazugság csak egy elhibázott túlélő technika.
• Ne csaljuk be a gyermeket a hazugság csapdájába, akkor se, ha látható nyomai vannak annak, hogy nem jól viselkedett. Ha kérdőre vonjuk valószínűleg hazugságot csikarunk ki belőle. Beszéljünk vele nyugodtan arról, hogy mi történt.
• Nehéz az igazságot elmondani. Kockázatos annak beismerése, hogy hibáztunk. Amikor a gyerek beismeri, hogy valami rosszat követett el, először köszönd meg neki, hogy elmondta az igazságot. Ismerd el a bátorságát. Aztán foglalkozzatok a történtekkel, úgy hogy lehetősége legyen a jóvátételre (bocsánatot kérni a sértettektől, stb) és a belátásra, hogy mi volt abban a nem jó, amit tett. Csak ilyen módon erősíthetjük benne, hogy vállalja a felelősséget azért, amit tesz és ezáltal kevesebb hasonló dolog történjen a jövőben. Fontos hangsúlyozni, hogy mind a két lépés (1) a megköszönés és a (2) megfelelő következmények alapvető az eredményesség szempontjából. Hibát követünk el, ha akármelyiket is elhagyjuk. A pozitív visszajelzés segít abban, hogy vállalja a következményeket, miközben fejleszti az erkölcsérzékét is.
• Mielőtt beszélsz a gyerekkel a hazugságról, bizonyosodj meg róla, hogy valóban hazudott-e. Ha tévesen vádoljuk vagy ha nem hiszünk a gyereknek, amikor elmondja az igazat, pusztító lehet és óriási károkat okozhat.
• Ha gyakrabban előfordul, hogy a gyerek hazudik, találjatok ki egy külön szabályt, hogy mi történjen ezekben az esetekben. Nagyon sokat segíthet, ha előre megbeszélitek közösen a gyerekkel, hogy mi legyen az "eljárás" hazugság esetén. Ebben az esetben a gyerek előre tudni fogja a következményeket, ha a hazugságot válassza.

..., hogy ne kelljen a gyereknek hazugságba menekülnie

The post Hazudik a gyerek - miért? Hazugság gyerekeknél. appeared first on Medveczky Kata.

A családalapítás kérdésével együtt előbb-utóbb megjelennek a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdések is. Valószínűleg kevesebben vannak azok, akik már a házasságkötés idején tudatosan azon morfondíroznak, hogy vajon melyek a boldog családi élet nélkülözhetetlen elemei, mintái. Egyszerűen nem is gondolunk arra, hogy hogyan alakítsuk, formáljuk majd a közös életünket boldog családdá. Akkor kezdünk tudatosabban a témával foglalkozni, ahogy a családi problémák jelentkeznek.

Boldog családban élsz?

Szeretsz a családodban élni?

Ad-e valódi örömöt az, hogy a családod tagja vagy?

A családod tagjai szeretik egymást, bíznak egymásban és ezt ki is mutatják?

Nem könnyű ezeket a kérdéseket feltenni magunknak és talán még nehezebb megválaszolni őket őszintén. Nem igazán szeretünk szembenézni ilyesfajta kérdésekkel, mert nem tudjuk, hogyan tudunk változtatni azon, ha véletlenül arra lyukadnánk ki, hogy nincs boldog családi életünk.

Valóban úgy érzed, hogy az otthonotok az egyik legörömtelibb és legizgalmasabb hely? Ha igen, akkor nagyszerű érzés számodra minden otthon töltött perc és biztosan egy élettel teli, tápláló, energikus, azaz boldog családban élsz.

Ha ez nem így van, akkor valószínűleg kevésbé vagytok boldogok és nem tanultátok meg, hogy lehet egymást nyíltan szeretni, tisztelni és becsülni. Nincs ok az elkeseredésre, hiszen ez az, amin lehet változtatni! Tehetsz érte és neked is lehet boldog családod!

Hogyan működik egy boldog család?

4 fő téma az, amely megegyezik és jelen van minden egyes családban, legyen az természetes (ahol a biológiai szülők nevelik a gyerekeket), egyszülős vagy mozaik (vegyes) család. Minden egyes család életét ezek az alapvető kérdések mozgatják: az önértékelés, a kommunikáció, a szabályok és a társadalommal való kapcsolat.

Az életvidám, boldog családokra az alábbiak jellemzőek:

1. A családtagok önértékelése magas.
2. A családi kommunikáció őszinte, nyitott, tiszta és specifikus.
3. A szabályok rugalmasak, a helyzethez és életkorokhoz igazodnak, változtathatóak.
4. A család társadalommal való kapcsolata nyitott, reménnyel és bizalommal teli.

Ha belépünk egy boldog család otthonába (akár barátként, ismerősként vagy idegenként), azt vesszük észre, hogy jól érezzük magunkat. Azonnal beleszippantunk a természetességgel, életvidámsággal és szeretettel teli levegőbe. Egy ilyen családban az emberek nyíltan kifejezhetik az érzéseiket, legyen az öröm vagy bánat, akár harag. Mindenről lehet beszélni, nincsenek tabuk.

Egy boldog családban nevelkedő gyerek nyugodtan mondhatja este az apukájának, hogy "Apa, ma olyan mérges vagy." Erre az apa nem azt reagálja, hogy "Hogy merészelsz apádnak ilyet mondani!", hanem őszintén beszél az érzéseiről: "Igen, nagyon mérges vagyok. Rettenetes napom volt és a posta pont bezárt mikor odaértem. Nem igazán vagyok jó kedvemben."

A családtagok odafigyelnek és tekintettel vannak egymásra és valóban meghallgatják egymást. Ennek látható jeleként megfigyelhető, hogy hosszan és sokszor egymás szemébe néznek, gyakran és örömmel érintik meg egymást.

A boldog családokban érthetően, tisztán és erőteljes hangon beszélnek. Testtartásukból határozottság, magabiztosság sugárzik. A felnőttek és gyerekek egyaránt barátságosak és nyitottak.

Az éltető, boldog családok könnyen alkalmazkodnak, ha valamilyen akadállyal találkoznak. A problémamegoldásban sokat segít nekik, hogy kétségbeesés helyett humorral és lazán kezelik a nehéz helyzeteket. Nem esnek pánikba attól, ha a gyerek delfint játszott fürdés közben és ennek következtében - véletlenül, nem szándékosan - medencévé változtatta a fürdőszobát.

A boldog család felé vezető út

Az első lépés a változás felé, az, ha tudjuk, hogy mi történik bennünk és körülöttünk. Ha huzamosabb ideje nem érezzük jól magunkat otthon, akkor előbb-utóbb valahol testi szinten is jelentkezni fognak a tünetek. Érdemes szembe nézni ilyenkor saját magunkkal és végiggondolni, hogy mi az, ami jól működik a mi családunkban és mi az, amin még lehetne javítani. Nagyon fontos, hogy ne fekete-fehér szűrőn keresztül lássuk magunkat és a világot. Minden család életében felfedezhetők olyan momentumok, amikor "jól vannak".

Fontosnak tartom, hogy pozitív szemlélettel álljunk magunkhoz és a család többi tagjához is. Amikor úgy érezzük, hogy képesek vagyunk erre, akkor tegyük fel magunknak a következő kérdéseket.

Mi, az amit jól csinálunk?

Vajon mi történik másként akkor, amikor "kivételesen" jól működnek a dolgok?

Mit tehetek még ma azért, hogy többször előforduljanak ezek a boldog pillanatok?

Amikor következő alkalommal érzem, hogy kitörni készül a vulkán, mit fogok másképpen csinálni, mint eddig?

Ha olyan kérdések mentén kezdünk el gondolkozni, amelyekkel saját magunkat vesszük célpontba, akkor megtettük az első és legnehezebb lépést a változás felé. Nem kifogásokat akarunk keresni, hanem felnőtt emberként vállaljuk a felelősséget és azt nézzük, hogy mi az, amit tehetnék, a cselekvésre összpontosítunk. Nem magunkat vagy másokat hibáztatunk és nem ragadunk le a problémánál. Az ön-segítő kérdések célja, hogy a megoldásokat keressük, a jelenre és főként a jövőre irányulnak.

Nyilvánvaló, hogy ha a cél a nyugodt, harmonikus, boldog család megteremtése, akkor nem csak saját magunkról van szó. Könnyen kérdezhetjük akkor, hogy miért pont nekem kellene változnom? Hiszen ott van a férjem, a párom, az élettársam, vagy gyerekeim apja (kinek mi), vagy éppenséggel a kamasz gyerekeim, vagy az anyósom, vagy bárki. Mindegy, csak ne én.

A változás felé vezető út mindig saját magunkkal kezdődik és rajtunk keresztül kezdi megmozgatni a család többi tagjait is. Senki nem szereti, ha irányítják és megmondják neki, hogy mit csináljon. Ha csak elvárjuk a másiktól, hogy ő változzon, de nekem semmilyen felelősségem sincs, az úgy nem működik. Legyél Te az első, aki bedobja a vízbe a kavicsot! Kezd a következőkkel:

1. Fogalmazd meg, hogy mi a probléma!

Törekedj arra, hogy reálisan lásd a családi helyzeteteket és ebben saját szerepedet. Amikor már nem tudjuk vagy nem akarjuk többé a problémákat a szőnyeg alá söpörni, akkor nyugodtan dőljünk hátra és terítsük ki kártyáinkat az asztalra, hiszen nincsen veszíteni valónk. Bízzunk abban, hogy képesek vagyunk megváltoztatni berögzült szokásokat és nem jól működő, sokszor ártó automatizmusokat!

2. Hozd meg a döntést!

Miután azonosítottuk és felismertük a helyzetünket, arra van szükség, hogy elhatározzuk: akarunk változni és akarunk változtatni! Családi problémák helyett boldog családot akarunk. Kellő elszántsággal és motivációval semmi sem állhat utunkba. Vállald a felelősséget és hozzál valódi döntést. Amikor azt érzed, hogy képes vagy mindent megtenni azért, hogy boldog családod legyen, akkor folytasd a célok kitűzésével.

3. Tűzz ki célokat és tervezd meg a célhoz vezető utat!

Hogy kitartóan tudjunk a célra fókuszálni és naponta egy kicsivel előrébb lépni, fontos meghatározni azt, hogy hol vagyunk most és hová akarunk eljutni és ehhez milyen lépések szükségesek.

A cél: boldog család. Egyáltalán mit jelent az, hogy boldog család?

Azt gondolom, hogy mindenkinek mást, hiszen mindenkinek saját, egyéni "boldogságmércéje" van. Számodra mit jelent az, hogy boldog családban élni? Fogalmazd meg magad számára minél részletesebben, szinte lásd magad előtt a boldog pillanatokat. Hunyd le a szemed és teremtsd meg a saját boldog családod képét. Ezt raktározd el magadban, azért hogy bármikor elő tudd hívni. Minél pontosabban tudod, hogy mit is szeretnél, annál nagyobb esélyed van rá, hogy meg is valósítsd.

A boldog családi élet alapjai

Ahogy egy ház építésénél fontos, hogy milyenek az alapok (homok vagy szikla?), ugyanúgy alapvetően meghatározó, hogy milyen alapokra építjük a családunkat. Mi lehet a boldog családi élet alapja? Magától értetődő, hogy ez nem lehet más, mint a szeretet. Olyan könnyű leírni és olyan nehéz megvalósítani! Mert ez az a fajta szeretet, amely "türelmes, jóságos, nem féltékeny. Nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel" (1 Kor. 13.)

A házaspár, a szülők feladata, hogy megteremtse és fenntartsa azt az érzelmileg biztonságos légkört, amiben felnőtt, gyerek egyaránt jól érzi magát és saját teljességükben kibontakozhatnak. Igen, nem csak megteremteni kell, hanem meg is kell őrizni, illetve, ha kicsit megrongálódott, akkor újra kell építeni. Közösen, közös erővel és bizalommal. Minden egyes újraépítkezés erősíti a párokat, tanulnak belőle és egyre jobban tudnak együttműködni.

A boldog család építkezésénél használt kötőanyag a szeretet, amely összekapcsol mindent mindennel. Először is a bennünk lakozó őszinte embert saját magunkkal, aztán a nőt és a férfit, a szülőket és a gyerekeket, a testvéreket egymással, és végül a családot a társadalommal. Ahhoz, hogy boldog családunk legyen elsőként a saját belső békénket kell megtalálnunk. Ha önmagunkkal jóban vagyunk (ami sokszor nem is olyan könnyű feladat), akkor  olyan érzelmileg biztonságos légkört tudunk teremteni, amelyben már nem lesz nehéz a másik ember feltétel nélküli elfogadása és tisztelete, nem lesz nehéz azt mondani, hogy "Ne haragudj, vétettem." A megbocsátás képessége és az érzelmek elfogadása csodákra képes!

Amint látjuk az önismeretre óriási szükségünk van, elengedhetetlen ahhoz, hogy megtaláljuk saját boldogságunkat és ezáltal a családunkét is. Minél jobban ismerjünk magunkat, annál könnyebben tudjuk elfogadni önmagunkat és a másik embert. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit miért teszünk vagy miért úgy gondolkodunk, ahogy, akkor képesek leszünk rajta (ha szükségét érezzük) változtatni.

Ha önmagunkkal jóban vagyunk, akkor a körülöttünk lévők felé is türelmesen, elfogadóan és szeretettel tudunk fordulni. A család többi tagjára "fertőzően" átragad, ha már az egyik felnőtt a családban kiegyensúlyozott, stabil és harmóniában van önmagával. Beindítunk egy pozitív spirált, ami végül egy boldog családi életbe fog torkollni.

A családi boldogság egyenlő a családtagok egyéni boldogságával?

Minden egyes ember alapvető pszichológiai szükséglete, hogy fontosnak, értékesnek érezze magát! Ha úgy érezzük, hogy fontos és értékes tagja vagyunk a családunknak (és nem csak a családunknak, hanem más közösségeknek is), akkor az egyéni boldogságindexünk magasan van.

Milyen módon éreztethetjük a családtagokkal, hogy fontosak számunkra?

A válasz szinte egyértelmű: a szeretetünk kimutatásával. De hogyan mutassuk ki, úgy a szeretetünket, hogy a másik tényleg azt érezze, hogy szeretem? Így már nem is tűnik olyan egyszerűnek a kérdés. Vegyük azt a példát, amikor a férj mindent megtesz, hogy segítsen a háztartásban. Kiviszi a szemetet, felporszívóz, akár még el is mosogat. Szívességeket tesz és közben ezzel azt kommunikálja a párja felé, hogy szeretlek. A feleség pedig látja, érzékeli is, hogy így azért könnyebb, de mégis egyszer csak úgy érzékeli, hogy nem is kap igazán szeretetet.  Akkor érezné leginkább, hogy szereti a férje, ha gyakran hallana olyasmit, hogy "mekkora szerencsém van, hogy a ilyen drága feleségem van" vagy "látom, hogy mennyit teszel a családért, köszönöm neked, hálás vagyok érte." Ebben a példában szerepelő családban a férj szeretet-nyelve a szívességek tétele, a feleségé pedig az elismerő szavak. Szeretik egymást, de nem egymás szeretet-nyelvén kommunikálnak, így kezd kiüresedni a szeretet-tankjuk.

Gary Chapman, amerikai pszichológus óriási kincset adott közre, amikor leírta, hogy a szeretetünket többféle csatornán közvetíthetjük egymás felé. Mindenkinek van egy elsődleges és egy másodlagos szeretet-nyelve, amelyen leginkább érzékeli, hogy őt szeretik. Ha valakit a saját szeretet-nyelvén szeretnek - azaz olyan csatornán közvetítik felé a szeretet, ahogyan ő legjobban érzékeli -, akkor csordultig van a szeretet-tankja és madarat lehet fogatni vele.

Töltsd tele családtagjaid szeretet-tankját!

Hogyan állapíthatom meg, hogy mi a házastársam vagy gyerekeim szeretet-nyelve? Nem kell hozzá más, csupán megfigyelni, hogy ők milyen módon fejezik ki a szeretetüket a többi ember felé.

Elismerő szavak. Dicsérettel, bátorító szavakkal elismerésünket fejezzük ki a másik iránt. A kedves, szelíd szavakon keresztül valódi biztatást, megerősítést, energiát kap az az ember, akinek ez az elsődleges szeretet-nyelve. Fontos, hogy a másik szemszögéből lássuk a világot ekkor és empatikusak legyünk. Azt kell néznünk, hogy mi az, ami a másik ember számára fontos.

Testi érintés. Akinek a szeretet-nyelve a testi érintés, az leginkább akkor érzi, hogy valóban szeretik, ha megölelik, megmasszírozzák, megsimogatják, belekarolnak, megfogják a kezét, ölbe veszik és dédelgetik, stb. Ő maga is sokszor bújik, puszit ad, csikiz, simogat - ezáltal üzenve, hogy "szeretlek".

Minőségi idő. Amikor teljes és osztatlan figyelmet szentelünk valakinek és közös tevékenységben veszünk részt vele, akkor minőségi időt töltünk együtt. A társunkra, gyermekünkre szánt idő a szeretetünket közvetíti. A minőségi együttlét, nem csupán fizikai közelséget jelent (ülhetünk egymás mellett a kanapén TV-t nézve, nem egymásra figyelve). Elengedhetetlen alkotóeleme az egymásra fordított figyelem. Egy meghitt beszélgetés, közös séta, egy éttermi vacsora vagy bármilyen közös tevékenység, ahol nem azon van a hangsúly, hogy mit csinálnak, hanem hogy miért. Az együtt töltött idő azt fejezi ki, hogy törődünk egymással, érzelmileg fontosak vagyunk egymás számára.

Szívességek. Bevásárlás, mosogatás, a fű lenyírása, egy étel elkészítése, beágyazás, az autó lemosása, megszerelni a gyerek biciklijét, elmenni a gyerek versenyére, stb. mind szívességnek minősülnek. Sok minden kell hozzá, hogy valóban a szeretetünket közvetítse: figyelmesség, tervezés, idő, igyekezet és pozitív hozzáállás.

Ajándékozás. Az ajándék azt jelzi, hogy valaki ránk gondolt. Nem az számít, hogy mekkora az értéke, azért becses számunkra, mert a szeretetet jelképezi. A szeretet látható és kézzelfogható jele az ajándék. Ne feledjük, hogy nem az értéken, hanem a gesztuson van a hangsúly és néha a legnagyobb ajándékot önmagunk, valódi jelenlétünk odaajándékozása jelentheti a másik ember számára.

Családi kupaktanács: viták helyett eredmények

Ha azt szeretnénk, hogy mindenki boldog legyen a családban, akkor figyelembe kell vennünk az egyéni igényeket és szükségleteket. Lehetnek külön-külön mindenkinek saját céljai és természetesen vannak közös családi célok is. Melyik élvez elsőbbséget? Egyáltalán kell-e rangsorolni? Érdemes ezeket a kérdéseket közösen megbeszélni és a megoldásokat is közösen keresni, úgy, hogy az egyéni és közös célokat egyaránt szem előtt tartjuk. Hogyan kezdjünk el beszélgetni közösen úgy, hogy annak eredménye is legyen?

1. Ajánlatos, hogy külön időt szánjunk a közös családi tervezésekre, kupaktanácsokra, amire a család minden tagját invitáljuk. Már a legkisebbek is ott ülhetnek velünk az asztalnál és meglepő módon akadhatnak olyan kérdések, amelyekben az ő véleményüket is megkérdezhetjük. A rendszeres időközönként és hasonló módon lefolytatott beszélgetések szokásunkká is válhatnak, amelyek segítik, hogy minden a családot érintő kérdést hasonlóképp beszéljünk meg. A gyerekeknek mintát adunk arra, hogyan lehet közösen tervezni, együttműködni és a megoldásokat keresni. Nagyszerű módja annak is, hogy erősítsük a kapcsolatot a családtagok között.
2. A szülőknek érdemes előkészíteni a terepet azáltal, hogy előre megbeszélik, milyen kérdéseket fognak megtárgyalni, hogyan fogják a gyerekek elé vinni az egyes témákat. A szülők feladata, hogy eldöntsék előre, hogy mi lesz a soron következő családi tervezés célja. Ezzel sok időt és energiát spórolnak meg, hogy a tervezés hatékonyan működjön és ne vitába, veszekedésbe torkolljon.
3. Legyenek a tervezésnek keretei, szabályai. Pl. mindenkit meghallgatunk, nem szakítjuk félbe egymást. Ha valaki szeretne valamit mondani, akkor megegyezés szerint jelzi azt (kék kártyát tesz maga elé vagy felemeli a kezét, stb.). Legyenek időhatárok is, hogy pl. melyik témára mennyi időt szánunk. Ne minősítsük egymás véleményét (pl. "ez az egész semmit nem ér", "butaság, amit mondasz"), mindig egyes szám 1. személyben ("én azt szeretném...; én úgy gondolom, hogy...; nekem az fontos lenne, hogy...") fogalmazzuk meg, hogy mit szeretnénk.
4. Legyen egy moderátor, aki irányítja a beszélgetést. Az ő feladata, hogy figyeljen arra, hogy mindenki egyformán kerüljön sorra, felvezessen egy kérdést, összegezze a megállapodásokat. Ha már nagyobbak a gyerekek, érdemes nekik átadni ezt a szerepet és ezzel is erősítve a bevonódásukat és felelősségvállalásukat.
5. Készítsünk egy rövid írásos emlékeztetőt is arról, amiben megállapodtunk és helyezzük el a lakás egy jól látható pontján.

Ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát a családban, fogadjuk el azt, hogy ha valaki nem érzi jól magát! Ha elfogadjuk őt, beszélhet a problémájáról, vagy éppen elvonulhat és bezárkózhat és akkor közeledhet, amikor ő akar, akkor előbb-utóbb helyreáll a családi béke.

A jól működő, boldog család megteremtéséhez néhány hasznos könyv

• Virginia Satir: A család együttélésének művészete, Coincidencia Kft., 1999.
• Gary Chapman: Egymásra hangolva, Harmat, 2003.
• Családi boldogság, családi pokol?, JAFFA kiadó, 2009.
• Eia Asen: A boldog család és a hozzávezető út, Park Könyvkiadó, 1997.

The post A boldog család titka appeared first on Medveczky Kata.