Hazudik a gyerek - miért? Hazugság gyerekeknél.

4 éves volt a kisfiam, amikor azt vettem észre, hogy azt mondja kezet mosott és egyértelmű jelek árulkodtak az ellenkezőjéről. Emlékszem, nagyon rosszul éltem meg, hogy hazudott nekem. Talán erős szó erre a hazugság, fogalmazzunk úgy, hogy nem mondott igazat. Miért? Kétségbeesve kerestem az okokat, hogy mi az, ami erre késztette őt.

Természetes, hogy szülőként felhúzzuk magunkat azon és kiborulunk, ha a gyerekünk hazudik. Előbb-utóbb azonban fel kell ismernünk, hogy a hazugság megjelenése természetes velejárója a gyermeki fejlődésnek.

Ha nagyobb a gyermekünk és gyakran azon kapjuk, hogy nem mond igazat, érdemes azon elgondolkodnunk, hogy milyen a kapcsolatunk vele, mennyire biztonságos, bizalomteli az otthoni légkör.

Miért hazudik a gyerek?

Ez a kérdés bennem egy újabb kérdést vet fel: csak a gyerek hazudik? A felnőttek nem hazudnak?

Szülő: "Megetted a sütit, amit mondtam, hogy holnapra készítettem?"

Gyerek: (Sütimorzsákkal a szája körül) "Nem."

Ha a gyerekek veleszületetten jó természetűek, miért hazudnak mégis?

Erre kérdésre egyszerű a válasz: azért hazudnak, mert jó természetűek. A tőlük telhető legjobb módon próbálnak természetellenes kultúránk álnokságokkal teli világában eligazodni.

A kisgyerek az ösztöneire hallgat, amikor a gyomra jelzi az éhséget. Nem természetszerű számára, hogy higgyen abban, hogy "majd nem lesz holnapra" és az sem, hogy felülírja a belső, őszinte "vezérlőrendszerét" holmi önkényes korlátozásokkal.

Abban a pillanatban is veleszületetten jó, amikor szembesül a szülei elvárásaival, hogy megette a tiltott süteményt.

Természetszerű jóságából fakadóan olyan választ ad a szüleinek, amit úgy gondol, hogy hallani szeretnének. Nem fakad a gyerekek természetéből, hogy ellenérzést váltsanak ki másokból.

Hazugság óvódáskorban

Az óvodás gyermek még nem is érti, hogy mi az a hazugság és pláne azt, hogy az nem jó dolog. Néha kitalálnak történeteket, amelyek nem fedik a valóságot vagy eltúloznak valamit, ami alapjában véve igaz. A gyerekeknek ebben a korban nagyon élénk a fantáziájuk és épp ekkor tanulják megkülönböztetni a mesét (fantázia, képzelet) a valóságtól.

Amikor az óvodáskorú gyerekek kitalálnak különféle történeteket, talán azért is lehet, mert azt kívánják, hogy bárcsak igaz lenne.

A szülők vagy meghallgatják ezeket a történeteket és nem mondanak semmit vagy lehetőségként használják arra, hogy egy kis igazságot is belevigyenek abba, amit a gyerek mondott. Egy példa az utóbbi esetre, amikor a gyerek azt mondja, hogy "meg tudok enni akár százat is ebből a finom sütiből", azt felelhetjük rá, hogy "azt kívánod, hogy bárcsak meg tudnál enni százat belőle, ugye?!"

A kisgyerekek azért is "hazudhatnak", hogy megszerezzenek maguknak valamit, amit nagyon akarnak, de ebben a korban még nem ismerik fel, hogy bármi probléma lenne ezzel a taktikával. Érdemes ilyen esetekben egyáltalán nem reagálni.

Később mindenképpen fontos elmondanunk egyszerűen és röviden a kisgyereknek, hogy rossz dolog hazudni és mindig az a legjobb, ha elmondjuk az igazságot.

Mondjuk azt is el neki, hogy milyen boldoggá tesz minket azzal, ha elmondja az igazat és hogy milyen nehéz bizalommal lenni iránta, ha nem ezt teszi.

A hazugság okai

Amikor a gyerekek elérik az iskoláskort elkezdik megérteni, hogy a hazugság rossz.

A hazugságnak számtalan oka lehet. A teljesség igénye nélkül, íme néhány szempont, ami segít megérteni, hogy mi rejtőzhet a hazugság mögött.

A gyerekek azért is hazudhatnak, mert

1. félnek. Amikor a gyerekek megijednek a cselekedeteik következményeitől, gyakran hazudnak, hogy elfedjék azokat.
2. meg akarnak védeni valakit.
3. meg akarnak kapni valamit, amire nagyon vágynak.
4. nagy a képzelőerejük és az igazság unalmas.
5. el akarják kerülni a büntetést vagy egy kellemetlen feladatot: ("Megmostad a fogad?" - "Igen, apa.")
6. növelni szeretnék az önbizalmukat. A hazugság oka lehet a szeretet, az elismerés és a figyelem utáni vágy is. A gyerekek szeretnek gyorsan és hatásosan "lenyűgözni" másokat. Dicséretért, pozitív visszajelzésért áhítoznak.
7. Az is előfordulhat, hogy a gyerekek akaratlanul hazudnak. Néha a hazugság egyáltalán nem szándékos, csak kicsúszik a gyerek száján, főként akkor, amikor rajtakapták egy csínytevésen. ("Ki törte el a dédnagymama vázáját?" "Nem én voltam.")
8. azt hallják, hogy a szüleik hazudnak. A gyerekek, mint tudjuk utánzás útján tanulnak.

Mit tegyünk, ha a gyerek hazudik?

Nem tudjuk megóvni a gyermekünket a hazudozástól, de sokat tehetünk azért, hogy arra bátorítsuk, hogy elmondja az igazat és a hazugságnak ne legyen egy félreértelmezett jutalmazó értéke.

Sok hazugság önvédelemből származik. Könnyű belecsúszni a hazugságba és még könnyebb benne maradni. Sok gyerek "fájdalomcsillapításként" csúszik bele a hazugságba, mintha a kellemes, meleg tengervízbe mártózna meg. Sokkal kellemetlenebb és fájdalmasabb kijönni belőle, amikor fázunk és reszketünk.

Segíthetünk a gyerekeinknek azzal, hogy nem teremtünk olyan helyzetet számukra, amelyben nyomás alatt érzik magukat, hogy hazudjanak vagy szenvednek a következményektől.

Fontos, hogy elmondjuk a gyereknek azt, hogy ha igazat mond a többiek bízni fognak benne és hogy a hazugság nem becsületes dolog, ha valaki nem becsületes, annak következményei vannak.

• A legelső és legfontosabb szabály, hogy elfogadó, megértő és nyitott légkört teremtsünk a beszélgetéshez, amelyben a gyerek biztonságban érezheti magát, hogy elmondja az igazat, ha valami rosszat tett.
• Ahelyett, hogy vádoljuk a gyereket, arra koncentráljunk, hogy mi történt vagy mi a probléma és milyen megoldást lehet rá találni.
• Felejtsük el a vallatófényt és a hazugságvizsgáló készüléket. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az a célunk, hogy beszélgessünk a gyerekkel. Ha keresztkérdésekkel vallatjuk, akkor még jobban bezárkózik, ahelyett, hogy megnyílna.
• Legyünk úrrá sértettségünkön és bízzunk a gyermekünkben, pozitív hozzáállással keressük az okokat, hogy miért hazudott. Azonnal meg fogja érezni, ha segítő és megértő attitűddel fordulunk feléje. Segít a pozitív hozzáállás kialakításában, ha arra gondolunk, hogy a hazugság csak egy elhibázott túlélő technika.
• Ne csaljuk be a gyermeket a hazugság csapdájába, akkor se, ha látható nyomai vannak annak, hogy nem jól viselkedett. Ha kérdőre vonjuk valószínűleg hazugságot csikarunk ki belőle. Beszéljünk vele nyugodtan arról, hogy mi történt.
• Nehéz az igazságot elmondani. Kockázatos annak beismerése, hogy hibáztunk. Amikor a gyerek beismeri, hogy valami rosszat követett el, először köszönd meg neki, hogy elmondta az igazságot. Ismerd el a bátorságát. Aztán foglalkozzatok a történtekkel, úgy hogy lehetősége legyen a jóvátételre (bocsánatot kérni a sértettektől, stb) és a belátásra, hogy mi volt abban a nem jó, amit tett. Csak ilyen módon erősíthetjük benne, hogy vállalja a felelősséget azért, amit tesz és ezáltal kevesebb hasonló dolog történjen a jövőben. Fontos hangsúlyozni, hogy mind a két lépés (1) a megköszönés és a (2) megfelelő következmények alapvető az eredményesség szempontjából. Hibát követünk el, ha akármelyiket is elhagyjuk. A pozitív visszajelzés segít abban, hogy vállalja a következményeket, miközben fejleszti az erkölcsérzékét is.
• Mielőtt beszélsz a gyerekkel a hazugságról, bizonyosodj meg róla, hogy valóban hazudott-e. Ha tévesen vádoljuk vagy ha nem hiszünk a gyereknek, amikor elmondja az igazat, pusztító lehet és óriási károkat okozhat.
• Ha gyakrabban előfordul, hogy a gyerek hazudik, találjatok ki egy külön szabályt, hogy mi történjen ezekben az esetekben. Nagyon sokat segíthet, ha előre megbeszélitek közösen a gyerekkel, hogy mi legyen az "eljárás" hazugság esetén. Ebben az esetben a gyerek előre tudni fogja a következményeket, ha a hazugságot válassza.

..., hogy ne kelljen a gyereknek hazugságba menekülnie