Kértem szépen.

Szépen és határozottan.

Határozottan.

Határozottan utasítva.

Utasítva és reménytelenül.

Reménytelenül könyörögve.

(Mert én is ember vagyok.)

Nem, nem és nem!

És akkor megláttam a sarokban a színes labdákat a zsákban.

Felálltam és szó nélkül cselekedtem.

A gyerekek követtek mint kacsafiókák a mamájukat.

Vittem a zsákot a fürdőszobába és már öntöttem is a labdákat a vízbe.

Csak nevetés és ujjongás és az izgalom hangja hallatszott.

Azonnal be akartak menni mindketten.

Több, mint cicamosdás

- "A füledet is légyszíves. Kívül, belül." 

- "Már megmostam belül, kívül nem fogom."

- (nyávogó hangon) "Miáuuu - Jaj, de örülök, hogy engem itt hagytál!" 

- "Ki ez?"

- (nyávogó hangon) "Hááát, nem ismertek meg? Én vagyok a fülek mögötti kispolcon megülő porcica. Miáuuu! Este majd dorombolhatok neked Léna? Nagyon szeretek este énekelni. Majd a füledbe nyávogok egy szép macskadalt."

- "Azt már nem!" - és öntudatosan úgy megmosta a füle tövét, hogy még csak egy kis parányi piszok se maradhasson ott.

Közben csalafintán mosolygott és élvezte a mókát.

Igen, nekem sincsen mindig kedvem macskát játszani.

Azt szoktam gondolni, hogy "mikor van még nekem energiám arra, hogy én még macska legyek a fürdésnél és tréfáljak a gyerekkel, amikor nem csinálja azt, amit kérek?!"

Aztán azt szoktam tapasztalni, hogy amikor mégis van kedvem macska lenni, na jó, ráveszem magam arra, hogy macska legyek, akkor már a végére tényleg lesz kedvem, jókedvem. Ragadós ez a mosolygás. És mennyi energiát ad!

"Játsszunk most együtt, amíg csak lehet...!"

The post Több, mint cicamosdás! - amikor a gyerek nem akar fürödni appeared first on Medveczky Kata.