Jelenlegi hely

Szülő-gyerek kapcsolat

Egyszer az egyik kedves barátunk úgy adta hírül gyermeke születését, hogy a kis jövevény megérkezett hozzájuk, vendégségbe, kb. 20-25 évre. Elgondolkodtatott az üzenet: a gyermekeink nem a mi tulajdonunk és nincs jogunk arra, hogy helyettük éljük az ő életüket. Ajándékként kapjuk őket és velük együtt az embertpróbáló feladatot: EMBERT faragni. Aztán eljön az idő...

Soha nem fogom elfelejteni azt a néma csendet, ami azon a forró nyári délutánon megállította az óra másodperc mutatóját. Fájdalmasan hasított belém, hogy valami nincs rendjén...

Ha éppen nem tudunk beülni egy asszertív kommunikációs tréningre, ne keseredjünk el! Nem kell messzire menni, otthon is tudunk tanulni. Gondoltuk volna, hogy a gyerekeink tulajdonképpen vezető trénerek (nem csak az asszertív kommunikációt illetően)? Nincs más dolgunk, mint alaposan megfigyelni 

Bízni magunkban, bizalommal lenni egymás iránt, pozitívan tekinteni a világra - milyen nagy áldás, ha valakinek ez ösztönösen megadatik!

Minden ember vágyik arra, hogy boldog családi élete legyen. A párválasztás, házasságkötés idején reményekkel és közös álmokkal vágunk neki a családi életnek. Ahogy telnek-múlnak az évek hamar rádöbbenünk, hogy nem is olyan kis fába vágtuk a fejszénket

"Kész vagyok! Megőrjít! Nem bírom tovább!" - kiabáljuk, amikor elszakad a cérna és kezdjük feladni a reményt, hogy valaha ember lesz a gyerekből...

Nem csak az érzékenyebb szülők, de az óvónők és a kisiskolásokat tanító pedagógusok is felkapják a fejüket, amikor a gyerek azt mondja, hogy "én ezt nem tudom megcsinálni" vagy "ez nekem úgy sem fog sikerülni"...

"Ha neki szabad, akkor nekem miért nem?!"

"Folyton kivételezel vele."

"Őt jobban szereted, mint engem."

"Anya, kit szeretsz jobban?"

Amikor megszületett az első gyermekem, el sem tudtam képzelni, hogy lesznek majd olyan percek, órák, napok, amikor tehetetlenül állok a gyerekem viselkedésével szemben és nem tudom mitévő legyek.

Beköszöntött az ősz és újra indult a tanév. Gyerekek újra a bölcsibe, oviba, suliba, mi meg változatlanul a munkába megyünk. A nyárhoz képest annyi a különbség, hogy most szoros a menetrend, mert az óra ketyeg és percre pontosan kell beérni, pláne az iskolába a gyerekeknek.

Túl sok édesség? Elkényeztetett unokák? A nagyinál mindent szabad?

Ebben a cikkben arról olvashattok, hogy miként bánjunk a nagyszülőkkel. És hogy miért szeretjük őket oly nagyon. Nem könnyű téma, sokan küzdünk vele. Én is küzdöttem, tűzön-vízen keresztül akartam vinni az elveimet...

 

Minden kisgyerekes szülő életében vannak eleve vesztesnek tűnő helyzetek. Jellegzetes, szinte tankönyvbe illő példa az, amikor a bevásárlóközpont kellős közepén elhangzik a rettegett szó: kérek!