Jelenlegi hely

Az óvodai beszoktatás: az első próbatétel

öltözködés

Rengeteg kérdés kavarog bennünk ilyentájt, amikor gyermekünk 3 éves lesz, ami teljesen természetes. Az óvodai beszoktatás nagy próbatétel a gyereknek és a szülőnek egyaránt. A kérdéseink:

  • Melyik óvodát válasszam?
  • Fogja-e szeretni az óvónénit?
  • Milyen a jó óvónéni?
  • Mennyi ideig tart a beszoktatás?
  • Mikor hozzam el az óvodából?
  • Lesznek-e barátai?
  • Mi történik, ha túl gyakran megbetegszik?

Miért ilyen fontos esemény az óvodakezdés, az óvodai beszoktatás?

Az óvoda az első nagy megmérettetés a család, szülők életében, ahol kiderül, hogy vajon jól teljesítettek-e eddig szülőségből. Lehet, hogy ezt nem is fogalmazzuk meg magunknak tudatosan, de ekkor kapunk először visszajelzést arról, hogy a gyermekünk "beválik-e", "megfelel-e", "beszokik-e"...

Egyszer egy sok évtizedes tapasztalattal bíró bölcsődei gondozónő mondta, hogy ő még nem látott olyan gyereket, aki ne tudott volna a bölcsibe beszokni. Lehet, hogy valakinek kevesebb, valakinek több időbe telik, de előbb-utóbb minden gyermek képes lesz rá. Vagyis: ha az óvodai beszoktatás nem zajlik le néhány hét alatt, azért ne csodálkozzunk...

Mit tehetünk azért, hogy ne legyen rémálom az óvodai beszoktatás?

Ahhoz, hogy jól vegyük az első nagyobb akadályt, érdemes elsőként a figyelmünket saját magunkra irányítani és megvizsgálni, hogy mi, szülők hogyan állunk az óvodakezdés témájához.

  • Hogyan gondolunk mi az óvodára?
  • Vannak saját emlékeink?
  • Milyen érzések töltenek el, amikor első nap visszük óvodába a gyereket?
  • Vagy amikor először hagyjuk ott egy-két órára az óvodában?

Minden gondolatunk és érzésünk - kimondatlanul is - sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből, stb.

A gyerekek olyan antennákkal születnek, amelyek képesek kódolni a nemverbális kommunikációnk mögött meghúzódó érzéseket és gondolatokat és ennek megfelelően reagálnak az új helyzetre.

Ha mi magunk szorongunk és félünk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, ezeket a félelmeket a gyermekünk is átveszi és csupán beteljesíti tudatalatti vágyunkat.

Amikor azt tapaszalja a gyermek, hogy anya és apa is arról beszél, hogy milyen csuda jó dolog volt óvodába járni és bárcsak ők is újra ovisok lehetnének, mert ott aztán lehetett ezt is, meg azt is csinálni, akkor talán ő is pozitív izgalommal várja majd az óvodát.

Könnyebb óvodai beszoktatás

Az óvónők nagyon sokat segíthetnek, hogy az óvodai beszoktatás gördülékenyen menjen.

Beszélgess velük, kérdezz bátran! Óriási tapasztalatuk és számtalan jó ötletük van, hogy éppen a ti esetetekben mi lenne hasznos. Az óvodai beszoktatás nem egyszerű feladat, hiszen az óvónőknek is meg kell találniuk a kulcsot a különböző környezetből érkező, különböző személyiségű gyerekekhez. Az óvodai beszoktatás tehát "összeszokás" minden gyerek és az óvónők számára is.

A jó óvónő tudja, hogy először a szülőt kell megnyugtatni, hogy jó helyen, biztonságban lesz a gyermeke. Amint ki lehet mondani, hogy nem könnyű feladat ez a szülő számára sem, máris könnyebbé válik.

A jó óvónő már első pillanatra felméri, milyen személyiségtípusba tartozik egy gyerek, és az óvodai beszoktatás menetét, módját, idejét is ehhez tudja igazítani. Ez nem azt jelenti, hogy a lassabban megnyíló gyerekek esetében az óvodai beszoktatás anyukával együtt töltött ideje megnyúlik - hanem csak azt, hogy nem támaszt "elvárást" a gyerekkel szemben, hogy ekkorra vagy akkorra már meg kell szoknia az óvodát. Sokszor épp az óvónő inti türelemre a szülőt, hiszen mégiscsak több óvodai beszoktatás van már a háta mögött...

Az óvónénikkel való jó kapcsolat kialakítását most kell elkezdeni, amely több szempontból is meghatározó lesz a következő 3 évben.

1. Szakmai tanácsok meghallgatása

A partneri viszony megalapozása azzal kezdődik, hogy nyitottan fordulunk az óvónők felé és meghallgatjuk szakmai tanácsaikat. Nemcsak az óvodai beszoktatással kapcsolatban, de gyermekünk személyiségéről is fontos visszajelzést kaphatunk.

2. Nyílt kommunikáció

Nagyon fontos, hogy fogalmazzuk meg igényeinket, szükségleteinket, merjünk segítséget kérni! Senki nem tudja kitalálni a gondolatainkat, de ha elkezdünk beszélgetni, akkor már együtt lehet a megoldásokat keresni.

3. Példamutatás a gyereknek

Mintát adunk gyermekeinknek azzal, ahogyan egy problémát megoldunk vagy ahogyan az óvónénikről beszélünk. Ha tisztelettel fordulunk feléjük és elismerjük szakmai tudásukat, gyermekünk is pozitív attitűddel, együttműködően fog viselkedni. Ezzel a példanyújtással is segíthetjük a gyermek és az óvónéni közötti harmónikus kapcsolat kialakulását.

Mennyi ideig tartson az óvodai beszoktatás?

Vannak óvodák, ahol hetekre is elhúzzák, más helyen csak néhány nap. Ha megtehetjük, válasszunk olyan ovit, ahol rövidre zárják a beszoktatás körüli kínlódást. Sem a gyereknek, sem a szülőnek nem jó, ha nincsenek keretek és fix pontok, amelyekhez igazodni lehet.

Az intézményeknek különböző beszoktatási rendje lehet, érdemes még az óvodaválasztásnál tájékozódni erről. Ha lehetséges úgy alakítsuk a munkába való visszatérés idejét, hogy az ne szeptember 1-re essen. Minél inkább a gyermekre tudunk hangolódni a beszoktatás ideje alatt, annál könnyebben sikerül neki büszke óvodássá válnia.

Az óvódapedagógusok szerint az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. Az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal előről kell kezdeni az óvodai beszoktatást. A gyerekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az óvodában.

Betegség az óvodai beszoktatás miatt?

Előfordulhat, hogy a kisgyerek megbetegszik az óvodai beszoktatás alatt. Többnyire pszichoszomatikus eredetű betegségről vagy tünetekről beszélhetünk ilyenkor (pl. szobatiszta volt már és újra bepisil, hirtelen lázas lesz, de nincs más egyéb tünete, székrekedés, nagyobb mértékű szorongás, fejfájás, stb.).

A biztonságosan kötődő gyermekek az óvodai beszoktatás időszakában érzelmileg instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő forrástól (szülők), ami lelkileg megterhelő számukra. Ez a fajta "lelki legyengülés" vezethet aztán a testi legyengüléshez is, így könnyebben elkapják a különböző betegségeket.

Kettős támadás is indul ilyenkor a kicsik szervezete ellen, hiszen azok a gyerekek, akik előtte nem jártak közösségbe, csak az otthoni baktérium-flórával kötöttek eddig ismeretséget. Az új helyen új bacik környékezik meg őket. Általában az első évben a gyerek “megbarátkozik” az új betolakodókkal és immunrendszere évről évre erősödik.

Viszont vannak olyan gyerekek, akik nem csak az első évben, de végig a 3 év alatt sokat hiányoznak betegség miatt az óvódából.

Ekkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy:

  • Vajon miért lesz olyan gyakran beteg a gyerek?
  • Lehet, hogy valami miatt nem szeret óvodába járni?
  • Esetleg szorong valamitől?

Éjszakai rémálmok – lehet, hogy nehezebb az óvodai beszoktatás, mint reméltük?

Sokszor tapasztalhatjuk, hogy az óvodai beszoktatás első hete simán ment, de a második héten már kisebb-nagyobb problémák jelentkeznek. A gyermek életében bekövetkező változás olyan élményeket, érzelmeket hoz magával, amellyel nem minden kisgyereknek könnyű megküzdeni.

Ezeket többnyire éjszaka, alvás közben dolgozza fel az agyunk, amelyek álmok formájában nyilvánulnak meg. Nem ritka jelenség ilyenkor, hogy a gyermek az éjszaka közepén felriad vagy hangosan beszél álmában. A gyötrő rémálmokat belső feszültség, szorongás, feldolgozatlan élmények váltják ki.

Hogyan segíthetünk gyermekünk szorongásának oldásában az óvodai beszoktatás alatt?

  • Elsőként nekünk, szülőknek “nem szabad” szoronganunk, mert a gyermek tudatalatt is átveszi ezeket a feszültségeket, ránk hangolódik. Amennyiben mi magunk meg vagyunk győződve arról, hogy a gyerek a legjobb helyen lesz, akkor ő is így fogja érezni.
  • Bízzunk benne és saját magunkban, hogy ügyesen fogjuk venni ezt az “akadályt” is, hiszen már mennyi mindent megoldottunk az elmúlt 3 év alatt.
  • Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel és röviden (“ühüm, értem, nahát!, hm) adjuk tudtára, hogy megértjük őt.
  • Fogadjuk el és nevezzük meg az érzéseit. A gyermek nem tudja megmondani, hogy éppen szomorú, csalódott, dühös vagy zavarban van. Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében és el is fogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele: azt tapasztalja meg, hogy megértik, feltétel nélkül elfogadják és szeretik. Később felnőttként pontosan fogja tudni, hogy mit érez, ezért jobban tud majd az érzéseiről beszélni és azokat kifejezni.
  • Ha már nagyon unjátok a sok beszédet, vegyetek elő papírt és ceruzát. Rajzoljatok közösen - ez is egy módja a kommunikációnak és a feszültség levezetésének. Válasszatok egy-egy színt és alkossatok úgy együtt valamit, hogy egyszer az egyikőtök rajzol valamit, majd a másik folytatja. Általában vicces rajzok születnek így, amelyeken jót lehet együtt nevetni.

turmixolunk

  • Süssétek meg együtt a kedvenc sütijét! Igen, több idő lesz, a konyha is úszni fog, de most nem ez a lényeg, mert sokkal fontosabb történik közben a gyermekeddel és köztetek. Az együtt töltött minőségi idő során gyermeked fontosnak érzi magát, új készségeket sajátít el és így önbizalma is növekszik. A kapcsolatotok pedig tovább bimbódzik.
  • Menjetek ki a szabadba és fogócskázzatok, röptessetek papírsárkányt vagy fussatok versenyt. A friss levegő átmossa a lelkünket is, az elalvással garantáltan nem lesz gond utána.
  • Félhomályban fürdés után egy finom babaolajjal maszírozd meg az egész testét. Az érintés gyógyít. Közben akár dúdolhatsz is neki.

8 tipp a zökkenőmentes óvodai beszoktatáshoz

  1. A 3. születésnap körül, ill. egy-két hónappal az óvoda megkezdése előtt érdemes már elkezdeni beszélgetni gyermekünkkel arról, hogy ő bizony már nemsokára óvodás lesz! Mekkora kiváltság ez!
  2. Sétáljatok többször a leendő óvoda felé. Figyeljétek meg a gyerekeket hogyan játszanak az udvaron. Ha lehetőség van rá, menjetek be az épületbe egy-két csoportba bekukucskálni, a szekrényeket, kismosdókat és az egyéb érdekességeket szemügyre venni.
  3. Kezdjetek el otthon is kialakítani az óvodaihoz hasonló napirendet (ha eddig még nem tettétek).
  4. Beszéljétek meg előre, hogy mikor és ki fog érte menni. A mikort egy eseményhez kössétek (ebéd előtt, alvás után, stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek. Nem tudnak különbséget tenni 3 óra vagy 3 nap között. Minden jelen idejű számukra, a jövőképük pedig még nem alakult ki. Ezért is lehet olyan nehéz a biztonságot jelentő mindenségtől (szülők) elszakadni akár csak rövid időre is.
  5. Ne menj el úgy, hogy nem köszöntél el tőle. Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzz el tőle. Bármi történik, ne fordulj vissza utána, hogy megvigasztald. Még ha nehéz is megtenni, gondolj arra, hogy fontos, hogy lásson elmenni és előbb-utóbb megtanulja, hogy ez azt is jelenti, visszajössz érte.
  6. Lehetőleg ne legyen más nagy változás a kisgyermek életében (költözés, új délutáni külön foglalkozások, pl. sport) az óvodakezdés időszakában.
  7. Olvassatok óvodáról szóló könyveket.
  8. Bőven szánj időt az óvodai beszoktatásra. Hangolódj rá gyermekedre, bízz benne és engedd el, hogy a saját útját járhassa!

Az óvodai beszoktatás sikermutatói

Mikor lehetünk nyugodtak afelől, hogy gyermekünk beszokott az óvodába? A szülők ismerik legjobban a gyereküket és ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy mikor bizonytalan még gyermekük. Ebből a szempontból sem lehet a gyerekeket összehasonlítani, mégis van egy-két olyan jellemző, ami a legtöbb gyereknél azt jelzi, hogy biztonságban érzi magát már óvodában is.

Amikor beteg, és hosszú napokat otthon tölt, akkor utána alig várja, hogy újra mehessen oviba.

Amikor valódi kapcsolat alakul ki az óvónő és a gyermek között. Ennek egy szép példája, amikor a gyerek otthon rajzot készít az óvó néninek vagy más módon kifejezi, hogy gondol rá, fontos neki.

Amikor már egy kicsit csintalankodik az óvodában. Azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát és kezd feloldódni.

Amikor már szinte alig akar búcsúzkodni, a kíváncsiság hajtja a csoportszoba felé. 

Amikor mélyen alszik éjszakánként.

Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni magát az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ. Tehát ne feledjük, az óvodai beszoktatás sikeressége nagymértékben rajtunk is múlik! Mindezek ellenére - úgy gondolom, hogy - nem ajánlatos túlságosan komolyan venni!

Óvodai beszoktatás – segítő könyvek, segítő mesék:

  • Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok;
  • Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában;
  • Finy Petra: Az ovi-ügy;
  • Bartos Erika: Anna és Peti: Irány az óvoda!,
  • Vackor az óvódában; Óvoda az őserdőben; Első nap az óvodában. Diafilmek
  • Csesznák András - Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy