Talán nincs nagyobb kihívás egy apa életében annál, mint amikor nem él többé egy fedél alatt a gyermekeivel. Mire van szükség ahhoz, hogy sikeres szülő legyen így is? Semmi másra, csupán a megbízható jelenlétre. Arra, hogy továbbra is jó és rendszeres kapcsolatot tartson fenn a gyerekeivel, és valóban vegyen részt az életükben. Mind a fiúknak, mind a lányoknak óriási szükségük van az apukájukra, hogy lelkileg egészséges felnőtté váljanak.

Az apai ösztön

Az apák gyakran aggódnak amiatt, hogy nem igazán tudják, mit kezdjenek egy újszülöttel. Vajon akkor is aggódnának, ha nemcsak sejtenék, hanem tudnák is, hogy a szervezetük  hormonálisan reagál arra, amikor apává válnak? Megemelkedik az oxitocin, az ösztrogén, a prolaktin és a glükokortikoidok szintje, ami egyfajta természetes, védelmező odafordulást hoz létre az apában a gyermekéhez. Tehát igenis léteznek apai ösztönök!

Nincs szükségünk tudományos bizonyítékokra (bár vannak ilyenek): látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy az apák és az anyák különbözőképpen nevelnek. Mást, máshogyan tudnak nyújtani. Például az apák többet bohóckodnak, hancúroznak a gyerekekkel, ami nemcsak kapcsolaterősítő élmény mindkettőjük számára, hanem lélekgyógyító is egyben. A birkózások, párnacsaták, fogócskák és csiklandozások mind-mind nagyon jók arra, hogy levezessék a gyerekekben a nap során felgyülemlett feszültségeket.

Az apa az, aki bevezeti gyermekét az élet rejtelmeibe is. Ő az, akivel hegyet lehet mászni, tüzet rakni, patakot átugrani, meccsre menni, szurkolni és a csillagokat nézve nagyokat beszélgetni. Ők táplálják a kalandvágyat és azt a tüzet a gyerekekben, hogy „meg tudod csinálni, próbáld ki bátran, menni fog!”

Amit csak az apák tudnak

A kisfiúknak feltétlenül szükségük van az apa (vagy egy másik férfiember: nagybácsi, közeli barát stb.) közelségére, mert vannak olyan szülői minőségek, amelyet csak egy férfi tud képviselni. A fiúcskák úgy tudnak majd egykoron férfiként viselkedni, hogy most árgus szemekkel figyelik (és utánozzák) a közelükben lévő férfi szerepmodellt. Ahogyan az apjuk bánik a másik nemmel, ők is úgy fognak viselkedni majd vele.

Nem fér kétség ahhoz sem, hogy egy kislány számára is alapvető és meghatározó az apával való kapcsolat. Az apja viselkedésének hosszan tartó hatása van a pszichés jólétére és az identitástudatára. Egy kislány saját magáról kialakított képe nagymértékben attól függ, hogy a papája milyennek látja őt. Azoknak a lányoknak, akik közeli kapcsolatban vannak az apukájukkal, jobbak az esélyeik arra, hogy egészséges, önbizalommal megáldott nővé válnak majd.

Sérült apa–lány kapcsolat esetén a lányok többsége felnőtt nőként alacsony önbizalommal és bizalom-problémákkal küzd.

Ideális esetben egy apa – mint szerepmodell – megtanítja a lányának, hogyan illik férfiak társaságában viselkedni, és mintául szolgál ahhoz is, hogyan fognak hozzá viszonyulni a férfiak, ha majd felnőtt nővé válik. A kislányok észreveszik, amikor a szülők közötti kapcsolat egészséges, és apa igazi férfiként bánik anyával. A  gyerekkorukban látott viselkedést tükrözik majd vissza a jövőben, és elvárják, hogy a férfiak úgy bánjanak velük, ahogy az apjuk bánt az anyjukkal.

Férfi minta és a hiánya

Válás esetén egyértelmű, hogy nem könnyű jó mintával szolgálni. Még egyszerre több, apát helyettesítő modell jelenlétében is nehézséget jelenthet a gyereknek, hogy megértse és elsajátítsa, miként viselkedik egy férfi. Egy anya beszélgethet a gyerekeivel arról, hogy mire lehet számítani, mire kell figyelni a férfiakkal való kapcsolatok (interakciók) során, mégis teljesen más élmény, ha ez természetes formában, a gyerek előtt zajlik nap mint nap.

A negatív minta rosszabb annál, mint amikor egyáltalán nincs minta. Mikor egy apa vagy nevelőapa keményen és kritikusan bánik egy gyerekkel, az ártalmasabb, mintha nem lenne jelen férfi a család életében. A gyereknek szomorúságot okozhat a szülő hiánya, de ezt a fájdalmat gyógyíthatja az elfogadó, megértő másik szülő, míg az állandó negatív hozzáállás folyamatosan bénítólag hat a gyerekre.

Családi csaták

Nem a válás az, ami megijeszti a gyerekeket, hanem a mód, ahogyan a válást kezeljük.
Minden gyerek megijed, amikor a szülei elválnak. Ez a sérülés viszont gyorsabban gyógyítható, és sokkal kisebb, mint az, amit a szülők közötti háborúskodás okoz.
Ami igazán mély sebeket tud ejteni, az az, amikor a gyerek úgy érzi, hogy az egyik szülő elutasítja őt, esetleg arra kényszeríti, hogy válasszon az anyja és az apja között, vagy a szülő negatív attitűddel fordul felé.
Ha a válás része az életünknek, tartozunk annyival a gyermekünknek, hogy békés, nyugodt körülményeket teremtünk neki. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a másik szülő (legtöbbször az apa) a továbbiakban pozitív módon tudjon részt venni a gyerek életében.

"Bármelyik férfi lehet apa, de attól válik különlegessé, ha Apa lesz." (Anne Geddes ausztrál fotográfus)

(Megjelent: Ridikül Magazin, 2015/12. 44-45. oldal)

The post Apával az élet appeared first on Medveczky Kata.