Jelenlegi hely

Várni jó!

Ti tudtok várni? Hogy vagyunk ma ezzel, mi szülők? És a gyerekek?

Nehéz a mai világban várni. Minden egy gombnyomással elérhető szinte. Sok baj születhet abból, ha nem tudunk várni.

Tanítsuk meg a gyerkeinket arra, hogy várni jó!

várószobaGyerekeink évek óta nyüstölnek minket egy kiskutyáért. Az elején mondtuk, hogy szépen fokozatosan majd eljutunk egy kutyáig, amikor itt lesz az ideje.
Lett először egy hörcsög. Aztán egy nyuszi. Aztán 2 hörcsög, mert az első elpusztult.
És akkor kezdtek megint beerősíteni, hogy kutya, kutya, kutya.

Hiába tettem be nekik Halász Judit Itt jön sampusz c. dalát, nem csillapította a kedélyeket.

Aztán mi is komolyan fontolóra vettük a dolgot a férjemmel.
3 éve szeretnének a gyerekek kutyát.
Egyre több érv szólt mellette, hogy akkor lehet, hogy most tényleg eljött az ideje...

Felhívtam az Állatvédőket és nem kellett sokat keresgélni.
Volt egy aranyos kutyus, aki gazdit keresett. Mindenkinek azonnal megtetszett.
Aztán eljöttek ismerkedni és kiderült, hogy még az ivartalnítás hátra van, azt meg kellene várni.

A gyerekek már azt is nehezen viselték, hogy ismerkedés után elvitték és nem maradt nálunk.
No, még egy hét, azt már csak kibírjuk - nyugodtak bele.

Na, de csak úgy hozta az élet, hogy jóval többet kell rá várni, mint gondoltuk.

Sejtettem, hogy nehéz lesz.
Mármint a gyerekekkel közölni és aztán a reakciókat fogadni, elfogadni.

Kislányom (8 éves) hazajött az iskolából és jókedvűen rajzolgatott, így beszélgettünk. Persze gyorsan a kutyára terelődött a szó. Álmodozott, hogy akkor így lesz, meg úgy lesz és már csak 6 nap. Rám nézett csillogó szemekkel. Én csak némán néztem és persze azonnal minden ott volt a tekintetemben, nem is akartam elrejteni.
Néhány szó villant: micsoda? nem? miért? hogyhogy? és aztán elindultak a könnyek. Majd jött a düh. Sokáig, hosszan. Aztán megint a könnyek. Ekkor már engedte, hogy felvegyem. Még épp elbírom. Úgy csüngött rajtam, mint 2 éves korában. Átkarolta a nyakam és már csak hüppögött, szuszogott. Megnyugodott.

Éreztem, tudtam, hogy nem csak a kutya van emögött a vihar mögött. Már régen sírt ennyire. Sok minden összegyűlik a hétköznapok mókuskerekében egy gyermeki lélekben (is). És most minden kizúdult. Hogy ki mit mondott rá a suliban. Hogy ki bántotta. Hogy neki mennyire rosszul esett az, amikor. És csak sorolta. Én meg hallgattam. Figyeltem. Néztem őt és nagyon szerettem.

Olyan jó volt mellette lenni abban biztonságban, hogy tudom mi történik és minden így van jól.
Olyan jó volt, hogy el tudtam fogadni az érzéseit feltételek nélkül.
Olyan jó volt, hogy még fel tudtam elmelni és át tudta karolni a nyakam.
Olyan jó volt látni, hogy meg tud nyugodni, mert elszállhatnak a nehéz érzések és akkor minden visszaáll a helyére.
Olyan jó volt, hogy tudtam csendben lenni mellette végig.
És olyan jó volt újra megtapasztalni, hogy ő találja ki, mi lesz neki a legjobb.

Mert ahogy megnyugodott, azonnal kitalálta, hogy mit fog csinálni. Készít magának egy saját naptárat, amiben át tudja húzni a napokat, hogy mennyit kell még várni.

Mert várni jó.