Jelenlegi hely

Konfliktus az óvodával

Több szülő fordul hozzám olyan kérdéssel, ami érdekes lehet mások számára is. Ezért a szülők engedélyével itt válaszolok ezkre a problémákra, természetesen a nevek és egyéb felismerhető adatok megváltoztatásával.

gyerekrajz"Egyik nap azzal jött haza 5 éves lányom az óvodából teljesen kiborulva, hogy a délutáni alvásidő alatt nem tudott még elaludni és azt hallotta, hogy az ő imádott Ági nénije "mérges hangon" mondott rólunk valamit. Mivel a lányomnak nagyon jó a verbális memóriája, szinte belevésődtek a hallott mondatok: "Liliék is mindig azzal jönnek, hogy Lili rajzszakkörbe jár." Első döbbenetemben szóhoz sem jutottam. Én komolyan vettem azt, amit a legelső óvodai szülői értekezleten az óvónő és a vezető óvónő mondott: legyünk partnerek a gyereknevelésben! Ezért elmeséltem, hogy lányunkat az óvodai idő után egy művésztanárhoz hordjuk, aki kicsiknek tart rajz és kézműves foglalkozásokat. Azt gondoltam, jó, ha az óvónő tud róla, hogy a gyereket ilyen élmények érik - hiszen úgyis mindent elmesél az ő imádott óvónénijének.

Az óvónő azonban visszaélt ezzel a bizalommal, és tette mindezt úgy, hogy a gyerek ezt meghallotta, és egy világ dőlt össze benne... Miért "mérges" rá az óvónéni, amikor ő semmi rosszat nem csinált? 

Nem tudom, hogyan oldjam meg a helyzetet. Merjek-e szólni vagy nem? Visszaüt-e egy ilyen kritika később a gyerekre? Egyáltalán... mire számíthatok egy olyan "pedagógustól", aki sok év tapasztalattal a háta mögött sem tudja, hogy a gyerekek könnyen meghallanak dolgokat, és ha már nem tud gátat szabni kritikai megjegyzéseinek, tegye ezt inkább az öltözőben..."

Egy kétgyermekes anyuka


Nem könnyű helyzet a gyerek és a szülő számára. Nem jó tüskéket hordozni, mert előbb utóbb megmérgezhetik a kapcsolatokat. Az én álláspontom szerint érdemes mihamarabb őszintén és nyíltan beszélni az óvónővel ilyenkor, négyszemközti helyzetben, nem az ajtóban reggel vagy délutáni búcsúzáskor. Fontos, hogy külön kérjünk időpontot, arra hivatkozva, hogy szeretnénk a gyerekről beszélni.

Nagyon kellemetlen helyzet ez az óvónő számára, mert egyértelmű, hogy ő az, aki hibát vétett. Nehéz a helyzet a szülő számára is, mivel fel van háborodva és ilyenkor sokszor automatikusan támadó állásból közelítünk a másik félhez.

Azt javaslom, hogy még otthon ventilláljunk (addig mondjuk a magunkét, amíg érezhetően megkönnyebbülünk) apával a helyzetről, hogy minél kevesebb feszültség maradjon bennünk, mikor találkozunk az óvónővel.

A legjobb stratégia még abban az esetben is, ha mi vagyunk a sértett fél, ha támogatóan lépünk fel. Meghökkentőnek tűnhet, de a siker kulcsa ebben van.

A kérdés az, hogy mit szeretnénk elérni?

Az a cél, hogy a gyerek jól érezze magát az óvodában, az óvónők bizalmát és szeretetét élvezze?

Ha igen, akkor segítő szándékkal kell közelednünk már az első alkalommal is. Tudom, hogy nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

Tehát az első és legfontosabb dolog, hogy végig nyugodtak maradjunk és tudatosan építsük fel a kommunikációnkat, asszertívak legyünk (saját érdekeinket hatékonyan képviseljük).

1. Kezdjük azzal a beszélgetést, hogy elmondjuk, mi az, amit a lányunk szeret az óvodában és ez nekünk mennyire fontos, hogy jól érzi magát itt, hiszen biztonságban tudjuk. Ezzel a kezdő megerősítő lépéssel is azt közvetítjük a pedagógus felé, hogy együttműködő, megoldás-kereső szándékkal jöttünk. Ez általában bizalmat gerjeszt a másik félben (jelen esetben az óvónőben) és elősegíti, hogy remélhetőleg hozzánk hasonló módon nyugodtan és együttműködően tudjon részt venni a beszélgetésben.

2. Ezután térjünk rá a konkrét helyzet elmesélésére. Maradjunk tényszerűek és röviden fogalmazzunk. Ne kezdjünk vádaskodni, átlendülni támadásba. (Pl. Lili tegnap délután mesélte, hogy alvás idő alatt azt hallotta, hogy rólunk beszéltek a rajzszakkörrel kapcsolatban és ez nagyon felzaklatta. Úgy érezte, mintha neheztelnétek ránk emiatt.)

3. Kérjünk segítséget, hogy megértsük a helyzetet és hangsúlyozzuk az együttműködési szándékunkat. Nyitott végű kérdéseket használjunk, de kerüljük a miért kérdést, amivel leginkább csak bűntudatot, lelkiismeretfurdalást ébresztünk. (Pl. Szeretnék megkérdezni, hogy mi az, ami problémát jelent számotokra ezzel kapcsolatosan? Számít, hogy tudjuk a véleményeteket, mivel tapasztalt pedagógusok vagytok. Szeretnénk együttműködni veletek partnerként, ahogyan az első szülői értekezleten ezt is kértétek tőlünk.)

A választ nem tudjuk előre, de általában nem könnyű elsőre teljesen megnyerni a másik fél bizalmát, hiszen tudja, hogy ő az, aki hibázott.

4. A lényeg, hogy nyitottan hallgassuk meg és mondjuk el a véleményünket is a rajzszakörrel kapcsolatban. Miért irattuk be Lilit, mit látunk, milyen hatással van rá, hogyan érzi magát ott, stb. Beszéljünk a kislányunkról, hogy hogyan látjuk miben fejlődött az elmúlt időben.

5. Kérdezzük meg, ők hogyan látják a gyermekünket? Sok mindent megtudhatunk az óvónőktől a gyerekünkről (pl. hogyan viselkedik közösségben, stb.) ez némi támpontot is adhat ahhoz, hogy még jobban megérsük, ezáltal még jobb kapcsolatot alakítsunk ki vele.

6. Köszönjük meg, hogy fogadtak minket. A cél, hogy a beszélgetést jó érzésekkel zárjuk és kifejezzük, mi szeretjük ezt az óvodát és szeretnénk kérni, ha látnak valamit Lilivel kapcsolatban, akkor legyenek szívesek először nekünk szólni. Szívesen bejövünk bármikor beszélgetni.

Garantált, hogy másnap Ági néni mosolyogva fogja Lilit és anyukát fogadni.

Mosolyogjunk vissza rá mi is.


Nem árt tudni!

- ahhoz, hogy képesek legyünk valóban nyitottak és együttműködőek maradni minden tüske nélkül...

Lehet, hogy nem is a rajzszakkör a probléma, sőt egészen biztos. Talán nem is az a fontos, hogy kiderítsük mi pontosan az óvónő problémája. A lényeg, hogy ha segítő szándékkal, kedvesen viszonyolunk hozzájuk, akkor nagyon valószínű, hogy nem fog többször megismétlődni ez a kellemetlen szituáció és az óvónők is szeretettel közelítenek a gyerekhez és felénk is.

Természetesen az is előfordulhat, hogy nem változik az óvónő hozzáállása és feszült marad a viszonyunk. Ha a gyerek nem érzi jól magát és még van akár egy éve hátra az óvódában, érdemes megfontolni, hogy jó-e ott neki, ahol nem tudunk partneri kapcsolatot kialakítani a pedagógussal. Az óvodaváltás sokszor jobb az ilyen helyzetben. Viszont, ha már csak pár hónap van hátra, mert utána iskolába megy a gyerek, akkor már nem érdemes váltani.