Jelenlegi hely

Ki a gyerek ügyvédje?

Mi ez a cím? Mi az, hogy ki a gyerek ügyvédje? És miért kell a gyereknek ügyvéd? Meg egyáltalán.

Kezdem az elejéről. Férjemmel (szintén zenész, ill. pszichológus) tartottunk egy interaktív előadás-sorozatot "Szülők Iskolája" néven a Szentendrei Református Gimnáziumban.
A legutóbbi alkalommal egy filmet vittünk a szülőknek és a pedagógusoknak. Miután megnéztük a filmet egy jó kis beszélgetés vette kezdetét.
Záró akkordként megpendítettük azt a kérdést, hogy milyen mondatot, összegzést, szót, bármit visznek el az alkalomról, természetesen a film kapcsán.
A 12 dühös embert néztük meg Henry Fondával a főszerepben az eredeti 1957-es változatot.
 
Én két dolgot említettem, ami ott lüktetett bennem aznap este.
 
Az egyik a csend volt. A hallgatás. Amikor a szereplők nem beszéltek, nem válaszoltak szavakkal egymás kérdéseire, kezdeményezéseire, hanem némák maradtak. Óriási ereje volt a filmben.

És óriási ereje van a mi életünk filmjében is. A hallgatással nagyon sokat lehet mondani. Arra gondoltam, hogy milyen nehéz nekünk szülőknek csak hallgatni a gyerekeinket. Milyen nehéz akkor csöndben maradni, amikor elsöprő erővel törne fel belőlünk a szó, a szitok, az ítélkezés, minden, ami igazából rólunk szól, rólunk árulkodik.

A másik dolog, amit aznap este magammal vittem ebből a filmből, egy kérdés volt csupán.

Ki a gyerek ügyvédje?

12 dühös ember - gyerek
Aki látta a filmet és emlékszik még az apróbb részletekre is, annak valószínűleg magáért beszél a kérdés.
A filmben nem látjuk effektív a gyerek ügyvédjét, csak a 12 esküdtet, végig egy szobában zajlódik a történet, ahogyan egyességre kell jutniuk atekintetben, hogy a gyerek bűnös vagy sem.
Gyilkossággal vádolják, az élete a tét. Óriási felelősség. A gyermek arca is csak kósza másodpercekre vetődik fel a film elején, amikor a tárgyaló teremben az esküdtek bevonulnak a szobába.
Az ügyvédet nem látjuk. Az esküdtek néhány szót említenek róla, megtudjuk, hogy fiatal, szinte pályakezdő emberről van szó, akit államilag rendeltek ki a gyermek védelmére.
A filmben is felmerül a kérdés, hogy vajon mi az ügyvéd motivációja? Hisz-e a gyereknek? Csak akkor lehet sikeres - mondják -, ha hisz a védencének.

Milyen ügyvédjei vagyunk mi szülők, a saját gyerekünknek?

Megvédjük, amikor szüksége van rá? Vállszéleséggel mellé tudunk állni? Mi hajt bennünket?

Mi a lényeg számunkra, amikor a gyerekünk rossz fát tesz a tűzre? Megakarjuk leckéztetni? Az igazságot keressük és azt akarjuk bizonyítani minden áron? 

Képesek vagyunk a gyerek szemüvegén keresztül látni a helyzetet?
 
Ha nem a leckéztetés a célunk, hanem az, hogy valóban tanuljon a gyerek a hibájából, akkor mi az, amit elsőként tegyünk?  
 
Azt gondolom a csend a legjobb barát ekkor is. Várjunk. Legyünk türelemmel. Ha érzelmileg bevonódtunk a helyzetbe, akkor elsőként nyugodjunk meg. Nyugalomban meghalljuk a gyerek szívének lüktetését és rá tudunk hangolódni. Át tudjuk józanul gondolni a dolgokat.
 
Amikor egy gyerek bajba keveredik - teljesen mindegy, hogy mi miatt -, akkor egy jó ügyvédre van szüksége. Egy olyan elkötelezett, támogató hozzáállásra, amiben tapintható az a fajta elfogadás, hogy "Bármi történt is, meg tudjuk beszélni. Itt vagyok, fogom a kezed, segítek Neked."
 
Az már a második körös futam (azután, hogy a gyerek belátta, hol hibázott), hogy milyen módon teszi jóvá a történteket.  
 
Majd azon is érdemes közösen gondolkodni, hogy legközelebb mit lehetne másként tenni, hogy ne forduljon elő ilyesmi.
 
Gyerekeink, mindegy hány évesek, szüntelenül arra vágynak, hogy érezzék fontosak nekünk. Értékesek. Ajándékok. A feltétel nélküli elfogadást óhajták mindenkor és mindig.

Mellé állunk, amikor…

...azt mondja, hogy nem szeretné most odaadni a kismotorját egy másik gyereknek? (Vagy igyekszünk meggyőzni őt arról, több-kevesebb ártó erőszakoskodással, hogy mégiscsak jó dolog az, ha odaadja. Felmérjük, hogy miben van éppen? Mit akarok neki tanítani?)
 
... nem hozza az "elvárásokat" és nem úgy alakul az élete, ahogy azt megálmodtuk?
 
...olyan nagy bajban van, hogy mi is megijedünk és mi sem látjuk pontosan a kiútat?
 
Mellette lenni.
Egymás kezét fogni és egyirányba nézni.
Feltétel nélkül szeretni, akkor is, ha már nagy, ha görbe utakon jár, ha nehezen tanul meg repülni, ha beleesik a gödörbe.

Ez a szeretet az, ami bekötözi a sebeket, gyógyít és szárnyakat ad.

Nekünk milyen ügyvédjeink voltak a szüleink?

Mi milyen ügyvédjei vagyunk a gyerekünknek?

Nem, nem kell mindenhol és mindig ott lenni. Nem anyatigrisekről, helikopter-, legújabban drón-szülőkről beszélek.

Bőven elég, az, ha elég jó ügyvédjei vagyunk a gyerekeinknek. Olyanok, akik ott vannak az élete fontos pillanatában. Akik felteszik a mércét magasra, de minden segítséget megadnak ahhoz, hogy át is tudja ugorni a gyerek. Ha nem sikerül, akkor pedig bíztatják, szurkolnak neki és hisznek benne, hogy meg fogja tudni ugrani.

Mert akkor a gyerek is elhiszi magáról...

és egyszercsak megtörténik a csoda.